Csináltattam egy migrén piercinget.
Nehezen vettem rá magam. Öt éve gondolkodom rajta, tulajdonképpen attól a pillanattól kezdve, hogy először hallottam róla.
Tizenéves korom óta küzdök fejfájással, és a létező összes módszert kipróbáltam, ami a földön létezik. Használtam vietnámi balzsamot, aminek az illata olyan erős, hogy bekönnyezel tőle ha a halántékodra kened. Vegetáriánus lettem, mivel tanulmányok bizonyították, hogy a hús elhagyása javít a migrénes tüneteken, és valóban. Elmentem látásvizsgálatra, aminek eredményeképpen kaptam egy fél dioptriás szemüveget, hogy tehermentesítsen, munka közben ne erőltessem a szemem a sötétben. Persze az is kiderült, hogy az egyik szemem cilinderes, rosszul töri meg a fényt, tehát eredményezhet hányingerrel járó fejfájást, ha órákon keresztül a reflektorok játékát kell néznem, a stroboszkópról nem is beszélve. Ez persze nem nyújt megoldást a front hatására jelentkező rosszullétre.
Próbáltam illóolajokat, fejfájás csillapítókat, kávét hidegen és melegen, jeges kólát, koffein tablettát, citromos espressót, de egyik sem nyújtott száz százalékos megoldást.
Akadt olyan eset, amikor a fájdalomcsillapító hatott, ha még időben csíptem el a dolgot, de a legtöbb esetben annyit ért, mint halottnak a csók.
Néha sikerült kikúrálnom magam egy fél liter víz, kávé és koffein tabletta hármas hatással. Amikor nem, akkor be kellett vetnem a jeges zero kólát, az agyfagyasztás is a bevált praktikák közé tartozott.
Néha annyi koffeint fogyasztottam, ami már bőven túlszaladt az egészséges mértéken, a fájdalom csillapítóról nem is beszélve, csak múljon már el az a rohadt fejfájás.
Mert, hogy nemcsak egy napig szenvedtem, hanem bizony akadtak olyan alkalmak is meglehetősen gyakran, amikor akár egy hétig is. Az alvás sem hatott, pedig hét évvel ezelőtt még varázsszerként működött, biztos lehettem benne, éjszaka elmúlik. Ma már ez sem segít.
Aztán volt olyan időszak, amikor hetekig talán egy hónapig sem fájt, utána meg beütött a krach.
Több mint tizenöt éven át úgy élni az életedet, végezned a munkád, hogy azért küzdesz, fenn maradj a vízen, miközben az örvény próbál lehúzni a mélybe, elég kimerítő.
Amikor először meséltek nekem a migrén piercingről, és hogy az illető mit tapasztalt rögtön azután, hogy megszúrták a fülét, tudtam, valószínűleg nekem is segítene. Persze nincsenek csodagyógyszerek és az urbán legendák ellenére sem akupunktúra, élettani hatása mégis bizonyított.
Mégsem mertem belevágni. Inkább tovább kárhoztattam magam szenvedésre. Nem a fájdalomtól féltem. Hogy biztosan fájni fog, amikor kilyukasztják a fülem. Hanem, hogy mi van, ha nem válik be. Nem vagyok az a több fülbevalós lány. Tökéletesen megelégedtem azzal az egy-egy lukkal, ami a bal és jobb cimpám része. Ráadásul fiatalként be is fosattak rendesen, miért ne akarjak több csecsebecsét a fülembe.
Az egyik tanárom mesélte, hogy majd meghalt egy második ékszerért, meg is történt az új lyuk készítése a meglévő mellé, csakhogy sikerült valami olyan pontot eltalálnia a készítőnek, hogy amikor bekerült az ékszer, a tanárom úgy érezte, éles karmok markolásszák a beleit.
Ettől tartottam én is, hogy elcseszik.
Persze higgyünk abban, hogy a készítő ért a dolgához, mondjuk egészen meglepő, hogy ez mennyire nem így van, de feltételezzük, hogy ért. Ha már füllyukasztásra adom a fejem, akkor olyanhoz megyek, aki tuti megbízható. Mégis kihez forduljak? Városi pletyka alapján nem akartam elindulni. És ki tudja, valóban hatásos-e a migrén piercing?
Az elmúlt pár évben egyre több ismerősömnek lett ilyen kiegészítője, de egyikük véleményére sem mertem építeni a fejem és a fülem helyzetét.
Iszonyatosan vegyes visszajelzéseket adtak.
Természetesen ahány ember, annyiféle helyen készítették a piercinget. Valaki azt állította, neki segített a fejfájásán, de a legtöbben arról számoltak be, semmilyen hosszútávú változás nem történt. Nem csoda, hogy nehezen adtam be a derekam. Olyanról is hallottam, mindenképpen akkor csináltassam, amikor fáj a fejem, akkor lehet igazán lemérni a hatékonyságát. Mégis hogyan számoljam ezt ki, amikor nem tudom előre mikor fog fájni a fejem?
Az anyósom mentett meg. Ő is elég durván szenvedett a rosszullétektől, ami nála inkább stressz alapon működött, mint frontból fakadt, nálam sajnos mind a kettő játszott, viszont vele ellentétben és sosem hánytam. Én csak meghalni akartam.
Bevállalta a kísérleti nyúl szerepét.
Natáliáhóz ment, aki az eredeti ShenMen és Migrén piercinget bevezette. Hosszas kutakodás, értékelések és vélemények olvasgatása után esett rá a választása.
Végre akadt egy hozzám közeli személy, akinek a véleményére nemcsak adtam, de ezerszázalékosan meg is bíztam benne.
Csupa pozitív élményről számolt be. A fejfájásai teljesen megszűntek, a frontokat ha meg is érzi, akkor sem a fejével. Legutóbb például szédült kicsit. Annyira örülnék, ha inkább szédülnék, minthogy szét akarjon nyílni a koponyám a halántékomnál, hogy kibújjon belőle egy alien.
Ettől függetlenül vacilláltam még egy kicsit. Mégiscsak plusz lyukak lesznek a fülemben, ha pedig nem válik be, akkor fölöslegesen szúrattam át a porcomat.
A végső elhatározást a bécsi Eras Tour adta meg. A koncert eltörlése akkora stresszel nehezedett a szervezetemre, hogy napokon keresztül a kínok kínját éltem át és nem csak lelkileg. Két fejfájás csillapítóval, két kávéval és fél liter vízzel sikerült az utolsó napon helyrebillentenem magam, amik reggel 9-re már bennem voltak. Nem kellett mélyen magamba néznem, hogy tudjam, nincs ez így jól.
Hazaértünk Bécsből és másnap már foglaltam is időpontot Natália oldalán. Rengeteg vendége van, így nem is csoda, hogy szeptembernél előbb nem is találtam szabad helyet. Nem bántam, mivel ki akartam élvezni a nyár utolsó cseppjeit és bár pontosan nem tudtam mivel jár az utókezelés, azt sejtettem, hogy közvetlenül a piercing elkészülése után nem lehet elmenni úszni.
Szeptember 13-án, 17.40-kor jött el az én időm. Csak később tudatosodott bennem, hogy péntek. Péntek 13. A szerencsenapom.
Éjszaka hasogató fejfájás ébresztett, ami kedvesen végig kísérte a napomat. Délben már odáig jutottam, alig vártam, hogy este legyen. Legszívesebben a takaró alatt feküdtem volna behunyt szemmel, de nem lehetett, mert barátnős gyerekes látogatóba mentem, vásárolnom kellett, banánkenyeret sütnöm.
A hidegfront ütött be. Körülbelül tizenöt fokkal lehetett hűvösebb, mint napokkal előtte, az eső pedig megállíthatatlanul zuhogott. Nem csoda, hogy rosszul voltam.
Nem vettem be fájdalomcsillapítót. Nem is jöhetett volna jobbkor a fejfájás. Így legalább tökéletesen lemérhetem a szúrás hatását. Összejött az ajánlás, amit annyian szajkóztak.
Nem mehettem éhgyomorral a migrén piercing készítésre, ezt előre megírták, viszont alig bírtam bármit is leerőltetni a torkomon, hányingerem lett a fejfájástól. A jobb halántékomból indult, mint mindig, és kisugárzott a homlokomra. Néha átvándorolt a tarkómra, majd vissza a homlokomra, de a halántékomról nem mozdult.
A Stadionokhoz kellett mennem, és kizárólag az időponttal rendelkezőket fogadták. Másoknak, beeső járókelőknek nincsenek nyitva. A férjem velem tartott annak ellenére is, hogy tudtuk, nem jöhet be velem az üzletbe, kint kellett maradnia az utcán. Megnyugtatott a jelenlétének a tudata, támogatott a metrózásnál.
A helyiségben mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Ki kellett tölteni egy nyomtatványt, ami nekem elég nehezen ment, mivel alig bírtam koncentrálni a fájdalomtól, így a bekezdéseket többször is el kellett olvasnom. Aztán vártam, hogy behívjanak a másik szobába, ahol a fülszúrás történt.
Szúrtak, nem pedig lőttek, rendkívül fontos kihangsúlyozni.
A második helyiségben miután helyet foglaltam a székben, elém tették az ékszereket, amik közül választhattam. Első pillantásra tudtam, miket szeretnék. A migrén piercingnek egy bogyós félkarikát választottam, aminek a belső peremét apró csillogó kövek díszítették.
Egy ShenMen piercinget is kértem stresszoldás céljából, úgyhogy rögtön kettőt is szúrtak aznap. Nem hagytam teret a fejfájásnak, kimaxoltam a lehetőségeket, ráadásul a ShenMen csomó más problémán is segít.
A ShenMen ékszerek közül egy apró kövekkel kirakott kígyón akadt meg a tekintetem. Reputation album by Taylor Swift. Kellett valami hozzá köthető, a szívettépő nyári élményem után meg különösen.
Először a migrén piercinget készítették el. Ehhez a porcot kellett átszúrni, amit Natália végzett. Kizárólag ő szúr, a többiek segítenek. Azt hittem fájni fog úgy igazán, de vennem kellett egy mély levegőt, kifújni és már kész is volt. Nem mondom, hogy nem éreztem, viszont egy tisztító arckezelés a kozmetikusnál sokkal durvább tud lenni.
Aztán vártam. Eltelt kis idő mire Natália újra visszatért hozzám elkészíteni a ShenMent, addig a többi vendéggel foglalkozott. Érkezett egy hölgy, aki helyreállításért jött. Egy másik helyen készítették a piercingjét, amit kegyetlenül elrontottak. Szegény nagyon szenvedett.
Nem nagyon tudtam figyelni a körülöttem folyó eseményeket, mivel magammal voltam elfoglalva, a saját érzéseimre koncentráltam.
Pillanatokkal a szúrást követően a fejem kezdett tisztulni, a fájdalom a száz százalékról rohamosan lecsökkent először harmincra, majd tovább. Olyan érzés volt, mint amikor a köd kezd felszállni. Vagy mikor borús esőfelhőkön keresztül hatol át a repülő, mígnem eléri a repülőmagasságot, ahol az ég ragyogóan kék, a nap pedig szikrázó és még a Hold is látható.
Mosolyba szaladt az arcom.
Mire Natália visszatért hozzám a következő körre, a fejfájás lecsökkent öt százalékra.
Nem tudom, hogy a SenMen piercing hatása volt vagy a kettő együtt, de a szúrásokat követően iszonyatosan nyugodt, békés, kiegyensúlyozott és lassú lettem. A nap hátralévő részében semmi nem tudott volna felidegesíteni. Mintha valami nyugtatót szedtem volna be, pedig semmilyen gyógyszeres kezelést nem kaptam, a tűk sterilek voltak, és magam sem szedtem be semmilyen pirulát.
A fejfájás csökkenése akkora megkönnyebbüléssel és boldogsággal járt. Őszinte mosollyal és könnyen léptem ki az ajtón a férjemhez.
Ha nem a saját bőrömön tapasztalom, akkor biztosan nem hiszem el, hogy ilyen létezik. Az eredeti ShenMen piercing csapatnál kapott papírok többször felhívják a figyelmet és a kollégák is elmondták, hogy eltarthat akár két hétig is, mire a piercingek kifejtik hatásukat, de kétségtelen, hogy a szúrás pillanata hatással volt rám. És nem azért, mert sokkba került a szervezetem. Inkább az ellenkezője.
Vittem magammal egy cukormentes csokit a biztonság kedvéért, bár bent is kedvesen kínálgattak édességgel meg vízzel, de csak órákkal később fogyasztottam el, egy mert nem éreztem szükségét, kettő pedig folyton elfelejtettem megenni.
Az este további részében egy teknőst elevenítettem meg. A férjemmel még aznap útra keltünk a szüleihez, amihez össze kellett még pakolnom, de elég lassan ment, mert azon kaptam magam kiesnek a gondolatok a fejemből, és még csak nem is érdekelt.
A fejfájásom másnapra teljesen elmúlt.
Két hét telt el a piercingek készítése óta, a fejem még mindig tiszta. Fájdalomnak nyoma sincsen.
Remélem így is marad.
