Nagyon szeretem az Időről időre című filmet, egy filmes ajánló összeállításomban szerepelt is már. Kifejezetten imádom azt az üzenetét, próbáljunk meg úgy élni, hogy minden egyes napnak észrevesszük a gyönyörűségét, az egyediségét.

Előre tudtam, hogy ez a hetem rendkívül borzalmas lesz. Olyan időbeosztást pakoltak össze nekem, amitől már szerdán zombinak éreztem magam, egy lelketlen halandónak, amiből az utolsó cseppet is kiszívták, és ez eltartott egészen vasárnap délutánig.  

Ezért még hétfő reggel úgy döntöttem, megpróbálom a hét minden napjában meglátni az apró örömöt, azokat a pillanatokat, amik megmelengetik a lelkemet és segítenek elviselni az előttem álló nehézségeket. Listába szedtem őket, úgyhogy következzenek ezek most.

Otthon elkészített sütőtökös lattét kortyolgatni a sütőtökös bögrémből.

Csípős őszi reggel, amikor végre felvehetem a kedvenc bőrdzsekimet, a meleg, puha sálamat és a Luna Lovegoodos oroszlán sapkámat. Ebben az összeállításban egyéniségnek érzem magam.

Futás beiktatása ebéd helyett. 

Hosszú, forró ölelés egy hozzám közelálló személytől.

Amikor a férjemnek este lefekvés előtt megjegyzem, olyan jó lenne hetente eljárni úszni, de még nem akadt időm utánanézni a fővárosi helyeknek, hol van erre lehetőség. Másnap reggel amikor felkelek azt látom, elküldött egy összegyűjtött listát az összes lehetőségről. 

Végre leadom az évek óta várt MinaLimás Harry Potter és az azkabani fogoly kötetre a megrendelést.

Napsütésben futni, a fizikai határaimat feszegetve arany színárnyalatú fákban gyönyörködni.

A kényelmes reggeli rutinom betartása még akkor is, amikor kipurcanva fekszek le és kelek fel. Aludhatnék kicsit többet, valószínűleg ezt kellene csinálnom, de inkább felkelek a megszokott időben minden porcikám tiltakozása ellenére, különben nem tudnám a számomra szükséges nyugalmat megteremteni, ami úgyis véget ér, amint kilépek a lakásomból.

Az otthonom meleg és szeretetteljes illata.

Egy jól elkészített chai latte Oatlys zabtejjel, ami annyira krémes és ízletes, hogy olyan, mintha a tökéletességet fogyasztanám.

5.44-es átlaggal futni a kilométereket.

Az egyik kollégám jól nézel ki megjegyzéssel realizálja, karcsúbb lettem, majd megkérdezi, mi a baj, mert nyilván egy nő csak akkor nézhet ki jól, ha nincs minden rendben vele. Ennek ellenére is jólesik a bókja.

Egy kedves kávézásra invitálás.

Amikor érzem, elvesznek nélkülem, ha nem vagyok jelen a próbán.

Kinyitom reggel az ajtót, hogy összeszedjem a megrendelt ebédemet, és a szokásos csomagok mellett ajándék Pom-Bear chipset találok.

Ordítva énekelni a Cruel Summert.

A takarásban az előadás kezdésre várva pletyizni a munkatársaimmal.

Szünet helyett inkább bemegyek a másik produkcióm próbájára, és a rendező annyira megörül a jelenlétemnek, hogy a nyakamba borul.

Nedves őszi faleveleken sétálni az utcán.

Sikerül jó helyre szóló jegyet vennem a Taylor Swift Eras Tour IMAXes vetítésére.

A rendező, akivel együtt dolgozok és akivel két hét múlva közös bemutatónk lesz, meglep egy zabtejes chai lattéval. Óriási dolog, még soha nem fordult ilyen elő velem. Már az is kiemelendő, hogy egyáltalán tudja mit és hogyan iszom. Általában én szoktam tudni, milyen kávét szeretnek, szinte minden próbafolyamatban eljön a pillanat, amikor vinnem kell a rendezőnek egyet. Mindig is vágytam rá, hogy fordított helyzetbe kerüljek. Csak egyszer legyen, hogy nekem hoznak, hogy én is különlegesnek érezhessem magam. 

Az egyik kollégám megjegyzése, hogy nagyon szép vagyok és hogy mindig nagyon szép vagyok. Ez különösen melegséggel áraszt el, hiszen nem mindig gondolom így.

Eldöntöm, hogy decemberben, amikor lesz három darab egymást követő szabadnapom, elmegyek Bécsbe és lecsekkolom a karácsonyi vásárt. Le is foglalom a szállást, ugyanazon a helyen, ahol nyáron voltunk. Ár-érték arányban még mindig verhetetlen. 

Olyan hangerőn bömböltetni a fülembe a kedvenc számomat, hogy teljesen kizárja a külvilágot és a zajokat.

Amikor érzem a hasizmomon az előző napi futás jótékony hatását.

Karöltve táncolva felsétálni a hetedik emeletre a Good Morningot énekelve az egyik legszeretettebb férfi munkatársammal. Annak ellenére, öt emelet után úgy érzem, meghalok a lépcsőzéstől sem érdekel, mert hét emelet erejéig mi vagyunk az Ének az esőben Don és Kathyje.

Váratlan plusz összeg landol a bankszámlámon.

Ágyban kávézni reggel.

Forró kakaó.

A hét legrosszabb napján, amikor sík ideg vagyok és a munkám miatt szorongok, este az épületet elhagyva a portás a kezembe nyomja a vadiúj megjelenésű Harry Potter Varázsalmanachot, amit az HBO Max küldött nekem.

Feltett lábbal, kényelmesen ülve dolgozni mindenkitől elszeparálva, miközben a sötétség édesen vesz körül.

A századszorra nézett előadásomon Fesztbaum Béla ül mellettem.

Amikor azt mondják, felvidulnak, amikor látnak.

Egy jól sikerült összpróba. 

Ágyban hallgatni a férjem beszámolóját a szombatjáról, békés és meghitt nyugalom, mintha az időn kívül léteznénk.

Megállapítom, hogy magamhoz képest egészen lapos a hasam.

Reggeli kávézás a barátnőmmel, aki egyben a kollégám is. Tökéletes hétköznapzárás kezdete az egészhetes bipolláris érzelmi skálák után.

Kedves messenger chatelés.

A férjem ölelése éjszaka. 

A csókja.