A múlt héten kaptam egy e-mailt a postától. Vámkezeléssel kapcsolatban kerestek. 

Tájékoztattak arról, hogy megérkezett a csomagom, melynek a vámkezelését elvégezték, a díjat 48 órán belül online kiegyenlíthetem bankkártyával, ha így teszek, akkor még kedvezményt is kapok, ha nem, akkor a csomag kiszállítását követően kell megfizetnem, de akkor már magasabb lesz az összeg. 

Belelkesültem. Piszkosul vártam már, hogy megérkezzen a rendelésem. Nem karácsonyi ajándékról volt szó, szóval nem volt ilyen végső határidő, nem majréztam volna, ha az ünnepek előtt nem érkezik meg. Bár mondjuk magamat lepem meg vele, úgyhogy mégis csak ajándék. A sajátom. 

Kifejezetten a karácsonyi őrület előtt adtam le a rendelést. Ismerem a dörgést, tudom, mennyire megőrülnek az emberek az ünnepek közeledtével, ha nem kezded el időben beszerezni az ajándékokat, esélyed sincs. Főleg, ha nem bolti készletből választasz. A külföldi rendelésekről meg ne is beszéljük. 

Márpedig a csomagom külföldről jött. Nyilván, mivel vámeljárás alá vonták. 

Máskor is egyenlítettem már ki a vámdíjat elektronikusan, úgyhogy nem aggódtam. Ez az egyik számomra igen tetszetős fejlesztése az MPL-nek, mivel a postásunk teljesen dilettánst. A leveleimet mindig a szomszéd postaládájába dobja, pedig hatalmas betűkkel szerepel rajta a nevem és az emelet, ajtó száma is. Csak akkor lehet eltéveszteni, ha az illető nem tud olvasni.

Nem lenne ez akkora baj, ha a szomszédban nem külföldi egyetemisták laknának, akik tisztára mese figurák, mert hol vannak, hol nincsenek, amikor pedig éppen itt tartózkodnak, akkor meg nem ürítik a postaládájukat. 

Szinte sosem kapom meg az értesítőket vagy a postás, vagy a szomszéd, vagy mindkettő miatt. Az utolsó mentsváram a követési szám. Ami vagy működik, vagy nem. 

Így az online vám értesítő maga a megváltás nekem.

Igen ám, csak hogy az e-mailben szereplő követési szám még csak nem is egyezett azzal, amit én kaptam, amikor a cég feladta a csomagom. 

Még így is rendben lehet, hiszen már egy csomószor megesett velem, hogy amint a szállítmány átlépte az országhatárt más számot adtak neki. Ami csak azért csodálatos, mert onnantól kezdve tök fölöslegesen nézegetem a régivel, nem fog működni. 

Úgy érzem, kicsit lyukas a magyar postaszolgálat rendszere. 

A levélben persze az online fizetésgomb, és a követési szám mellett szerepelt egy hozzáférési kód, egy fizetési határidő és egy dokumentumletöltés is. 

Megnyitottam a csatolt fájlt, hogy ellenőrizzem a részleteket. 

Semmi nem stimmelt. 

Sem a feladó ország. 

Sem a feladó. 

Sem a rendelés összege. 

Adathalászok, gondoltam rögtön. 

Időközönként szoktam kapni általában sms-et, ami valójában nem is az, mert nem számról érkezik, hanem e-mail címről, azzal az üzenettel, hogy a rendelt csomagom beérkezett a raktárukba, de hiányos címadatok miatt nem tudják kézbesíteni, ezért a linkre kattintva adjam meg őket. Még a vak is látja, hogy kamu. 

Főleg, hogy ezeknek a címeknek a vége mindig valami olyan, melynek semmi köze a csomagküldő szolgáltatásokhoz, .fr, mac.com vagy gamil.com. Még véletlen sem dpd vagy gls.

De ez most merőben új volt. Hiszen a posta oldaláról jött, posta cégérrel, postai elektronikus címmel és postai linkekkel. 

Ha hamisítvány, akkor elég jó. 

Tanakodtam, mi legyen. Merjem befizetni, kockáztassam meg, hogy mindent kiderítenek rólam majd leszívják a bankszámlámat vagy inkább ne. Mondjuk fogalmam sincs valóban ez történik-e ilyenkor, szerencsére még nem kerültem ilyen helyzetbe. Annál okosabbnak és felkészültebbnek tartom magam. Mindenhol kétlépcsős hitelesítési rendszert használok, amennyire csak lehetséges próbálom bebiztosítani magam a hackerek ellen. 

Google a barátom, úgyhogy nekiálltam kinyomozni, ki küldhette a csomagot.

A Mikulás. 

Csak viccelek.

Akadt egy sejtésem mi lehet, de nem lehettem igazán biztos benne. Két csomagot is vártam, amiből az egyik olyan társaságtól jött, akiktől rendszeresen rendelek, baromi magas a kiszállítás költsége, ennek viszont az az eredménye, hogy soha de soha nem kellett még extra vámot fizetnem. Sem a törvényt megelőzően, sem azt követően. 

Először rákerestem a vámpapírokban szereplő feladóra. Csak a nevét tudtam. Semmilyen cím nem szerepelt mellette azon kívül, hogy a feladó ország Franciaország. Beírtam a vállalat nevét, erre kijött, hogy nyomtatással foglalkozó cég. Egyedi pólókat, bögréket, párnahuzatokat és ilyesmiket lehet tőlük beszerezni kis és nagy tételben. 

Csakhogy a székhelye az Egyesült Államokban van. Az nem igazán a bagett hazája. 

Ekkor kigyúlt az agyamban a villanykörte. A sógornőm egyedi pulóverrel készül nekem karácsonyra, tudom, mert nyár óta egyeztetjük a mintát, amit szeretnék. Mi van, ha ez az ő ajándéka? Ha annyira leleményes volt, hogy a rendeléskor nem a saját címét adta meg, hanem az enyémet, hogy meglepjen valahogyan, ha már úgy is tudom, mit kapok. Simán kinézem belőle.

Gyorsan írtam neki egy üzenetet. Megkérdeztem, nem-e ő áll a dolog mögött. 

Amíg a válaszára vártam, tovább folytattam a nyomozást. 

Megnyitottam mind a két küldemény feladásáról szóló üzenetet, a követési számokra kattintottam, majd elkezdtem összehasonlítani a csomagok útvonalát és a mellettük szereplő dátumokat a vámpapíron szereplő dátummal. 

Az első, egy tematikus doboz az Amerikai Egyesült Államokból jött, a második, egy könyv pedig az Egyesült Királyságból. Ezt rendeltem meg december elején, erről kellett volna a vámnak szólnia. 

Az előbbi csak december 18-án lépte át az országhatárunkat, az MPL-től érkező e-mail pedig 17-én este érkezetett, és különben is az a csomag mindig postafutárral jön, tehát ez nem lehet az. 

Bár a UK-ből érkező dátumai megegyeztek a vám doksiban szerepelttel, a végösszeg nem. Ahogyan a feladó meg az ország sem. Tudtam, hogy a UK-s cég Franciaországban is nyitott egy üzletet, de semmilyen kapcsolatot nem találtam közte és az állítólagos feladó között. Arról nem is beszélve, hogy a társaság értesítője alapján a csomagot Nagy-Britanniában adták fel.

Teljes káosz. 

Ekkor megérkezett a válasz a sógornőmtől. Már csak benne reménykedhettem, de hiába. Nem ő küldte. 

Nem maradt más lehetőség. Tényleg a Mikulás gondolt rám. Idén korán és kissé valósághűbben kézbesíti az ajándékokat. 

Megértekeztem az esetet a férjemmel is. Ennek hatására befizettem a vámkezelési díjat. Nem állítom, hogy a rákövetkező napokban nem paráztam, ahogyan azt sem ismerem be, hogy elég sűrűn csekkoltam a bankszámlámat, történik-e rajta az engedélyem nélkül változás. 

Szerencsére nem történt. 

Pénteken kaptam egy újabb e-mailt a postától. Kissé silány grafikás karácsonyi fejléc, alatta a tájékoztató, nemzetközi küldeménye megérkezett, átvehető az alábbi helyszínen az alábbi időpontig. 

Szinte rohantam a kijelölt postára, miután aznap befejeztem a munkát. Ha a kíváncsiságomat elektromosságra lehetett volna váltani, akkor az egész országnak nem kellene egy hétig áramszámlát fizetnie.  

A csomag vastagságából és súlyából tudtam, mit kaptam. 

Nem a Mikulás küldte. 

A könyv lapult benne, amit az Egyesült Királyságból rendeltem. 

Köszönjük MPL a professzionális munkát és a precíz tájékoztatást.