Vegetáriánus vagyok. Már több, mint tizenkét éve. Lakto-vegetáriánus kategóriába tartozom, ami azt jelenti, nem eszem semmilyen húst, még halat sem, de tejterméket igen.

Önként vállaltam az életre szóló böjtöt, egészségügyi és morális okokból.

Szeretem, hogy a legtöbb ember amikor meghallja ezt, rögtön hülyének bélyegez majd nagy hozzáértéssel elemzi mennyi rosszat teszek a szervezetemmel azzal, Brachiosaurus módjára élek. Nyilván ők jobban tudják, mint én, hiszen mindegyikük diplomás orvos. Ja nem.

Azok a kijelentések is jók, én soha nem lennék képes lemondani a húsról. Pedig az állófogadásokon mindig a vega ételek fogynak el először, mivel a húst hússal evők rögtön fölzabálják. Imádom azt a kérdést is, és akkor mit esztek, zöldséget?

Igen baszod, zöldséget. Kész lángész veszett el benned.

Szinte mindenki fantáziátlan és az agyi kapacitásuknak megfelelően kimerülnek a rántott sajt, rántott gomba sült krumpli kombinációban. Pedig ennél sokkal változatosabb és ízletesebb menüket lehet összeállítani, csak venni kell hozzá a fáradtságot.

Elég csupán a köretek választékát megnézni. Bulgur, hajdina, kuszkusz, köles, quinoa, árpa, az édesburgonyáról ne is beszéljünk. Már a rizsből is rengeteg fajta létezik. Basmati, jázmin, adjunk hozzá köményt és már köményes rizst kaptunk vagy kurkumát és magvakat esetlek egy kis zöldséget és egy sokkal izgalmasabb egytálételt rakhatunk az asztalra. Már régen túlléptünk a rizs, krumpli, tészta egysíkúságán.

A főétel összeállításánál egy ebéd esetében pedig határ a csillagos ég. Az egyik kedvenc általam készített menü a spenótos tejszínes szójakocka házi szezámmagos sajtgolyóval és sült brokkolival. Már attól összefutott a nyál a számban, hogy leírtam.

A zöldségek terén egyszerűen nincs olyan, amit ne szeretnék vagy ne ennék meg.

Ráadásul én még bonyolítom is az életemet, mert próbálok alacsony szénhidrát tartalmú ételeket enni, ami teljesen normális, mivel a túlzott szénhidrát fogyasztás senkinek sem tesz jót.

A Beyond Meat termékek megjelenésével a lehetőségek tárháza csak még tovább nőtt.

Nem feltétlen kerestem korábban a “húsos” ízeket. Simán megoldottam az étkezésemet anélkül, hogy gabonakolbászt vagy vega virslit ettem volna, mégis a megjelenésükkel az én étrendem is bővült.

A legszkeptikusabb a párizsival kapcsolatban voltam, ami borsófehérjéből készül. Állagra, illatra teljesen megegyező azzal, amit még a húsos korszakomban fogyasztottam. Viszont sokkal finomabb, már amennyire emlékezhetek rá így tizenkét év távlatából. De még ha másmilyen is az íze, fantasztikus érzés olyan dolgokat enni, amik táplálóak, látszatra akár húsnak néznek ki, mégis mentes mindattól a borzalomtól, ami ugyanannak a húsos változatának előállításával jár.

Nem mellesleg tisztában vagyok vele, mit eszem. Mert a mondás, hogy az vagy, amit megeszel igen is igaz.

Mióta szinte növényi étrenden élek az érzékeim sokkal élesebbek, a testem sokkal könnyebb, a receptoraim a mentális kapcsolódásra sokkal de sokkal erőteljesebbek, ami a választott munkám miatt eléggé számít.

Bár én magam nem vagyok teljes értékű vegán annak ellenére, hogy elég kevés tejterméket fogyasztok mézet pedig egyáltalán nem, imádom a vegán konyhát. Mert tudom, mindent megehetek, amit elém tesznek. Nem kell attól tartanom, miben sütötték, mivel érintkezett a főzési, netalántán a tárolási folyamat során. Ez felbecsülhetetlen értékű számomra. Egyáltalán nem érdekel, többet kell-e fizetni érte, mintha egy olyan étterembe megyek, ahol esetleg van vegetáriánus étel. Aki annyira figyel a táplálkozására, mint én, inkább kiadja a magasabb árat olyanért, amit agyalás nélkül fogyaszthat el.

Szerencsére sokat változott a hozzáállás hazánkban az étkezdék részéről is. Véleményem szerint ez inkább a turistáknak köszönhető és nem annak a tetemes mennyiségű vega/vegánnak, akik Magyarországon élnek.

Sajnos még mindig nem tartunk ott, ahová a külföldiek már évekkel ezelőtt eljutottak.

Vegyük a gyorséttermeket, hiszen rengetegen megfordulnak bennük. Amikor külföldön járunk a férjemmel, mi is hamarabb csábulunk el, mivel árkategóriában összehasonlíthatatlan egy normál étteremmel.

A McDonaldsnak Magyarországon a mai napig nincsen önálló vegetáriánus vagy vegán étele a sült krumplin, a kertész salátán és a gyerekeknek szánt sárgarépa korongokon kívül. A Burger Kingnél ezzel szemben van Plant-Based és vegetáriánus burgerük is (vagy ahogy ők hívják whooper), saláta, nachos sajtfalatok, hagymakarikák, sült krumpli, édesburgonya és csilis sajtfalatok is. Kicsit több opcióval rendelkeznek.

Hazudtam, mert gyorsan rákerestem, és kiderült a hazai Meki piacra dobta a Maestro Felix Fox szendvicsüket, ami rókagombás pogácsát tartalmaz. Hát, első olvasatra nem ájultam el tőle. Meg azért nem reklámozták halálra. Minden nap elsétálok az egyik kajáldájuk előtt és még soha sem láttam a plakátját. A Burger King legalább tolja az arcodba, hogy válaszd a 100% húsmentes whoopert.

Ezzel szemben külföldön bárhova megyünk teljesen mindegy, hogy a bohócosba vagy a burger királyba térünk be, biztosan találunk ehetőt, ráadásul a legtöbb esetben olyat, amit előtte még csak nem is kóstoltunk. Utazásaim során ilyen szempontból a bécsi Burger King vitte a pálmát, az egyik éttermük kizárólag vegán opciókat kínált. Mindent kipróbálhattam, olyanokat, amiket normál esetben soha az életben nem ettem volna. Például baconös óriás hambit. A mennyekben éreztem magam. Sajnos ez a hely azóta bezárt.

Meglepő módon a franciák nem tudnak jó vegán ételeket készíteni. Izgalmas kreációkat szülnek, de nincs semmi ízük. Valamiért kifelejtik a fűszereket, pedig az a hír járja, a francia konyha verhetetlen. Igen, de nem a vegánok számára. Párizsban a legjobbat egy indiai vegetáriánus helyen ettük. Náluk nem hiányoltam az ízeket és a fűszerezést.

Számtalanszor az indiai konyha mellett döntünk, ha átlépjük az országhatárt, mert tisztában vagyunk a kínálattal.

A britek chilis krumplija egyszerűen verhetetlen, mégis a legjobb vegán hely Bécsben található. Veggiezz néven fut és két létesítményükbe is el lehet látogatni. A menüjük szerencsére megegyezik. A wrap szendvicsektől kezdve az egytálételen és a levesen át minden van. A kedvencem a Protein Bowl, ami annyira laktató, hogy semmilyen köretre nincs szükség pluszba, hiába sárgarépa, lilakáposzta, avokadó, saláta, protein és tzatziki teszi ki az összeállítást. Ők is borsófehérjét használnak, állagra úgy néz ki, mintha csirkemell lenne, amit annyira ropogósra sütnek,  hogy szinte szétomlik a szádban. Amíg nem kóstoltad, nem is éltél igazán.

A kedvenc növényi tejem a zabtej. Sokkal testesebbé és nehezebbé teszi a kávét, mondom ezt olyan kávé rajongóként, akinek a délutáni feketéje hajlamosabb kikezdeni a gyomrát. Könnyebben megéhezem tőle. A zabtej változtat ezen. Jobban eltelít.

Persze rengeteg helyen elrontják, mert a baristák egyáltalán nem figyelnek oda, illik-e az adott tej alternatíva az üzletükben szolgált kávéhoz. Ennek eredménye a keserű és szar lötty, amitől fintorba rándul az arcod és legszívesebben kiöntenéd, nem hogy fizess érte ezerötszáz forintot. A másik probléma, hogy olcsó növényi tejeket használnak, amik önmagukban is ihatatlanok, erre képesek még a kétszeres szorzót is rátenni.

A napokban Athénba utazunk néhány napra. Kifejezetten várom a kirándulást, a kikapcsolódáson, a nevezetességek és az új kulturális élményeken felül az ételek miatt. Ugyanis több, mint tíz vegán étterem található Athénban. A legtöbb görög konyhát kínál. Nyilván annak a híve vagyok, hogy ha már elmegyek egy másik országba, akkor ízleljük meg a helyi kultúrára jellemző ízvilágot. Vegaként sajnos akadnak ennek korlátai, de nem az olívabogyó hazájában. Teljesen rá vagyok csavarodva a vegán gyrosra. Alig várom, hogy kipróbáljam. Remélem annyira ízletes lesz, mint amennyire elképzelem.

Addig is készítek magamnak egy zabtejes kávét meg egy incsifincsi vega szendvicset, amit jó Brachiosaurusként, bűntudat nélkül fogyasztok el.