A hetemet egyértelműen az koronázta meg, amikor megpróbáltam jegyet vásárolni Billie Eilish újonnan megjelenő Hit Me Hard and Soft albumához kapcsolódó világkörüli turnéra. 

Korábban már meséltem, milyen élményben részesültem, amikor Taylor Swift koncertjegyeket vásároltam, hát most újabb tapasztalattal gazdagodtam egy másik csodás előadónak köszönhetően. 

Billie április 29-én közzétett Instagram posztjából tudtam meg, 2024 őszén turnéra indul új, jelenleg még meg sem jelent albumával. A bejegyzés leírásában olvashattam a jegyértékesítéssel kapcsolatos infókat, mikor indul az elő és a tényleges vásárlás is, és hogy 2025-ben Európába is jön. 

Iszonyatosan izgatott lettem és egyben ideges is, mert hogy az elővásárlás konkrétan másnap kezdődött, a hivatalos pedig május 3-án. Csodálatosak ezek az előadok, hogy minden előjel nélkül ledobnak egy ekkora bombát, neked pedig mindent el kell hajítanod és ki kell ürítened a bankszámládat, ha jegyet szeretnél. 

Nem költekezem túl magam hónapról hónapra, inkább félreteszem a keresetemet, hogy nyári és/vagy téli utazásokat megengedhessek magamnak, de ezeket a koncert lehetőségeket sosem tudom belekalkulálni. Tiszta szerencse, hogy Taylor Swift esetében most pedig Billie Eilish kapcsán is volt mihez nyúlnom. 

Nem mentem el Billie koncertjére, amikor tavaly nyáron fellépett a Szigeten. A belső késztetésnél erősebbnek tűnt a nem éppen pozitív élmény arról az egy alkalomról, amikor a Muse miatt Szigeteztem. Kábé délután egytől nem mentem el a mosdóba, mivel beálltunk a nagyszínpadhoz, hogy jó helyünk legyen a több órával később érkező főattrakciónál. Ha ez még nem lett volna elég, ment a lökdösődés és az ember reptetés. Majdnem eltapostak. Mégegyszer ilyenen biztosan nem veszek részt.

Kiegyeztem magammal és a férjemmel, hogy akárhol is, de ha lesz Billienek album turnéja, akkor elmegyünk rá. Oké, Amerika nem játszott. 

Képes voltam hajnali háromkor felkelni az Apple Music Live eseményére, amikor egyetlen egyszer levetítették a Happier Than Ever turné O2 arénában készült felvételét. Csupán csak ennyire vágytam a koncertjére.

Bárkivel is beszélek erről, nem győzöm elégszer hangsúlyozni, engem Finneas sokkal, de sokkal jobban érdekel, mint Billie. Csodásan énekel tény és való, de amit a bátyja művel, az több elismerést érdemel. Írja és producálja a dalokat, rengeteg hangszeren játszik, ami a koncerteken is kijön, vokálozik, és támogatja a húgát. 

Ha augusztusban eljutok Taylorra, akkor már csak Billie és Finneas marad abból a három előadós listából, akiknek a koncertjére életem során el szeretnék jutni.

Elsőként lecsekkoltam a turnéállomásokat, miután elolvastam az énekesnő Insta posztját. Bécset kerestem Budapestet nem, ekkora sztárokat nem tudunk megfizetni főleg nem egymást követő évben. Megnyugodtam, amikor megláttam a szomszédos fővárost, ugyanakkor fel is szívtam magam a nehéz menetre. Mégis hogy fogok rá jegyet kapni, ha csak egyetlen estét ad, az elővásárlás pedig már napokkal korábban megkezdődik?

Nem baj, előrelátó leszek, és már most foglalok szállást, ami ingyenesen lemondható. Swiftnél ezt a részt eléggé elrontottam. Annak ellenére, hogy közvetlenül a sikeres júliusi Eras Tour jegyvételt követően nézegettem a bécsi szállásokat, egészen a múlt hétig nem találtam helyet magunknak. Annyira magas árak szerepeltek, úgy voltunk a férjemmel, egy év alatt biztosan lejjebb mennek. A fenéket. Márciustól próbálok elfogadható áron elfogadható helyet találni, mert már semmi sincsen. Régesrég elkéstem a keresgéléssel, mindent elvittek, a szállodák pedig jól felnyomták a díjakat erre az időszakra. 

Billie esetében okosabb akartam lenni. Ellenőriztem, elérhető-e az a hely, amit korábbam kinéztem magamnak. Jó környéken, magas pontszámmal rendelkezett és megfizethető. Akadt még hely, hiszen közvetlenül 30 perccel a kihirdetett időpontok után néztem rá. Gyorsan lefoglaltam. 

Amikor hazaértem a munkából, mert persze mindez napközben történt, mialatt dolgoztam, beszámoltam a férjemnek az eseményekről, aki elismerését fejezte ki, majd megérdeklődte, nem Londonba akartam menni. 

Megfordult a fejemben. Mivel hat koncertet ad ott Billie. A sikeres jegyszerzésre az esély itt a legmagasabb. 

Maradt pár napom eldönteni. 

Az Eras Tourral ellentétben a Hit Me Hard and Softra nem kellett előregisztrálni. Minden extra igény nélkül beállhattál a digitális sorba, Billie Eilish oldalán, miután kiválasztottad a téged érdekelt helyszínt és időpontot, átdobott az adott országnak a jegyértékesítő rendszerébe, ahol olvashattad a koncert kezdetét, a végét, a korhatárt, a helyszínt, és hogy pontosan mikor kezdődik a nyilvános értékesítés, a pre-sale pedig kit érinthet. 

Ez mind nagyon szépen festett, csak hogy annyira nem vagyok tapasztalt külföldi nagy koncertre járó, így nulla elképzeléssel rendelkeztem arról, a jegyvárárlás indulásánál megadott óra a helyi időt jelenti, vagy amerikai időzóna szerint kell nézni. Semmilyen információt nem találtam erről, és e-mail sem érkezett, miután biztonságból azért regisztráltam az énekesnő weboldalán. 

Május másodika reggelén, tehát egy nappal a hivatalos jegyértékesítés előtt rámentem az egyik londoni időpontra. Megakadt a tekintetem a pre-sale-en. Live Nation tagoknak a jegyértékesítés május másodikán tizenkét órakor indul. A teljes turnét ők forgalmazzák, magyar tagsággal már rendelkezem, azzal párszor már kihasználtam az elővásárlási jogot, úgyhogy gyorsan regisztráltam a brit Live Nationre is. Aztán vártam. 

Közben belekezdtem a munkába. Gyanítottam, hogy helyi idő szerint lehet jegyet szerezni, ez be is bizonyosodott, amikor 12.30-kor a naptár jelezte, félóra múlva indul a vásárlás. Az oldalon lehetett hivatalos naptár értesítést beállítani.

Egy előtt nem sokkal kicsit elvonultam és a szokásos iPad telefon kombót és a férjemet is beizzítva figyeltem az órát. Olyan jól bevált a Swift jegyeknél a párhuzamos sorba állás, hogy ismét ezzel próbálkoztunk.

Július 16-át néztem ki magamnak 2025-ben, az eléggé a londoni koncertsorozat vége fele közelített ahhoz, hogy ne ez legyen a rajongók tömegeinek első választása, de mégsem az utolsó időpont volt. Ráadásul hétköznapra esett, szó szerint a hét közepére, így a szállás sem lehet annyira magas. A hétvégékért mindig szinte duplaárat kérnek, ha megyünk, akkor viszont már több napra akartam. 

A férjem július 17-re állt sorba. Az is hétköznapra esett, bár aznap tartotta Billie utolsó londoni koncertjét. 

Az idegesség görcsbe rántotta a gyomromat. Ilyenkor mindig nagyon feszült leszek, a pulzusom az egekben repül, szerintem a kezem is remeg. Az utolsó pár perc a nyitásig kínszenvedés. 

A férjemmel telefonon egyeztettünk, mivel mind a ketten dolgoztunk. Szerencsére húsz percre felfüggeszthettünk minden tevékenységet.

13.00-ra váltott az óra. Frissítettem az iPadet és nem történt semmi. De tényleg semmi. Újra frissítettem, és még mindig nem változott meg a pre-sale ikonja. Attól tartottam, hiába a regisztráció, nem kapunk jogosultságot, mert későn lettünk brit Live Nation tagok. 

Aztán elindult az elővétel. 

Sorban állás nélkül bejutottam. Nekem rögtön az O2 aréna képe és a jegykategóriák jelentek meg. 

Elindult a szokásos google-özés, hogy a font ár mennyi forintba átszámítva, a felajánlott szektor hol helyezkedik el, mondjuk ezt itt látni is lehetett, nem úgy mint az Eras Tour bécsi időpontjánál. Azért tartalékba bekészítettem a telefonon egy térképet az arénáról.

Itt is akadt olyan kategória, amit kapásból ki sem választhattam, viszont elég sok lehetőségem maradt így is. Az alacsony- és középárak is. 

Én nem tudom, bennem van-e a hiba vagy, hogy iPaden nem működik normálisan, ami abszurdum lenne, hiszen ugyanúgy asztali funkcióval működik a böngésző, nem pedig telefonossal, vagy az elővételesektől megtagadják ezt a jogot, de most sem választhattam ki pontosan hova szeretnék ülni. Kisorsolt valamit az általam választott kategóriában én pedig elfogadtam. 

Utólag, a mai napon nyomkodva a jegyértékesítő rendszert szinte biztos vagyok benne, én rontottam el. A képre kattintva ki kellet volna választanom a szektort, azon belül pedig a pontos ülést. Hülye Ernst Happel, elhitetted velem tavaly, a nagy előadóknál nem választhatok. Na nem baj, most már ezt is tudom. A következő hasonló vásárlás előtt majd elolvasom ezt a bejegyzést és okosabb leszek. Egyébként nem hiszem, túl sokat számított volna. Így is olyan magasan fogunk ülni, hogy hegyi levegőt szívunk majd. Lentebbi ülőhelyekért sokkal több fontot kellett volna fizetnem.

Tulajdonképpen tizenöt perc alatt megszereztem a jegyeinket. Ezalatt az idő alatt a férjem majdnem végig a sorban állt. Már rég kiválasztottam a jegyeket és már az adatokat adtam meg, mire ő egyáltalán bejutott. Ott azzal szembesült, az összes kategória szürke. Úgyhogy végül az én dátumom nyert. Viszont, hogy a kezelési költségért mennyit számolnak fel, szörnyű. Kész rablás.

Na de itt nem ért véget a történet. Ugyanis az örömmámort követően, hogy mennyire ügyesen és szemfülesen sikerült beszereznem a jegyeimet, a szállás kérdéssel is kellett foglalkoznom. 

Nem fogok a korábbi hibába esni. 

Április végén nézegettem a 2025-ös londoni szállásokat a Hit Me Hard and Soft turné napjaira. Nyilván szívesebben mentem volna ide, mint Bécsbe, hiszen imádom a várost, érdekel az O2, plusz akkor már hosszabb időszakra is utaznánk. Igaz repjegyet is venni kell, nem elég felülnünk egy vonatra. Viszont a bécsi lehetőségekkel sokkal jobban tisztában vagyok. Londonban van egy hotel, amiben többször szálltunk már meg, viszont 2025-ös szezonra még nem hirdette meg a helyeit. Várni nem fogok. Abból megjöttem. 

Május másodika előtt böngésztem a Bookingot és akadt is olyan londoni szállás, ami egészen elfogadhatónak tűnt mind ár-érték, értékelés és közlekedés szempontjából is. Ráadásul ingyenesen lehet lemondani 2025 július elejéig. Az ebédszünetemben lefoglaltam ezt a szállást. Biztosítéknak jó lesz. 

Tulajdonképpen úgy vágok neki a 2025-ös koncertnek, hogy megvan a koncertjegyem és a szállásom is. Ezek alapján érdemes lesz a repjegyeket is nézni, hátha ott is kifogok valami kedvezőt. 

Remélem az album is legendás lesz és érdemes volt beruházni a turnéra. 

Munka közben azon gondolkoztam, vajon mennyi és milyen helyek maradtak a nyilvános jegyvásárlásra, mert ha a férjem egy jegyet sem tudott kiválasztani, jó kilátások elé nézhettek május harmadikán a rajongók. 

Vicces módon, a nyilvános értékesítés napján kaptam tájékoztatást arról, a vásárlások helyi idő szerint történnek. 

Örülök Londonnak. Bécsbe esélyem se lett volna. London az én városom. Már tervezem mi mindent csinálunk majd, amikre eddigi látogatásaink során nem akadt idő. Legalább már egy bíztató dolog lesz 2025-ben, amit várhatok.