A darabot, amit a minap játszottunk a világosító és a hangosító között ülve szoktam végig nézni. Stúdió előadásról van szó, ahol sosincsen fix helyem, ez a darab pedig különösen specifikus, mivel a nézőtere nem a megszokott elrendezésben fekszik. 

Sokáig a lépcsőn ülve követtem végig estéről estére az eseményeket, ami a deréksérvemnek rendkívül jót tett, vagy olyan széken foglaltam helyet, amit tartaléknak tettek be. Egyik helyről sem láttam jól, meguntam, hát felültem a világosító és a hangosító közé. A nekik épített emelvényen kényelmesen elfért három ember is. Az elmúlt nyolc hónapban semmilyen problémát nem jelentett, hogy ott vagyok én is. 

Tegnap nem sikerült visszaérnem a második felvonás kezdésére, elhúzódott a dolgom, amit el kellett intéznem a szünetben. Nem csináltam belőle nagy ügyet, hátulról minden további nélkül el tudtam foglalni a helyem.

El tudtam volna, ha az aznap esti hangosító nem terpeszkedik széjjel olyannyira, hogy egy centi luk sem akadt a széke és a székem között. 

A támlán nyugtatva a kezem türelmesen vártam a pillanatot, éppen csak annyival késtem el, hogy lementek a fények és elindult az atmoszférikus zene. Eltelt egy perc, eltelt két perc. A világosító kedvesen arrébb húzódott székestül, hogy legyen helyem, de a hangosító meg sem mozdult. Pedig nagyon jól tudta, vissza fogok jönni. 

Úgy véltem, a keletkezett rés elég ahhoz, hogy a lábam beférjen. A ballal nem is volt gond, viszont a jobbot át kellett emelnem. Nem vettem észre, hogy a mozdulat közben véletlenül meglöktem a hangosító bal kezét, ami a hangerő potméteren nyugodott, így az atmoszférikus zene egy picit hangosabb lett. Csupán egy pillanatig tartott az anomália, mivel rögtön vissza is húzta a hangerő szintet, miközben persze ledorongolt a sárga földig. 

Hibáztam, tény és való, abszolút elismerem. Abban a pillanatban bocsánatot is kértem. 

De azért ismerjük el, semmi megbocsáthatatlan nem történt. Nem állt le a zene, nem indult el másik. Természetesen rosszul éreztem magam, és számítottam rá, hogy az előadás végén el leszek majd küldve k***a anyámba, mivel ismerem a csávó stílusát, plusz azt hiszi ő tojta a spanyol viaszt. Szerencsére keveset dolgozok vele, általában nem ő viszi ezt az előadást. A várt dorgálás azonban elmaradt, mivel a tapsrend alatt összepakolt, majd se szó se beszéd lelépett. 

Mire hazaértem megfeledkeztem a dologról, akadt így is elég más bajom, melyek a nap folyamán halmozódtak fel. 

Este fél tizenegy előtt öt perccel kaptam tőle egy sms-t. 

Szia,

28 éve dolgozom a szakmában, de ilyen soha nem történt még velem....

..és nem is fog, de erről majd személyesen.

Javaslom kicsit gondolkozzál el a main!

Rajtad áll, hogy lesz-e folytatása ennek az ügynek, de az a minimum, hogy face to face beszélünk róla.

Jó éjszakát!

Ideges lettem. Abban a pillanatban, hogy elolvastam repült ki az ablakon a nyugodt éjszakám reménye. Tökéletesen megkoronázta ez az üzenet az amúgy is remek napot. 

Először is, milyen alapon írogat nekem éjjel ilyeneket, amikor ő volt az, aki szó nélkül lelépett. 

Másodszor, komolyan megmert fogalmazni egy ilyen üzenetet, miután két nappal korábban pontosan ő volt az, aki úgy ült bent két órán keresztül hangosítói ügyeletként a próbámon, hogy nem adott mikroportot a szereplőknek, pedig folyamatosan ment a nyígás, hogy a fal mögött álló emberek nem hallják a fal előtt állók végszavát és vice verza.  Meg sem fordult a fejében, hogy kihangosítja őket, pedig ki kellett volna, mivel a tárvezetővel hetekkel korábban tisztáztam, hogy ha a saját terében próbál a produkció akkor portozni kell a színészeket (szintén technikai specifikusság miatt). Nekem kellett szólnom neki, miután már nem bírtam tovább elviselni, hogy azért nem haladunk, mert nem hallják a színészek a történéseket. És még ezek után is többször hátra kellett fordulnom hozzá, hogy megkérjem adja már be azt a szereplőt, aki éppen beszél. Érdekes módon előtte lévő nap, amikor másik kollégája biztosította az ügyelet nem volt ebből gond. 

Csak az írhat ilyeneket, aki életében nem hibázott, hát ő marhára nem ebbe a kategóriába tartozik.

Harmadszor, elég szánalmas, hogy bizonygatnod kell hány éve vagy a szakmában boomerkém. Senkit nem érdekel. Azt hiszed, ettől majd megijedek? Azt akarod mondani, hogy azért, mert több szakmai év áll a hátad mögött, mint nekem te többet érsz? Hogy letarolhatsz, lenézhetsz, porszemnek vélhetsz? A korod fitogtatásával csak azt éred el, hogy kiröhöglek. Egy öreg, szottyos, megkeseredett fószernek tartalak, akitől még a tej is megsavanyodik a számban. Vagy azt hiszed a szám láttán tisztelni foglak? Ne nevettess. A kor nem elég hozzá, ki kell érdemelni. 

Negyedszer, te most komolyan megfenyegettél? 

Ötödször, mégis hogy merészelsz ilyen stílusban kommunikálni velem. Férfi létedre nem szégyelled magad? Ugye tudod, hogy nem a lányod vagyok, sem a feleséged. Nem egy kis csitri, akivel ilyen hangot megüthetsz, de még csak egy diák sem, akit megfenyíthetsz, mert rossz fát tett a tűzre.

Hatodszor, komolyan azt várod tőlem, hogy én menjek oda hozzád? Azok után, hogy te léptél le? Különben is már bocsánatot kértem. Mekkora egy hímsoviniszta egoista faszi vagy te.

Nyolcadszor, gratulálok, hogy képes voltál hazamenni, kényelmesen elhelyezkedni a kanapén és megfogalmazni ezt a sok szempontból is sértő üzenetet.

Kilencedszer, ahhoz is gratulálok, hogy képes voltál elküldeni még lefekvés előtt. Szép példája a pszichikai hadviselésnek.

Tizedszer pedig, a kisebbségi komplexusodat ne rajtam vezesd le. 

A bolhából elefánt csinálás tipikus esete ez, abban a pillanatban tudtam, amint megláttam a feladót és elolvastam csupán az első két sort. 

Lelkileg teljesen felkészültem a vele való találkozásra. Nem fogok meghunyászkodni, nem fogom hagyni hogy elérje szégyenkezzek és úgy érezzem magam, mint egy kivert kutya. Egy narancs, amiből minden húst és lét kifacsartak. Mondja csak a gyártott, fantazmagórikus problémáit, beszéljen csak velem úgy, mint egy állattal, lerázom magamról. 

Higgadt maradok. Nem talál fogást rajtam. Nem engedem. 

Nem is nekem kell idegesnek lennem. Félnem se nekem kellene, hanem neki. Mivel elküldött egy ilyen üzenetet. Írásos bizonyítékkal szolgált, amit fel is használhatok ellene. 

Következményeket akarsz? Jelents fel nyugodtan a vezetőségnél, de az biztos, hogy akkor az asztalukon landol a fenyegető sms-ed.

Nem fogsz kivéreztetni te vérszívó, lélekölő kicseszett vámpír.