A hét legkiemelkedőbb eseménye kétségtelenül a budapesti Primark megnyitása volt. 

Május 28-án, kedden, reggel 10.00-kor jött el a várva várt nap. Az első és egyetlen magyarországi Primark üzlet, ráadásul az Arénában, ami egy karnyújtásnyira van tőlem. Majd kiugrottam a bőrömből. Végre lesz normális farmerom, ráadásul a hozzám legközelebb eső plázában nyílik meg, nem kell fél Budapesten átbumliznom. Magam is azok közé tartozom, akik számolták a napokat a megnyitóig sőt, a bejelentéstől kezdve időszakonként el is látogattam a bevásárlóközpontba, hogy ellenőrizzem kapott-e már nyitási dátumot.

Aznap nem dolgoztam, és mivel ritkán adódik ilyen lehetőség, úgy döntöttem, odamegyek tíz órára. Naívan arra számítottam, senki nem lesz a boltban, hiszen mégiscsak hétköznap délelőttről beszélünk. Ilyenkor a normális emberek dolgoznak. Ebből is látszik, hogy én nem tartozom közéjük. 

Nem siettem el a dolgokat. Reggel szépen felkeltem, kényelmesen megreggeliztem közben néztem egy sorozatrészt, felöltöztem, majd fél tíz körül elindultam, hiszen húsz perc bőven elég, hogy gyalog odaérjek. 

Kicsit gyanús lett, hogy soha nem látott tömegek vándorolnak az Aréna irányába. Nem százakról beszélünk, de nem is három négyről, amit ebben az időpontban várna az ember. Ezek mind a Primarkba tartanak? Csak nem. 

9.55-kor értem a pláza emeletére és hamar felismertem, kicsit alábecsültem a résztvevők számát. Az üzlet a bevásárlóközpont túlsó felében állt a Media Markt régi helyén, a sor  vége pedig a főbejárat felé eső Starbucksnál. A plázában találtható mozgólépcsők elhelyezkedésének köszönhetően négy szakaszra lehet osztani az épületet, tulajdonképpen több, mint háromnegyedén át kígyóztak a várakozók.

Abszolút felkészültek a tömegre, az üzlet bejáratától kezdve végig kordont húztak, és biztonsági őrök garantálták a rendet. 

A reggeli kávénak köszönhetően már akkor meg kellett volna látogatnom a mosdót, amint beléptem a komplexumba, de annyira váratlanul ért az embermennyiség, hogy inkább beálltam a sorba arra kárhoztatva magamat, a következő órákban biztosan nem könnyítek magamon. Megkockáztatom, mire kijöttem volna a mosdóból a várakozók vége már a bejáratnál lett volna.

Már előttem is mindenki képeket meg videókat készített arról, mekkora a tömeg. Én csupán egy képet lőttem és küldtem el a férjemnek, hogy gyorsabban teljen az idő. 

2019-ben jártam először Primarkban, Londonban az Oxford Street Tottenham Court Roadnál lévőben, és rögtön beleszerettem. Elsősorban a Harry Potteres cuccaik érdekeltek. Külön részleget szántak neki, de a farmer kínálatuktól is elállt a lélegzetem. A mai napig hordom azokat a darabokat, amiket akkor szereztem be. Azóta várom a pillanatot, hogy a Primark meghódítsa Magyarországot.

Mégis miben rejlik ennek az üzletnek varázsa, hogy ennyi embert mozgósít? Megfizethető áron, jó minőségű termékeket kínál óriási választékban. A női, férfi és gyerek ruházati cikkektől kezdve az otthoni tárgyakon át mindent meg lehet találni, plusz a filmőrült kockák is, mint amilyen én vagyok, elégedettek lehetnek, mivel olyan nagyvállalatokkal, mint például a Disney, speciális szerződést köt licences ajándéktárgyakra. Trónok harcás pólók, Marveles zoknik, plüssök és takarok, Karácsonyi lidércnyomásos pulóver, Olivia Rodrigos merchök, csak néhány azok közül, melyek megfordultak náluk az elmúlt években. 

Tulajdonképpen tíz óra előtt megindult a tömeg, és valami csoda folytán eljutottam a  Pepe Jeans mellől a Watch De Luxe-ig, ott aztán hosszabb ideig várakoztam. Hiába ugrott a tízesre a kis-, tizenkettesre pedig a nagymutató, még jópár percig nem mozdultunk. Utólag, különböző videókat visszanézve láttam, hogy a késlekedést a szalagvágás és egyebek okozták. Aztán megindultunk. 

Az üzlethez közeledve az egyik dolgozó kedvesen mosolyogva Primarkos textil bevásárló kosarat osztogatott, olyanokat, amikbe a bolton belül tesszük a kiválasztott termékeket és cipeljük magunkkal a nézelődés során. 

Végre megpillantottam az üzletet. Ugyanaz a betű és felirat dizájn, mint az összes többi Primarknál. Olyan komoly kordon útvesztőn keresztül lehetett bejutni, hogy úgy éreztem magam, mint a reptéren, amikor a biztonsági ellenőrző ponton akarok áthaladni, csak itt a végén nem a szürke dobozok vártak, amikbe a táskámat és elektronikai eszközeimet kellett elhelyezni, hanem ruhák, ruhák, és ruhák. 

Az üzlet monumentalitásán már csak a kínálat tett túl. Meg az embermennyiség. 

Azt sem tudtam, hova kapjam a fejem, hol kezdjem a nézelődést. Az ajtóban persze nem állhattam meg, hiszen folyamatosan jöttek mögöttem. Kék zászlót lebegtető menedzserek, kamerák és mikrofonok, őrült vásárlók, valami mindig elállta az utamat. A hangulatot egy DJ biztosította, aki az egyik oszlop mögül szolgáltatta a zenét.

Farmersort és a Bridgerton kollekció állt a bevásárlólistám élén.

Biztos voltam abban, hogy a Bridgerton sorozat új évadának megjelenésével felbukkannak a Primarkban a hozzá kapcsolódó ajándéktárgyak is, mivel tavaly a Sarolta királyné - Egy Bridgerton történet spinn-off sorozat megjelenésével konkrét kollekció jött ki. Bosszankodtam egy kicsit, amiért nem lehetett a nyitás május 16 előtt. Feladtam a reményt, hogy a magyarországi üzletben is felbukkan bármi közülük.

A Netflixes cuccokat akartam először felkutatni, tudtam, az fog a leghamarabb elfogyni, viszont a rengeteg impulzus elvonta a figyelmemet eredeti szándékomtól. 

Közvetlenül a bejáratnál megláttam egy farmershortot, afelé vettem az irányt. Nézegettem a méretet, azon tanakodva melyiket is válasszam és mennyire buta vagyok, amiért úgy jöttem el otthonról, hogy nem néztem meg milyen méretű Primarkos farmert is viselek, közben majdnem félre löktek. Az emberek nem a türelmükről híresek. 

A kosaramba tettem a nadrágot és mentem a következő részre, ahol konkrétan két polcosszekrénynyi farmershort sorakozott. Világoskék, sötétkék, fekete, fehér, világos alapon rózsaszín csíkos. És ha ez még nem lett volna elég, jobbra további rövidnadrágokat láttam. Vászon anyagból megszámlálhatatlan színben, némelyek farmer hatást keltettek. Balra egy másik szekrényen harmadik fajta rövidnadrágok tornyosultak. 

Pillanatokon keresztül megkövülten álltam, megbénított a lehetőségek tárháza. 

Válogatás közben egy néni engem figyelt. 

Csak azt nézem, hogy ebből milyen kellene önnek. Szólított meg. 

Rajtam keresztül próbálta beazonosítani a méretet, hogy magának vagy a lányának milyet vegyen. Segítettem neki, de cserébe megkértem, nézze meg a farmerom címkéjét. Stílszerűen Primarkosat viseltem. Kedvesen megtette, ennek köszönhetően nem kellett fölösleges nadrágokat magammal cipelnem a próbafülkébe. 

Lassan haladtam, akár egy csiga. Volt mit szemlélni, plusz alig lehetett elférni a nézelődőktől. Sokszor meg kellett kerülnöm az állványokat, hogy odaférjek az általam kinézett darabhoz. Mindenkire kedvesen rámosolyogtam és elengedtem, semmi értelme nem lett volna húznom magamat az én központú sietős viselkedésükön. Ráértem, nem siettem sehova. 

Teljesen megrészegítettek az árak. 

Állítható baseball sapka ezerháromszázért. Rövid pamutnadrág több színben ezerért. Kapucnis, kenguruzsebes egyszínű pulóver háromezer ötszáz forintért. Farmershort négyezerért. UV védelemmel ellátott napszemüveg ötszázhatvan forintért. 

A nyári kollekció teljesen kiesett a látómezőmből, annyira nem is izgatott, az atléták és pólók annál inkább. Kiválasztottam egyet-egyet, úgy voltam vele, ha jó lesz méretben majd visszajövök többért, olyan  összeg szerepelt rajta, még a hülyének is megérte. 

Nemcsak szezonális termékeket kínáltak, hanem hosszú farmernadrágok, pulóverek széles skáláját is.

Próbáltam reálisan gondolkozni, mire is van szükségem, de bevallom olyan is landolt a kosaramban, amit eredetileg nem terveztem beszerezni. Egyszerűen kihagyhatatlannak tűnt az ajánlat. 

Végül a Bridgerton részleghez is elértem. Hálóruhák közül lehetett választani. Címerrel és méhecskével ellátott kék alapú selyem pizsamanadrág, hozzá illő pizsama felső, hálóing és egyszerű pamut melltartó-bugyi szett. Nagyon jó, gondoltam, hiszen így akkor a selyem köntös is lesz, amit külföldi videókból jó előre kinéztem magamnak. Aha. Már csak kettő darab lógott vállfán, az sem az én méretemben. 

Remek. 

Tovább haladtam, kerestem a Bridgertonos teás- és tányér készleteket is. Az otthon részlegen nem találtam. Átkutattam az egész üzletet, de csak Marveles, Pokémonos és Disney-s holmikra bukkantam.

Nem repestem a boldogságtól. 

A tekintetem megakadt egy pokélabdát formáló bögrén, és egy Grogus pléden, amibe ha becsomagolod magad, Grogu fejed lesz. Megremegett a kezem Simba és Grogu plüss közötti Groot plüssfigura fölött, de önuralmat erőltettem magamra és ott hagytam a polcon. 

Feltűnően sok Lilo és Stitches holmijuk volt, és hát Mickey egérért sem kellett a szomszédba menni. 

Nem győztem menekülni a fotósok és a kamerákkal meg mikrofonokkal rohangáló különböző médiákat képviselők elől. A vásárlók is jócskán feladták a leckét, ők meg aztán különösen.

Minimum negyven percet álltam a próbafülkénél sorban. Nem viccelek. Lehet még többet is. Legalább a DJ jó zenéket nyomott. A Training Seasont dúdoltam Dua Lipával, miközben a mögöttem álló három srác sziporkázó okfejtését hallgattam. Eléggé szórakoztattak. Bőven akadt idő üzenetek írására és idétlen videók nézegetésére. Ha lett volna nálam könyv fejezeteket haladtam volna. 

Nem is értem, hogyan létezhet a földön olyan személy, aki nem hallott még a Primarkról. A barátnőm például, akinek várakozás közben iMessage-en arról áradoztam mennyire fantasztikus, hogy végre megnyitotta kapuit megkérdezte, mi ez az üzlet.

Az egyik ott dolgozónak kizárólag az volt a feladata, hogy egy póznára erősített itt van a sor vége feliratú táblával mindig a próbafülke sor utolsó személye mögé álljon. Ugyanez a mechanizmus működött a kasszáknál is. 

A polcokat folyamatosan töltötték. A menedzserektől kezdve a ranglétrán legalacsonyabban elhelyezkedő bolti dolgozóig folyamatosan jártak az üzletben. Ha kellett termékeket hoztak elő a raktárból, segítséget nyújtottak, szemmel tartották a helyiséget.  

Nem mertem túlzottan sok holmival megcélozni a próbafülkét, hiszen fogalmam sem volt arról, mennyit lehet bevinni, de még így is jócskán megpakoltam a szatyromat. Mondjuk labdába se rúghattam az előttem kettővel álló lányhoz képest, aki két Primarkos vászon kosarat tömött csurig.

Eddigre a vizelési ingerem teljesen megszűnt, annyi ideig tartottam vissza.

Mire kijutottam a próbafülkéből érzékelhetően kevesebben lettek az üzletben. Könnyebben hozzáfértem a polcokhoz, szabadabban nézelődhettem. Végülis már másfél órája az üzletben tartózkodtam. Ennyire számított volna, hogy nemsokára dél lesz? A francokat. Lekorlátozták a belépést. 

A bejáratnál ugyanúgy kígyózott a sor, de csak szakaszosan engedték be az embereket. 

Nem minden nadrág állt rajtam tökéletesen, a méret kiváló volt, csak a fazon nem tetszett. Vissza kellett volna mennem egy következő körre újakat válogatni, de a fenének volt kedve még egyszer kiállni a próbafülke sort. Szombaton úgyis erre járok, majd akkor teszek egy újabb kísérletet. Inkább azokat a holmikat szedtem össze, amiket nem kellett próbálni, vagy épp elég volt hozzá az egyik oszlopra szerelt tükör is.

Még egy fél órát barangoltam az üzletben, addigra azt se tudtam hogyan tartsam a kosaramat, sehogyan sem volt már kényelmes. Kiélveztem a hirtelen támadt teret, ráérősen megszemléltem a nyári kollekciót is, amit az elején kihagytam. Jó döntésnek bizonyult, mert találtam olyan kiegészítőt, amit elég régóta szerettem volna. 

Meg sem kíséreltem átmenni a férfi részlegre, az agyam teljesen felrobbant az információ halmaztól, képtelen voltam több ingert befogadni. 

Mire beálltam a kasszákhoz vezető sorba az is egészen lerövidült. Már nem szlalomozott a fél üzleten át. Tulajdonképpen ekkor kellett volna visszamennem próbálni, mivel szinte senki nem várakozott a próbafülkéknél.

Ajándék vászontáska járt a vásárláshoz, gondolom a megnyitás alkalmából ezzel kedveskedtek minden vásárlónak. Csak a közvetett bizonyítékokra tudtam támaszkodni, mivel hivatalos tájékoztatást nem kaptunk vagy lemaradtam róla. De mivel nem kellett érte extra összeget fizetni, márpedig a szatyor annyira hatalmas volt és olyan környezettudatos elemekből állt, hogy tuti kellett volna, nem tudok másra következtetni. 

Extra kedvezmény nem adtak. A termékeket normál áron lehetett megvenni, ami önmagában is annyira megérte, hogy nem igényeltem a húsz, harminc százalékos kedvezményt. 

Mondjuk sosem vettem még részt üzlet megnyitáson, nem tudom ilyenkor mi a szokás. 

Beszereztem jópár holmit, köztük edzős cuccokat, rövidnadrágot, pulóvert, öt pár zoknit és felsőt is, összesen húszezer forintot fizettem. 

Sokszor egy kétfős ebéd nem jön ki ennyiből. Abszolút megérte, úgy meg főleg, hogy tudom, sokáig fogom hordani őket. 

Negyed egy után hagytam el az üzletet, ami szintén nem tűnt egyszerű manővernek, mivel a szakaszos beengedésnek hála addig nem mehettem ki, amíg le nem zárták az emberek előtt a bejáratot.

A plázában továbbra is sokan várakoztak, hogy bejussanak a Primarkba, csak most épp az épület felénél ért véget a sor. Egyáltalán nem irigyeltem a biztonsági őröket, egyikük épp egy hölggyel perlekedett, aki nem igazán akarta megérteni, mindenki ugyanoda vár, a bejutás pedig nem protekció alapú. 

Kíváncsi vagyok, szombatra elül-e a népszerűsége vagy hétvége révén még többen lesznek, mint kedden. 

Nem ült el.

Egy óra alatt jutottam be az üzletbe. 

Húsz percet álltam sorban a próbafülkéknél. 

Bridgertonos cuccok, mintha nem is léteztek volna. 

A fizetésnél rám mosolygott a szerencse, rögtön szabad kasszához kerültem.