Április közepén eldöntöttem hova menjünk nyaralni. 

Imádok utazgatni. Fontosabbnak tartom a világlátást, minthogy évtizedekig kuporgassak, hogy mellé még egy igen magas összegű hitelt képes legyek felvenni, amit aztán életem hátralévő részében köhöghetek vissza a banknak csupán azért, hogy saját lakásom legyen. Akkor inkább évente egyszer elmegyek külföldre. Azért dolgozom keményen egész évben, hogy a férjemmel megengedhessük ezt a luxust. 

Idén Szicília, azon belül is Catania a cél. 

Már április elején kérdezgették a kollégáim, mik a tervek a nyárra, hova utaztok, én meg kábé arcon röhögtem mindenkit, mert ennyire előre nem tudok gondolkozni, ha meló van. Nem is feltétlenül látom az életemet. Az utóbbi években májusnál előbb nem jutottunk oda a férjemmel, hogy kitaláljuk mikor és mit csináljunk, ami nem a legkedvezőbb, mivel addigra az összes júniusi, júliusi és augusztusi hétvégéje szinte tele van. 

Idén tavasszal annyira szükségem volt a pozitív, energiát adó eseményekre, hogy egy szép április közepi reggelen böngészni kezdtem a Bookingon Catania szállásait. Kíváncsi voltam július végén, a szezon kellős közepén hány csillióért lehet egy hétre bérelni valamit. Majdnem kiesett a szemem a helyéről, amikor megfizethető árakkal szembesültem. 

Lehet nem a legjobb választás a kétszáz fokos melegben, és inkább valami hűvösebb helyre kellene mennünk, mint Párizs, Skócia vagy valamelyik északi ország, de az olcsó szállás csábítóan hangzott. Akárcsak a tengerparti lazulás és az Etna megmászásának lehetősége egyazon napon. 

Nem teketóriáztam sokat, a férjemmel egyeztetve még aznap lefoglaltam két ígéretesnek tűnő szállást. 

Jöhetett a repjegy vásárlás. 

Mindig a Wizz Airrel utazunk bárhová is menjünk. Megbízhatónak és biztonságosnak tartom, eddig egészen jó áron találtunk jegyeket. Kivétel erősíti a szabályt.

Én ilyen magas repjegy árat még nem pipáltam. Kifelé hatvan- és nyolcvanezer forintnál kezdődött a legalapabb csomag, amiben az ingyenes kézipoggyászon kívül semmi sincsen. Visszafele még siralmasabb volt a helyzet a nyolcvan- és százezer forintos összegekkel. 

Elkezdtem aggódni, ennyire későn fogtam volna bele a nyaralás tervezésébe, hogy ilyen elszálltak az árak vagy senki nem akar odautazni. Urbán legendák szerint minél korábban veszed a repjegyet, annál jobban jársz. Úgy tűnik, akik ezt terjesztik, nem jártak még Cataniában.

Azzal nyugtattam magam, korán van, három hónap alatt fog ez változni. Ráadásul május és június környékén mindig számos akciót dob piacra a Wizz Air tudom, mert az egyik évben augusztus végén Londonba akartam utazni, és rengeteg 15%-os jegyet kínáltak, csak hát nem tudtam lecsapni rájuk, mert június elején sikerült kinyögnie a színháznak, fogok-e augusztus végén dolgozni vagy sem. 

Napi szinten csekkoltam a Wizz Air alkalmazását. Láss csodát, április végén megindult a promóciós időszak. Minden nap másik kedvezményt kínáltak. Egyiket sem lehetett az általam választott Szicíliába és vissza közlekedő járatokra felhasználni. 

Thank you Wizz Air.

Hiába találtam a nyaralásunk kezdő napjára tizennyolcezres jegyet, nem mertem megvenni szólóban. Mi a garancia rá, hogy a visszafele jövő járatok összege egyszer csak lemegy. Ha nem történik meg, akkor ott állok, van egy jegyem Szicíliába, de vissza nem tudok jönni. 

Már a Ryan Air ajánlatait is böngészni kezdtem, de nem akadt számottevő különbség a két légitársaság között. 

Az első alkalom volt, amikor nem a repjegyhez néztem a szállást, hanem fordítva.

Május közepére varázslatos módon a Budapestre közlekedő cataniai járatok csökkeni kezdtek. Van még esély. 

Aztán beütött a Wizz Air 20. születésnapja. Nem lepődtem meg túlzottan, viszont annál jobban feldobott, amikor ünneplés céljából minden jegyre 20% kedvezményt kínált. A szicíliai járatokra is. 

Huszonkétezerért utazhattunk volna ki per fő, és harmincháromért jöhettünk volna vissza szintén per fő az eredetileg kinézett napjainkon. Még csak módosítani se kellett volna a szállást. Úgy éreztem ez belefér. Még úgy is, hogy vennem kell ráadásként egy 20 kg-os bőröndjegyet, amit ez az összeg nem tartalmazott. Ennél jobb ajánlatot nem biztos hogy kapunk. 

Hosszan lamentáltunk a férjemmel. Kikértem a véleményét és végül este fél tizenegykor úgy döntöttünk, megvesszük a jegyeket. 

Kiválasztottam a legalapabb jegytípust, ellenőriztem az adatokat, indulási idő és célállomás. Rámentem, hogy köszi nem akarok WIZZ Discount Club tagja lenni, majd percekig néztem, amíg a kis rózsaszín-fehér repülő átrepül a pinkre festett táj felett. Sikeresen tovább dobott az utasok adataihoz. 

Megadtam, amit tudni akart, pontos nevek, nem és, hogy igényelünk-e különleges segítséget.

Ezután jött a poggyász kérdése. Kiválasztottam magamnak a 20 kg-os lehetőséget, ami még harmincháromezer kilencszáz forinttal megdobta a végösszeget. Bepipáltam az ingyenes kézipoggyászt is, a férjemnek pedig a nincs feladott poggyászt és az ingyens kézipoggyász lehetőségeket. Jó, mehetünk tovább.

Nem, nem akarunk még plusz húszezer forintot fizetni, hogy egymás mellé ülhessünk. 

Nem akarunk semmilyen másik szolgáltatást, se WIZZ Flexet, se WIZZ Priorityt, köszönjük. 

Biztosítás? Igen, de tuti, nem itt. Elmúltak azok az idők, amikor megérte a társaság biztosítási ajánlatát választani. 

Egymás után nyomtam ki a különböző lehetőségeket, végül csak elértünk a fizetéshez. 

Bankkártyával szeretnék fizetni, köszönöm. Beírtam az adatokat, amit kétszer is meg kellett tennem, mert elsőre nem mentette el. 

Átolvastam a részleteket, elfogadtam a kötelező nyilatkozatot, majd rákattintottam a fizetés gombra. 

A telefonom kijelzőjén felugrott a fizetési kérelemről szóló értesítő, úgyhogy átléptem a bankom alkalmazásába. Ott is átolvastam minden helyes-e, majd jóváhagytam a fizetést.

Zöld pipa, a vásárlás sikeresen megtörtént. Visszaléptem a Wizz alkalmazásba. 

Ami konkrétan kidobott. 

A képernyőn a tengerpart fölött átrepülő gép állóképe és a 20-as jelent meg. Mintha bezártam volna az alkalmazást és most nyitnám meg újra, pedig csupán az utasítást követve rákattintottam az alkalmazásba való visszairányításra. 

Minden elszállt, amit eddig csináltam. 

Nem várakozott lent a foglalásom betöltésre.

Nem voltak beszállókártyáim se.

Elölről kellett mindent kezdenem, mintha az elmúlt húsz perc meg sem történt volna.

A hirtelen megugrott agyvizemen teát lehetett volna főzni. 

Mi történt a pénzemmel? Hiszen sikeres vásárlásról adott értesítést.

Átléptem a bankfiókomba. Nem történt pénzmozgás. Ugyanannyit mutatott a számlám az elméletileg sikeres vásárlást követően, mint előtte. 

Nagyszerű. Legalább a vagyonom megmaradt. Ha se pénz, se beszállókártya mentem, kiléptem volna a sokktól a testemből. 

Vissza a startvonalra. Beírtam a honnan hovát, a dátumokat és rányomtam a keresésre. 

Kettő perc telt el a hiba és az újrafoglalás között, de nem tudtam ugyanazon az áron vásárolni. Huszonkettőről huszonhétre, harmincháromról pedig harminchétre ugrottak a jegyek. Nem akartam elhinni. 

Mi az, hogy az előző jegyek már nem elérhetőek. Hogy fogyhatott el útközben, amikor konkrétan kiválasztott jegyeken álltam. Mi ez a rendszer? Még egy szimpla mozijegy vásárlásnál is tartják a jegyemet legalább tíz percig, amíg döntésre jutok.

Kizárt, hogy mindenkinek este tizenegykor jutott az eszébe Szicíliába utazni ráadásul pont azokon a napokon, amiken mi megyünk, és nem voltam elég gyors, időközben pedig elfogytak volna a kedvezményes jegyek. 

Ilyen az égegyadta világon nincsen.

Amikor kiválasztottam a lehetőségeket, nem írta, hogy már csak két jegy lenne ezen az áron. Direkt dobott ki a rendszer, hogy többet költsek.

Oltári nagy kicseszésnek érezem.

Thank you Wizz Air.

Felrémlett bennem, hogy legutóbb, amikor januárban vettem az athéni jegyeket ugyanezt csinálta az alkalmazás. Kétszer kellett megadnom a kártya adataimat, mert először nem írta be, majd a fizetés után kidobott és elölről kezdhettem az egészet. Lehet, hogy akkor is többért vásároltam, mint amennyiért először kiválasztottam, csak nem tűnt fel, mert nem számottevő volt az összeg.

Annyira felhúztam magam, hogy nem vettem meg a magasabb kategóriájú jegyeket. Inkább megkockáztatom, hogy nem jutok el nyaralni. 

Nem olcsó mulatság repülővel utazni, de ha már emellett döntök nem szeretem, ha átvernek.

Köszi Wizz Air az esti leckét. 

Köszönöm, hogy itt állhatok repjegy nélkül, levegőben lógó nyaralással, és tovább foglalkozhatok az utazásom megoldásával.

Thank you Wizz Air.

Mostantól a thanK you aIMee című számról te fogsz eszembe jutni, csak én Aimee helyett Wizz Airt fogok énekelni.