Múlt héten írtam arról, egy videoklip forgatáson dolgoztam. Most mesélek a vidéki forgatási napról. 

Január végére esett, arra az egy péntekre, amikor úgy döntött az időjárás, havazni fog. Éjszakai forgatásról volt szó, délután négykor kezdtük a felvételek rögzítését, a végét hajnali kettőre lőttük be. 

Számítani kellett a hidegre. Arra, hogy meg fogunk fagyni. Főleg, hogy a nagy részében a szabadban voltunk. Négy termosznyi forró teával szerelkeztem fel, az ötödikben kávé volt. 

Délelőtt letoltam a saját előadásomat, majd a jégeralsómat magamra kapva beültem az autóba, amivel vittek. Jóval kisebb stábbal mentünk, az első napon többen dolgoztak velünk, de még így is három autó kellett hozzá. 

A csapat nagy része korábban indult, hogy elő tudjanak készülni, én az énekessel érkeztem. 

Úti célunk egy jócskán Debrecen alatt található 1600 fős község volt. 

Minimum három órás úttal kell számolni a fővárosból, de az operatőr, a fővilágosító és a rendező korábban már jártak ott terepszemlén, amikor is két és fél óra alatt megjárták az utat, ezért úgy döntöttek, lőjük be a diszpó készítésekor kettő óra negyvenöt percet. 

Biztos voltam benne, nem lesz elég ennyi idő. Bele kell kalkulálni a tankolási és mosdó szüneteket is, az időjárást, és ki tudja mi lesz az utakon. A havazás mindannyinkat meglepetésként ért, ennek ellenére, szépen lehetett haladni az autópályán, azért mégis kicsit megnehezítette a körülményeket. 

Ez a kis település annyira keletre fekszik, hogy a hátsó ülésen az ablakon kitekintve láttam  az országhatárt. Ha nem kellett volna lefordulnunk balra, akkor a kocsinkkal a határátkelők sorába gördültünk volna be.

A községbe egy három kijárattal rendelkező körforgalmon keresztül vezetett az út. Jobbra, az első kijárat a nagy semmibe visz, a második a még nagyobb semmibe, a harmadik pedig a községbe. A körforgalom közepén jártunk, amikor kaptam egy üzenetet. Üdvözlünk Romániában! Az EU-díjzóna egyik országában vagy, ezért úgy mobilozhatsz a saját csomagod díjai szerint, mint otthon… 

Meg kell hagyni, meseszép látványt nyújtott táj, ahogy mindent hó borított. Meg persze rohadt hideg is volt. 

Egy tehenészetben forgattunk, két nagyobb helyszínnel. Az istállókban és a szabadban. 

Kicsit magamat is pörgetnem kellett, hogy a három órás út és a délután ellenére még csak most kezdődik a munka java. De mivel két nappal korábban jó sok tapasztalattal gazdagodtam, nem aggódtam igazán. 

Egy gyors mosdózásra és cuccok lepakolására maradt idő, az énekes átöltözött és már mentünk is a setbe. Kábé akkor értünk oda, amikor el kellett volna kezdenünk forogni. 

Kis csúszással indultunk, mivel egyik autó sem ért le az eredetileg belőtt időpontra, amit aztán gyönyörűen behoztunk. 

Tapasztalatok: 

Tehénnel nehéz forgatni.

Ha a fények beállítása érdekében bele kell feküdni egy markolóba, nem szabad kihagyni. 

Az istállóban ne nézz fel, különben szívrohamot kapsz, ha meglátod a pókháló mennyiséget, főleg ha kissé arachnofóbiás vagy.

A télnek köszönhetően már hétkor órakor olyan érzésed van, mintha este tíz lenne. 

Ha hosszú órákat dolgozol a hidegben, nincs szükség kávéra, még akkor sem ha éjszakába nyúlik, mert a hideg ébren tart. 

A nyakba akasztható JBL hangfal igazán praktikus, ha külsőhelyszínen, istállóban vagy egyéb helyen forgatsz videoklipet. Nem kell a tócsába és a tehénszarba tenni, plusz te magad leszel a zene.

A legtartósabb termosz a világon hőtartásilag a DM-es. Még hajnali egykor is forró a tea benne, amit reggel fél nyolckor készítesz. 

Az istállóban nincs olyan hideg, mint a szabad ég alatt, hiába nyitott oldalakkal rendelkezik. A tető és a falak tartják a hőt még a tehenek nélkül is. 

A fázás mindenkit megváltoztat. Míg az első forgatási napon senki nem kérdezte meg, mennyi kép van még hátra, itt többször is feltették ezt a kérdést.

Egyhuzamban négy órát tartózkodni melegedés nélkül a mínusz kilenc fokban sem lehetetlen vállalkozás, ha az ember megfelelően öltözik fel. 

Jó ötlet volt négy termosznyi forró teát magammal cipelni. Kellőképpen átmelegített. 

A száraz téli levegő eltűnteti a ruhádból a tehénszagot.

Nincs az a mennyiségű zokni, ami meggátolná, hogy egy idő után fázni kezdjen a lábujjad. Bár a húsz percig a markolóban mozdulatlanul fekvés is eléggé befolyásoló tényező.

Minden igyekezetem ellenére külső, hideg helyszínen máshogyan lehet hajtani az embereket.

A tehenek érdeklődő állatok, ha megszokják a fényeket és a felhajtást.

Nincs bajom, ha tehénszaros szalmában kell mászkálni, csak ne találkozzak pókkal. 

Nem vagyok jó hajsimogató és frizura igazító.

A rendezői monitor továbbra is hasznos, fontos, hogy azt nézzem, ne pedig a valós jelenetet. 

Fagypont alatti hőmérsékletben az iPad kijelzőjének taperolása miatt levenni a kesztyűt egyenlő a halállal. 

Hasznos ha ilyen körülmények között kapucnis és aláöltözésre alkalmas kabátot veszel fel. 

Szalmákkal betakarni az állványok lábát, hogy belesimuljon a környezetébe élvezetes feladat, nem pedig aljamunka.

Ha világosban mész be az istállóba, de pár óra elteltével sötétben jössz ki, garantáltan megborul az időérzékedet.

Borítékolni kell a nem várt eseményeket, bizonyos döntéseket pedig neked kell meghozni. 

Gondolni kell a közös stábfotóra. Mindenképp készüljön miután befejeztétek a forgatást. 

Még mindig menő érzés azt mondani tessék, és ennyi.

Örülnek az emberek, ha közel két órával hamarabb közlöd velük, felvettük az utolsó jelenetet. 

A forgatás után még három órát utazni haza közben megpróbálni nem bealudni, remek érzés. 

Popcorn imádóként olyan klipet forgatni, ahol a pattogatott kukorica szerves része a kelléknek, amit utána meg is ehetsz, isteni érzés. 

Ilyen időjárási körülmények között nagyon figyelni kell a szereplőkre, hogy ne fázzanak meg. Csak akkor kérjük meg, álljanak be a setbe, ha már rögzítés közeli állapothoz kerültünk. 

Nyilván akkor romlik el a kazán és nincs meleg víz, amikor te egésznap a téli éjszakában forgattál. Mikor jössz rá? Amikor a tus alatt várod a forró vizet.

Konklúzió, egy fantasztikus napot tudhatsz magad mögött. 

Nemrégiben egy videóklipet forgattam.

A rendező maga kért fel elsőasszisztensnek, és bár nem sokat fizetett, részemről egyáltalán nem volt kérdés, elvállalom-e. Iszonyatosan érdekel a filmezés világa. Bármit megadnék, még ha csak kávéhordóként is, de egy filmben dolgozzak. Nem kell, hogy külföldi film legyen, jó lesz nekem egy magyar alkotás is. 

Megszállottja vagyok a mozgóképnek. Többet ad nekem, mint egy színpadi mű. Ráadásul teljesen máshogy működik egy filmes munkafolyamat legyen szó reklámról, sorozatról, filmről vagy ebben az esetben videóklipről, mint egy színházi produkció. 

Jócskán rendelkezem forgatási tapasztalattal. A covid ideje alatt streaming képesre rögzítettük az összes futó előadásunkat, számtalan jelenleg is játszott darabhoz kellett jeleneteket felvennünk, akár greenbox technikával, a pályámat pedig olyan rendezővel kezdtem, aki filmes és színházas is egyszerre, minden előadásához komoly stábbal filmbetéteket forgat megteremtve a film és a színház különös elegyét. De ilyen profi csapattal még nem dolgoztam. 

Izgalmas kihívásnak tűnt, mert azért a videóklip mégiscsak teljesen más. Szükségem volt erre a munkára, hogy kirángasson a megszokásból és inspiráljon. Hosszú idő telt el, mióta utoljára valóban élveztem is, amit csináltam. 

Rövid időn belül két forgatási napunk is volt egy belső és egy vidéki külső helyszínnel.

Ahogyan az életemben oly sokszor megtörtént, hogy lassan igazán megszokhatnám már,  nemcsak első asszisztensi feladatokat láttam el végül. A gyártásvezető is én lettem, a szkriptes és a felvételvezető is. Bár tulajdonképpen nem teljesen egyértelmű számomra, hogy az elsőasszisztens és a felvételvezető normál esetben két külön személy-e, mindenesetre itt mind a kettő munkakört én láttam el. 

Egy ilyen kis költségvetésű dolog esetén szerintem normális, hogy bizonyos ágazatok összeolvadnak, plusz nem pakoltak volna ennyi mindent a nyakamba, ha nem bírtam volna el vele. Ezt a rendező nagyon is jól tudta, rendszeresen dolgozunk együtt. 

Minden egyes percét imádtam ennek a melónak. A belemet is kidolgoztam félreértés ne essék, de minden pillanatát élveztem.

Eleinte féltem egy kicsit, mivel mégiscsak most forgattam először videóklipet, de ahogy egyre jobban kristályosodott ki előttem a feladataimnak a részletei, egyre jobban merültem el az anyagban, tudtam, menni fog ez. 

Az egyik legnagyobb kihívást a diszpó elkészítése jelentette, ez a gyártáshoz tartózik. Ez egy nagyon részletes menetrend, amit minden érintett megkap. Ez alapján tudja mindenki mikor és hol kell lennie pontosan. Készítettem már korábban is menetrendet, de annak közel sem kellett ennyire professzionálisnak lennie. Komoly filmesekkel forgattam, muszáj volt, hogy megfeleljen az elvárásoknak. 

Pozitív meglepetések közé tartozott, hogy lehetett kérdezni. 

Alapnak kellene lennie, mégsem az. Valahogy a munkáim során mindig az az elvárás, hogy mindent tudnom kell anélkül, hogy bárki is elmagyarázná pontosan mit is vár tőlem. Lecsesznek, ha nem teljesítem azt a szintet, ami a fejükben él, ami szavak formájában soha nem hagyja el a szájukat.  

Ennek az előfordulása exponenciálisan növekszik, amikor olyat csinálok, amit előtte még sohasem. Mintha egy addig ismeretlen videójátékba kezdenék, de senki nem magyarázza el a szabályokat. Jöjj rá magadtól. A tutoriál helyett rögtön a legnagyobb csatában találom magam. Az a helyzet, hogy ilyenkor a legprofibban teljesíteni olyan eksztatikus élmény, amihez semmi sem fogható.

Pár évvel ezelőtt tévéjátékot forgattam, legalábbis azt mondták. Nekem kellett összeállítanom a forgatási tervet anélkül hogy bárki segítséget nyújtott volna. Akkor készítettem ilyet először. A kisujjamból kellett kiszopnom, hogy vajon mennyi idő kell a fény átállásokra, kamera átállásokra, díszlet átállásokra anélkül, hogy bárkivel is egyeztethettem volna erről. Ahogyan a felvételek idejét is egyedül kellett megsaccolnom a rendelkezésünkre álló összes idő alapján. Néha a filmrendező, akinek semmi köze nem volt eredetileg az anyaghoz, mivel ez egy színházi előadás tévéjáték adaptációja volt, felhívott, kérdezett valamit, majd közölte, az úgy nem lesz jó, ahogy kitaláltam. Csináljam újra. 

Tulajdonképpen a forgatás első napján derült ki, hogy nem is tévéjátékot, hanem filmet forgatunk. Egy egy óra negyvenöt perces filmet négy nap alatt, megfelelő előkészítés nélkül. Nyilván katasztrófa lett.

Ezzel szemben a klipforgatás előkészületei során óriási meglepetésként szembesültem azzal, nem hagytak magamra a gyártással. Az operatőrrel átbeszéltük az összes fent említett részletet, ő hozzátette, részéről mennyi átállási idő kell, én pedig javaslatot tettem a felvételek idejére. Alapból nagyon segítőkész volt, tisztában volt a helyzetemmel, és amellett hogy válaszolt ha kérdeztem, nem nézett le. Egyszer sem éreztem, hogy kisebb lennék, amiért nem filmes asszisztens vagyok, hogy nem azt nyújtom, amihez szokva van vagy amiért olyat kell elmagyaráznia ami neki teljesen evidens. 

Nem tudom, hogy minden forgatáson ilyen kooperatívan együtt működik-e a háttérszakma, de gondolom, igen, mivel máshogyan nem lehet pontos és tartható időbeosztásokat készíteni. 

A másik, ami váratlanul ért, tekintéllyel rendelkeztem. Egy-két embert leszámítva soha életemben nem találkoztam előtte a stáb nagy részével, a filmesek közül talán az operatőrről jelenthettem volna ki a meetingeléseinknek hála, hogy ismerem. Mégis mindenki figyelt rám, ha kértem valamit rögtön megcsinálták. Nem akadékoskodtak, nem ellenkeztek, nem kellett külön kérvényt benyújtani, hogy mozduljanak meg. Ha elkiáltottam magam, felvétel lesz, abban a pillanatban elhallgattak. Mindezt miért? Mert én voltam a rendezőasszisztens. 

Ennyit számít, hol végzed a szakmád. Ugyanúgy irányítani kellett az embereket, ugyanúgy szorosan együttműködni a rendezővel, csak amíg a filmes közegben ez a legmagasabb pozíciót jelentette, addig a másik világban ez apró porszemnek felelt meg. Holott a feladatkörömnek ott is tisztelettel kellene bírnia. 

Annyira érződött, hogy ki az, aki profi filmes, és kik azok, akik az én munkatársaimból tevődtek össze. Nyilván kiknek kellett többször szólni, a saját kollégáimnak. 

Valójában hálásnak kell lennem azért a borzalmas tévéjáték helyett film lesz tapasztalatért, és a főnökömnek is a nyár előtti szupervíziós beszélgetésért, amikor azt kifogásolta, hogy túl jól végzem a munkámat, mert most legalább tudtam, hogyan kell működnöm ahhoz, ha tartani akarjuk a kiírt időket.

Sok beállításunk volt. Az operatőr lehetetlennek tartotta, hogy ezt a mennyiséget felvegyük tizenkét óra alatt. 

Közel két órával korábban végeztünk mind a két napon köszönhetően a kiváló beosztásnak és a habitusomnak. Személyes győzelemnek élem meg, hiszen a felvételeket is én vezettem. Főleg rajtam múlott, csúszunk-e. Azon, mennyire hajcsár módjára hajtom az embereket, hogy készen legyenek és forogni tudjunk. Engedem-e, hogy szétfolyjanak a fény korrekciókkal, szétessenek a színészek, későn jöjjenek rá a díszítők, hogy ereszt a kád, ezért megoldást kell találni rá különben nem tudják megtölteni vízzel.

Fontos tapasztalat még, ha iPadet tartva rohangálsz egésznap, másnap iszonyat izomláz lesz a karodban. Azon tároltam minden szükséges információt, melyik snitt következik, mely szereplők kellenek, mi a kellék, tátog-e az énekes, ha igen akkor mit. Arról játszottam be playbackhez a zenét.

Az idő előrehaladtával egyre jobban fáradnak az emberek, olyanra is extra figyelmet kell szentelned, amire addig nem kellett. Belátszik-e a képbe egy állványláb, a kádon kívül lóg a dugó ezüstlánca elrontva ezzel az összhatást stb.

Akármennyire is edzett vagy, biztos, hogy tizenkét óra állás után görcsölni fog alvás közben és ébren is a lábad. Hiába futsz naponta 6-7 km-t.

Ha egy napot forgatsz, a következőn nem és utána megint, akkor akármennyire is fáradtnak érzed magad, akármennyire is irreálisnak tűnik az első forgatási nap előtt kiküldeni a második forgatás diszpóját, akkor is tedd meg. Így amikor hajnalban esel be az ágyba egy tizenöt órás munkanap után, mivel előtte még a normál munkádat is letoltad, nagyon jól fog esni, hogy pihenéssel töltheted a forgatásmentes napot, nem pedig táblázatok szerkesztésével.

Éjszakai forgatás télen, vidéken, a szabadban teljesen más, mint bent egy színházteremben.

Ha három napon belül kétszer forgatsz sok munkaórával és kevés alvással, akkor olyan jót alszol utána, mint még előtte soha. Képszakadásos ájulás ritka, de rendkívül pihentető. 

Fénydublőrnek lenni szórakoztató, még akkor is, ha amúgy unalmasnak és szívásnak tűnik. 

Az alábbiakra jöttem továbbá még rá.

Egy, iszonyatosan inspirálólag hatott rám ez a munka.  

Kettő, nekem való a filmes szakma. Lehet, hogy a mostaninál sokkal jobban. 

Három, örülnék, ha ez valami újnak a kezdete lenne.  

Négy, lehet, hogy rossz helyen vagyok.

Amikor a születésnapod előtti estén anyukád apró szilánkosra tör, és te komolyan úgy gondolod, meg sem kellett volna születned felbecsülhetetlen élmény.

Minden másra ott a Mastercard. 

Egy váratlan látogatással indult. 

Meg azzal, hogy nem tájékozódtak előtte. Pedig ha megemelték volna a telefont és legalább a férjemnek szóltak volna, hogy figyelj azt tervezzük, délután felmegyünk hozzátok a fővárosba, legalább ő tudta volna jelezni, hogy ez most nem igazán alkalmas. 

Elvállaltam egy videóklip asszisztálását, ami rendkívül sok előkészülettel és szervezéssel járt. A születésnapom után kettő és négy nappal is forgattunk, az összes létező időmben telefonhívásokat bonyolítottam, táblázatokat készítettem, több órás megbeszéléseken vettem részt. Emellett pedig a mugli munkámat is végeztem. 

Semmit nem tudtak erről nyilván, mivel még a karácsonyi összejövetelen sem tett fel a családtagjaim közül senki egy darab kérdést sem az életemről, utoljára pedig január elsején beszéltem anyukámmal, de akkor is csak a szokásos buék és a mi volt a program tegnap este kört futottuk le. 

Számítottam a látogatási szándékukra még így is, hogy az eseményt megelőző két hétben egyik szülőmmel sem beszéltem.

Szinte minden évben a születésnapomat megelőző hétvégén megjelennek, hogy személyesen felköszöntsenek független attól, ráérek-e vagy sem. Elméletileg rólam szól ez az alkalom, de valójában én vagyok a legkisebb tényező. 

Ha nem így lenne, akkor ténylegesen olyan időpontban jönnének, ami nekem is megfelelő. Amikor egyáltalán nem dolgozom, nem kell az elvégzendő feladatokon kattogni, bele tudok helyezkedni az ünneplésbe és ki tudom élvezni azt az egyetlen egy napot, amin szeretném is, ha velem foglalkoznának.

Már nem igénylem, hogy figyeljenek rám. Az évem háromszázhatvanöt napjában csak csendben eltűnni szeretnék, a háttérben megbújni, de azon az egy kivételes napon szeretnék a reflektorfénybe kerülni. 

Ismertem a protokollt. Mégis reméltem, hogy idén nem következik be. A forgatási teendőim listája soha nem ért véget. Ha sikerült kihúznom róla valamit, rögtön kettő újabb feladat került a helyére. 

Vasárnapra, a születésnapom előtti estére, váratlanul bekerült egy online megbeszélés. Aznap végig dolgoztam, így nem lehetett máskorra tenni.

Sietve hagytam el a munkahelyemet, hogy időben hazaérjek és legalább egy teát tudjak még előtte főzni magamnak. A biztonság kedvéért, mivel az ördög nem alszik, körülnéztem, nem várakoznak-e az utcán a szüleim. 

Megpillantottam őket. 

Talán valóban nem köszöntem, ahogyan anyukám állítja. Talán valóban rögtön azzal indítottam, hogy ugye tudjátok, hogy húsz perc múlva online meetingem lesz, ami valószínűleg három órán át fog tartani. Talán igaza volt, amikor ezt a hazafele út felénél felhozta nekem egyéb más sérelmekkel egyetemben. 

De ami biztos, hogy úgy ülték végig a délutáni előadásomat, hogy egy szóval is jelezték volna az ottlétüket. 

Azt hittem, hogy csak az előadás végére érkeztek, erre egy félmondatból kellett kikövetkeztetnem, hogy valójában az egész darabot végig nézték. Kora délután óta Budapesten voltak, nekem pedig fogalmam sem volt róla. 

Küldtünk képet. Érkezett a válasz, amikor megérdeklődtem, hogy miért nem tájékoztattak a jelenlétükről.

Valóban kaptam a két előadásom között egy vicces üzenetet, melyben egy vigyorgó fej kíséretében az állt, juj kezdődik, de kép nem szerepelt mellette. Azt hittem a születésemre vonatkozik, hogy anno ilyenkor már várták az érkezésemet. 

Persze azért is én kaptam az ívet, hogy egy nevető fejen kívül nem reagáltam mást erre. Nem kérdeztem rá az üzenetre, így magamra vessek, amiért tájékozatlan maradtam.

Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy felhívjon. Sem az előadás előtt. 

Sem az előadás szünetében. 

Sem utána. 

Találkozhattam volna velük, együtt tölthettük volna a szünetet, de nem, mert képtelenek a normális kommunikációra. 

Még ha csak a két felvonás között szerzek tudomást a jelenlétükről, akkor is beljebb lettem volna. Akkor legalább egy órával el tudtam volna tolni a megbeszélést, és egy rövid, de tartalmas köszöntést követően mindenki elégedetten távozott volna a városból. 

Ehelyett sértettség és vádaskodás lett a vége. 

Az otthonom felé vezető út felénél anyukám faképnél hagyott. 

Nem tudsz áldozatokat hozni. A családnak is fontosnak kellene lennie. Mindig a munkával takarózol, hogy mennyit dolgozol. Nekem is lett volna jobb dolgom, de itt vagyok. Én hoztam áldozatokat. Milyen stílusban beszélsz velem? Ingerült vagy és kiabálsz.

Pár vezérmondat a  rám zúdított csodás indulat koktélból. 

Teljesen értetlenül álltam a lelki terror előtt. Hogy lehetek én a hibás olyan helyzetért, amit ők okoztak maguknak? Miért én érzem úgy magam, mint akit ledaráltak, amikor semmi rosszat nem tettem? 

A szüleim autója nem messze parkolt a házunktól. Még csak véletlenül sem közösen mentünk oda. 

Miután felháborodva és sértődötten anyukám lelépett apukám pedig utána ment, egy másik úton mentem haza. Mielőtt még a kapuhoz értem, apukám hívott, hogy várjam meg őket a ház előtt, odaadják, amiért jöttek. 

Szinte hozzám vágta anyukám az ajándékszatyrot, a kérésem ellenére, hogy legalább egy teára jöjjenek fel a lakásba és üljenek le, csak egy újabb érzelmi fröccsöt kaptam cserébe. 

Feljöttünk, hogy veled legyünk, de te ránk se bagózol. Köszönés nélkül leoszottál minket, hogy te nem érsz rá. Szívesen végig vártuk volna a megbeszélésedet, de ezek után nem fogjuk.

Amikor határozott mozdulattal széthasítanak egy ruhadarabot fájdalmas reccsenő hang kíséretében adja meg magát. Ez történt azzal a láthatatlan, megfoghatatlan belső részemmel is, amit léleknek hívunk.

Apró darabokra téptek. Fecnikre, amit ha a levegőbe dobsz hópelyhek módjára hullik alá az égből. 

Félember lettem. Nem is fél, hanem negyed, nyolcad, tizenhatod. 

Azt hiszem ilyen lehet horcruxnak lenni.

A horcrux egy lehasított lélekdarabot rejtő tárgy, de lehet élőlény is. A létrehozónak gyilkolnia kell ahhoz, hogy szétszakadjon a lelke, amit sötétvarázslatok kíséretében elrejt. De a lélek mások által is megcsonkulhat, ugyanúgy lehasadhat. Elég hozzá pár megfelelő szó.

Kikészültem. Szétestem. 

Belülről emésztett fel a feketelyuk, ami pillanat töredéke alatt keletkezett bennem.

Anyukám előtt nem mutattam ki milyen hatást gyakorolt rám. Nem is tudtam volna, mivel  fátyolos tekintettel ismét faképnél hagyott, visztont amint becsukódott mögöttem a lakásom ajtaja szétzuhantam. 

A könnycsatornámon keresztül patakokban törtek ki az érzelmeim. A küszöbön a ruhafogas alatt összegörnyedve próbáltam összekaparni a darabjaimat, de lehetetlen vállalkozásnak tűnt, mivel a lényem egy jó nagy része ott maradt a Rottenbiller és a Josika utca sarkán.

Fájt az igazságtalanság. 

Mert rohadtul igazságtalan a születésnapom előtti estén azért kikészíteni, mert felháborodást kelt, hogy dolgoznom kell, amikor bejelentés nélkül bukkantak fel. Az én munkám aztán egyáltalán nem olyan, hogy csapot papot otthagyhatok, ha úgy tartja kedvem. És ezt az anyukám nagyon is jól tudja. Mégsem akarja megérteni. 

Valahogyan sikerült kontroll alá vonnom magam a megbeszélés alatt, és sírás nélkül, fegyelmezetten csakis a munkára fókuszálva dolgoznom. De amint befejeztük a videóchatet újra rám szakadt a nyomorom. 

Gyomorgörcs, remegés, fékezhetetlen könnyfolyás, apátia, üresség. 

Mégis minek jöttem a világra?

Teniszlabdára dagadt szemek, ijesztő gondolatok a létezésről. 

Értéktelenség.

Mellesleg boldog születésnapot, hogy rohadjak meg.

Meg sem kellett volna születnem, hiszen csak gondot okozok. Örömöt nem. 

Van, amit nem lehet pénzért megvenni. Minden másra ott a Mastercard.

Anyukámmal minden évben ellátogatunk a fővárosi karácsonyi vásárba. A Vörösmarty térre, és ha időnk engedi, akkor a Bazilikánál lévőbe is. Azóta tart ez a hagyomány, hogy az érettségi után Budapestre költöztem tanulni.

Az évek során maximum két alkalom maradt ki egy, amikor sehogyan sem sikerült összeegyeztetnünk a szabad napjainkat, illetve a covidos időszak. Bár a pandémia idején is felutaztak apukámmal, hogy sétáljunk egyet az Andrássy úton a karácsonyi fényekben, ha már mást nem is lehetett csinálni.

Idén eggyel növeltem a tétet, és elmentünk néhány napra Bécsbe karácsonyi vásározni. Nekem mindenképpen kellett a levegő változás, meg persze a hangolódás, ráadásul mindig is vágytam az év ezen szakába oda. Rutinos látogatója vagyok a városnak, életem során az összes külföldi utazásom közül itt jártam a legtöbbször, simán neki vágtam volna a kirándulásnak anyukámmal egymagam, de kellett az erősítés, plusz az időpontokkal is variált, így végül a férjem és apukám is velünk jött. Igazi kis családi kiruccanás lett belőle.

Anyukám nem egy könnyű eset, ráadásul külföldről volt szó, tudtam, extra türelem kell majd hozzá.

Legalább egy héten át készítettem a szüleimet, hogy a szállásról a vonatállomásra vissza nekik kettőjüknek egyedül kell majd eljutniuk. A szüleimnek korábban haza kellett mennie, mert apukámnak már kedden este dolgoznia kellett, nekünk a férjemmel csak másnap, így a szüleim egy aznap reggeli vonattal visszautaztak Peste, hogy még időben hazaérjenek, mi pedig egy délutánival mentünk.

A kiruccanásunk két napja alatt mást sem hallgattam anyukámtól, csak hogy ők el fognak tévedni a pályaudvarra menet. Pedig a szállás felé villamosozva is bizonyítottam, gyerekjáték az útvonal.

Erősen presszionált, kísérjük ki őket, amikor pedig az utolsó vacsorán megvitattuk a férjemmel az esetet, és arra jutottunk, tulajdonképpen kimehetünk velük, mivel a vásárok hétköznap tizenegy és délnél előbb nem nyitnak, lesz időnk megjárni az állomást oda-vissza, összepakolni és még ki is jelentkezni a szállásról, akkor ártatlanul előadta anyukám, nem kell velük mennünk, odatalálnak ők egyedül is.

Szerettem volna kihasználni az ajándékba kapott extra időt, amit a férjemmel kettesben tölthettünk. A vonathoz kísérésük legalább másfél órát vett volna el, ráadásul csak fel kellett szállni a villamosra, a vonatállomásnál meg le, nem túl bonyolult. Nem lehet eltévedni.

Alábecsültem a szüleimet.

A villamos megállója közvetlenül a szálloda szomszédságában feküdt, néhány perc sétára egyenesen. Ez nem okozott problémát, a két nap alatt annyit fordultunk meg itt, hogy maguktól is idetaláltak volna. A lelkükre kötöttem, hányas számú villamosra kell szállni és mi a pályaudvar neve. Ezen a vonalon csupán két járat közlekedett, így ötven százalék eséllyel jóra ültek volna fel. Mivel végül velük mentünk nem kellett erre figyelniük.

A harmadik megállónál anyukám megkérdezte, most szállunk, ugye?

Visszakérdeztem. Az állomásnak Hauptbahnhof a neve?

Nem, de ez a harmadik megálló, és a harmadiknál kell. Apukád ezt mondta.

Simán leszállt volna rossz helyen magával rángatva apukámat is, mert egy számhoz ragaszkodott, amit tegnap este tőle hallott, a megálló nevével egyáltalán nem foglalkozott. Még csak a vonatállomás közelében sem voltunk. 

Mondjuk apukám is ludas, mert hasraütve mondott egy számot, nem nézte meg, ténylegesen mennyit kell menni.

Megérkeztünk ahhoz az állomáshoz, ahol ténylegesen el kellett hagyni a villamost. Itt rossz irányba fordultak volna annak ellenére, hogy mindent gyönyörűen kiírtak és feltűntettek. Kis piktogramok mutatták az utat, merre menj a vonathoz. Tényleg nagy komplexum, a föld alatt több száz métert kell gyalogolni, de ha figyelsz, könnyen megtalálsz mindent.

Elértünk a menetrendet mutató óriás kijelzőkhöz, ahol bal oldalon az induló, jobb oldalon pedig az érkező járatokat lehetett olvasni.

Apukám megszólalt, hogy a pesti vonat már befutott.

Az induló járatokat nézd, ne az érkezőket.

Ja, akkor még nincs bent.

Mamma mia! Simán rossz peronra mentek volna, ha nem figyelmeztetem őket.

Olyan korán érkeztünk, hogy még ki sem írták hova érkezik a szerelvényük. Jópár percet várni kellett, mire egyáltalán megjelent a tábla alján. Tízes vágány C-től E-ig. Újra elindultunk.

A vágányszám értelmezése sem ment volna nekik. A tízest még megtalálták volna, de nem jutottak volna el arra a következtetésre, hogy azon belül betűkkel is el vannak látva, és azért kell a megadott szakaszhoz állni, mert lecsatolják a többi vagont. Ezt még megértem, nálunk nem így működik a rendszer, először tényleg furcsa. De anyukám más logika alapján akarta keresni a megadott betűket, ezt ő maga ismerte el.

Végre eljutottunk a megfelelő peronra, a mozgólépcsőt hagytuk el, amikor begördült egy vonat, oldalán Budapest felirattal. A szüleim sietni kezdtek. Keresték a vagon számát, ahova szólt az ülőhelyük.

Megálltam egy pillanatra. Jobban megvizsgáltam a vonat oldalára kiírt információkat. Járatszám, úti cél, megállók.

Fel ne szálljatok, mert ez még az előző vonat. Kiáltottam nekik, pedig már szinte az ajtóban álltak úgy, hogy nem is találták a saját kocsijukat.

Majdnem egy órát késett a korábbi Budapestre tartó Railjet. A táblán ki is írták, csak nem néztem a peront, mert minek, plusz a hangosba is bemondták, ezért csekkoltam a szerelvény oldalára írtakat.

Ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa, ahogyan én tettem, akkor még a vak is látja, hogy a menetszám nem egyezik a szüleim jegyén szerepeltekkel.

Csak hát ők nem hasonlították össze.

Képesek lettek volna anélkül felszállni az első bejövő random expresszre, hogy ellenőrzik az adatokat. Mégis mikor jöttek volna rá, hogy másik vonaton utaznak, Hegyeshalmon?

Ez csak azért lett volna ciki, mert a jegyük kizárólag a megadott járatra volt érvényes. Teljesen mindegy, hogy sokkal későbbire vagy korábbira szállnak, újra jegyet kellett volna venniük. És az adventi időszakról beszélünk. Nekünk is csak azért sikerült olcsón szereznünk, mert több, mint egy hónappal korábban megvásároltam oda-vissza a jegyeket.

Ekkor már picit ideges lettem.

Valahogy nem igazán akartam elhinni, hogy ennyire bénák legyenek. Fel se jutottak volna a vonatra, ha mi nem megyünk ki velük. Már az első akadálynál elvéreztek volna.

Nem mondom, hogy nem szidtam meg őket, amiért gondolkodás nélkül fel akartak pattanni a Railjetre.

Anyukám viccesen megjegyezte, milyen jó, hogy mégis elkísértük őket. Én inkább csak hallgattam. Lenyeltem, ami kikívánkozott belőlem.

Még megörökítettük a közös kirándulásunk utolsó pillanatát, aztán apukám közölte, hogy nyugodtan menjünk, innen már rendben lesz minden.

Vonakodtam.

Nem hittem neki.

A megfelelő pályaudvaron álltak, a megfelelő peronon, a megfelelő szektorban, mégis mi baj lehet?

Az elmúlt húsz perc mindenről meggyőzött, csak arról nem, hogy rendben feljutnak a megfelelő expresszre. Valahogy nem akaródzott indulnom.

Apukám is győzködött. Anyukám is győzködött. Én is győzködtem magamat.

Közben múltak a másodpercek, amik percekké dagadtak. A ketten csatangolunk a férjemmel a városban és mindenhova ellátogatunk, ahova a szüleim bioritmusa miatt nem sikerült idősáv egyre csökkent.

Aggódva, de végül otthagytuk őket. A lelkükre kötöttem, írjanak, ha felszálltak a vonatra. Írjanak, ha elindultak a vonattal. Írjanak, ha beértek a Keletibe. Írjanak, ha eljutottak a Nyugatiba és felszálltak a másik vonatra, ami elviszi őket a szülővárosomba. De még akkor is írjanak, ha a hazaértek.

A mozgólépcső fele tartva megálltunk a férjemmel az egyik digitális táblánál. Azon konkrétan szerepelt a szüleim Railjet Xpressének a rajza a pontos kocsibeosztással. Tudtam hova szól a jegyük, gyorsan megkerestem rajta és megállapítottam, a D szektorban kell majd felszállniuk. Körülbelül ott is álltak.

Már nem fordultam vissza, messze voltam tőlük. Inkább fölhívtam őket Messengeren keresztül és megosztottam velük az információt. Továbbra is hangsúlyoztam, ne mozduljanak onnan, ahol éppen állnak.

Megköszönték a tájékoztatást, miközben azon értetlenkedtek miért rágok mindent a szájukba. Nem értették miért izgulok ennyire. Hiszen eddig is olyan jól ment minden.

Nem mondom, hogy a következő egy órát nem parázással töltöttem.

Írt nekem bármelyikük is, amikor felszálltak a vonatra?

Nem.

A férjem kapott anyukámtól egy üzenetet, hogy a járatuk ötvenhárom perc késéssel indul. Vajon ez az előző késése miatt lehet?

Először is, a férjemnek ezt honnan a gyöszből kellene tudnia. Másodszor pedig, vajon ez azt jelenti, hogy már fent ülnek a vonaton?

Külön írnom kellett nekik, hogy választ kapjak erre a kérdésre.

Egyikük sem írt, amikor elindultak.

Egyikük sem írt, amikor megérkeztek Budapestre.

Egyikük sem írt, amikor sikeresen átszálltak a másik vonatra.

De még akkor sem írtak, amikor átlépték a lakásuk küszöbét.

Bezzeg azzal kapcsolatban sikerült anyukámnak üzenetet küldeni, hogy mi otthon vagyunk-e már.

Teljes csodának tudom be, hogy további intermezzo nélkül, rendben hazaértek.

Néha szükséges megállni és kiértékelni a velünk történteket. Számba venni azokat az eseményeket, amik örömöt okoztak nekünk, amiktől annyira túlcsordult a szívünk, hogy a föld fölött lebegtünk. Mivel minden éremnek két oldala van, nem feledkezhetünk meg a negatív eseményekről sem. Fontos, hogy ezeken is elgondolkozzunk, mert csak így fejlődhetünk igazán.

Saját magamon érzem, mennyire nehéz lassítani, amikor mindenki rohan körülöttünk. Amikor csak a túlélésre játszom. 

December 31. tökéletes az elmélkedésre. Sorompóként tartóztat fel arra kényszerítve, nyugodj meg és összegezd, amit elértél. 

Idén rengeteget fejlődtem, legalábbis így érzem. 

Kidobtam a diétámból a csalónapokat, mert felismertem, rosszabbat tesz mentálisan, ha megtartom, mint ha nem. Mindig csak a kezdetekben nehéz lemondanom valamilyen típusú ételről, de mivel az egész életem erről szól, egészen könnyen megy már. Elég csak elhatároznom, és nincs probléma többé. Persze nehéz eleinte kitalálnom mit mivel helyettesítsek, de már olyan rutint szereztem, pillanatok alatt megoldást találok a legbonyolultabb menüre is. 

Kezdetben sokat segítettek a csalós napok, amikor majdnem mindent, amit addig nem ehettem egy nap erejéig fogyaszthattam. Idén rájöttem, ez nem jó nekem. Amíg a mentális pajzsom ép, addig nincs gond a lemondással, bármeddig tartani tudom. De ha már pici rés keletkezik, akkor olyan könnyen összeomlik, mint a kártyavár. Márpedig a csalónapok rést ütöttek rajtam. 

Felismertem, napi egy órára igenis lehetek elérhetetlen. Lelkiismeretfurdalás nélkül hagyom otthon mindenféle hívásátirányítás nélkül a munkatelefonomat, ha elmegyek futni. Korábban ezt nem mertem megtenni. Az év során bizonyos események hatására eljutottam arra a pontra, szükségem van némi korlátok nélküli szabadságra. 

Szexi lettem.

Emberek inspiráltak, hogy aztán én inspirálhassam őket.

Újra írok. Elengedtem a görcseimet, amiket másoknak köszönhettem. Az elvárásokat, amiket magammal szemben állítottam fel. Új célokat tűztem ki, amik reálisak és csak szórakozást okoznak.

Az ablakom alatt forgatott Adrien Brody és Felicity Jones.

Megtanultam az anyukámmal kommunikálni. Nem állítom, nincs olyan pillanat, amikor fél perc alatt borít ki olyan szinten, hogy egyáltalán nincs kedvem tovább élni, de az esetek nagy százalékában teljesen hidegen hagynak a kioktatási és az irányítási szándékai. Már én sem megyek bele a csapdába, csak olyat mondok, amiből tudom, nem lesz baj.

Elkezdtem kizárólag angolul olvasni és filmeket nézni. Óriási saját árnyék átlépés. 

A két ünnep között elmentem futni.

Leszoktam a második kávéról. És a harmadikról is, ami az igazán feszített munkatempójú időszakokban lecsúszott. Először nem tudatosan döntöttem így, egy szeptemberi influenza hullám kényszerített ebbe a helyzetbe, de úgy voltam vele, ha már így alakult, akár tudatosan is folytathatom. Ma már hébe-hóba iszom csak másodikat. Fekete teázom helyette. Sokszor még arra sincs szüksége a szervezetemnek. 

S-es és XS-es felsőket kell magamnak vennem. Bár azt gondolom, továbbra is fölé méreteznek, és valójában M-es ruhákat hordok. 

Képes vagyok este tízkor lefeküdni aludni.

Keményen küzdöttem, hogy felgyógyuljak a deréksérvemből. A nyáron már 7 km-eket futottam a Tiszaparton lehagyva az ott közlekedő kisvasutat. A tüneteim teljesen megszűntek, de kiemelten figyelek rá, hogy ez így is maradjon. 

Befelé fordulóbb lettem, zártabb, de nem bánom.

Hosszú idő óta ismét hóban sétáltam, igazi tél vett körül néhány napig . 

Elhívtam a szüleimet a bécsi karácsonyi vásárra, két és fél napot töltöttünk együtt. A bonyolult anya-lánya kapcsolatunk miatt ez extrán dicséretre méltó.

A múlt héten lefutottam életem leggyorsabb 5 km-ért, amikor 6,52 km-t mentem 36 perc alatt.

Sikerült jegyet vásárolnom az Eras Tourra.

Kiábrándultam a munkahelyemből. Hatalmas törést és csalódást okoztak a munkámmal kapcsolatban, aminek következtében Titanic szintű károk keletkezett bennem. Tulajdonképpen hálás lehetek, mert megtanították, legyek olyan, mint mások, és tegyek nagyívben mindenre.

Filmnézés vagy az adott sorozat még egy epizódja megtekintése helyett inkább befekszem az ágyba és olvasok.

Időszakosan eljárok úszni. Tökéletes kiegészítése a gyógytornának és a futásnak.

Kiégtem, hogy aztán főnix módjára feltámadjak hamvaimból.

Sírva nevettem életemben először.

Lebombáztak, hogy aztán újra építhessem magam.

Négyszer jártam külföldön. Hihetetlen szám. Néha egész évben nem sikerül eljutnom a határon túlra. Három alkalommal a férjem is velem tartott, egyszer pedig egy spontán meghívást elfogadva megjártam Pozsonyt egy nap alatt. 

Napi szinten gyakoroltam az univerzum szavának meghallását.

Már magam is elhiszem, hogy szexi vagyok.

Szerettem, hetente többször is.

Köszönöm 2023, igazán kegyes voltál hozzám. 2024 gyere, nagyon várlak már. Kérlek, legyél legalább olyan kedves velem, mint a testvéred. 

U.i.: A bejegyzéshez az Apple Music szerint ebben az évben legtöbbet hallgatott számot választottam.

A múlt héten kaptam egy e-mailt a postától. Vámkezeléssel kapcsolatban kerestek. 

Tájékoztattak arról, hogy megérkezett a csomagom, melynek a vámkezelését elvégezték, a díjat 48 órán belül online kiegyenlíthetem bankkártyával, ha így teszek, akkor még kedvezményt is kapok, ha nem, akkor a csomag kiszállítását követően kell megfizetnem, de akkor már magasabb lesz az összeg. 

Belelkesültem. Piszkosul vártam már, hogy megérkezzen a rendelésem. Nem karácsonyi ajándékról volt szó, szóval nem volt ilyen végső határidő, nem majréztam volna, ha az ünnepek előtt nem érkezik meg. Bár mondjuk magamat lepem meg vele, úgyhogy mégis csak ajándék. A sajátom. 

Kifejezetten a karácsonyi őrület előtt adtam le a rendelést. Ismerem a dörgést, tudom, mennyire megőrülnek az emberek az ünnepek közeledtével, ha nem kezded el időben beszerezni az ajándékokat, esélyed sincs. Főleg, ha nem bolti készletből választasz. A külföldi rendelésekről meg ne is beszéljük. 

Márpedig a csomagom külföldről jött. Nyilván, mivel vámeljárás alá vonták. 

Máskor is egyenlítettem már ki a vámdíjat elektronikusan, úgyhogy nem aggódtam. Ez az egyik számomra igen tetszetős fejlesztése az MPL-nek, mivel a postásunk teljesen dilettánst. A leveleimet mindig a szomszéd postaládájába dobja, pedig hatalmas betűkkel szerepel rajta a nevem és az emelet, ajtó száma is. Csak akkor lehet eltéveszteni, ha az illető nem tud olvasni.

Nem lenne ez akkora baj, ha a szomszédban nem külföldi egyetemisták laknának, akik tisztára mese figurák, mert hol vannak, hol nincsenek, amikor pedig éppen itt tartózkodnak, akkor meg nem ürítik a postaládájukat. 

Szinte sosem kapom meg az értesítőket vagy a postás, vagy a szomszéd, vagy mindkettő miatt. Az utolsó mentsváram a követési szám. Ami vagy működik, vagy nem. 

Így az online vám értesítő maga a megváltás nekem.

Igen ám, csak hogy az e-mailben szereplő követési szám még csak nem is egyezett azzal, amit én kaptam, amikor a cég feladta a csomagom. 

Még így is rendben lehet, hiszen már egy csomószor megesett velem, hogy amint a szállítmány átlépte az országhatárt más számot adtak neki. Ami csak azért csodálatos, mert onnantól kezdve tök fölöslegesen nézegetem a régivel, nem fog működni. 

Úgy érzem, kicsit lyukas a magyar postaszolgálat rendszere. 

A levélben persze az online fizetésgomb, és a követési szám mellett szerepelt egy hozzáférési kód, egy fizetési határidő és egy dokumentumletöltés is. 

Megnyitottam a csatolt fájlt, hogy ellenőrizzem a részleteket. 

Semmi nem stimmelt. 

Sem a feladó ország. 

Sem a feladó. 

Sem a rendelés összege. 

Adathalászok, gondoltam rögtön. 

Időközönként szoktam kapni általában sms-et, ami valójában nem is az, mert nem számról érkezik, hanem e-mail címről, azzal az üzenettel, hogy a rendelt csomagom beérkezett a raktárukba, de hiányos címadatok miatt nem tudják kézbesíteni, ezért a linkre kattintva adjam meg őket. Még a vak is látja, hogy kamu. 

Főleg, hogy ezeknek a címeknek a vége mindig valami olyan, melynek semmi köze a csomagküldő szolgáltatásokhoz, .fr, mac.com vagy gamil.com. Még véletlen sem dpd vagy gls.

De ez most merőben új volt. Hiszen a posta oldaláról jött, posta cégérrel, postai elektronikus címmel és postai linkekkel. 

Ha hamisítvány, akkor elég jó. 

Tanakodtam, mi legyen. Merjem befizetni, kockáztassam meg, hogy mindent kiderítenek rólam majd leszívják a bankszámlámat vagy inkább ne. Mondjuk fogalmam sincs valóban ez történik-e ilyenkor, szerencsére még nem kerültem ilyen helyzetbe. Annál okosabbnak és felkészültebbnek tartom magam. Mindenhol kétlépcsős hitelesítési rendszert használok, amennyire csak lehetséges próbálom bebiztosítani magam a hackerek ellen. 

Google a barátom, úgyhogy nekiálltam kinyomozni, ki küldhette a csomagot.

A Mikulás. 

Csak viccelek.

Akadt egy sejtésem mi lehet, de nem lehettem igazán biztos benne. Két csomagot is vártam, amiből az egyik olyan társaságtól jött, akiktől rendszeresen rendelek, baromi magas a kiszállítás költsége, ennek viszont az az eredménye, hogy soha de soha nem kellett még extra vámot fizetnem. Sem a törvényt megelőzően, sem azt követően. 

Először rákerestem a vámpapírokban szereplő feladóra. Csak a nevét tudtam. Semmilyen cím nem szerepelt mellette azon kívül, hogy a feladó ország Franciaország. Beírtam a vállalat nevét, erre kijött, hogy nyomtatással foglalkozó cég. Egyedi pólókat, bögréket, párnahuzatokat és ilyesmiket lehet tőlük beszerezni kis és nagy tételben. 

Csakhogy a székhelye az Egyesült Államokban van. Az nem igazán a bagett hazája. 

Ekkor kigyúlt az agyamban a villanykörte. A sógornőm egyedi pulóverrel készül nekem karácsonyra, tudom, mert nyár óta egyeztetjük a mintát, amit szeretnék. Mi van, ha ez az ő ajándéka? Ha annyira leleményes volt, hogy a rendeléskor nem a saját címét adta meg, hanem az enyémet, hogy meglepjen valahogyan, ha már úgy is tudom, mit kapok. Simán kinézem belőle.

Gyorsan írtam neki egy üzenetet. Megkérdeztem, nem-e ő áll a dolog mögött. 

Amíg a válaszára vártam, tovább folytattam a nyomozást. 

Megnyitottam mind a két küldemény feladásáról szóló üzenetet, a követési számokra kattintottam, majd elkezdtem összehasonlítani a csomagok útvonalát és a mellettük szereplő dátumokat a vámpapíron szereplő dátummal. 

Az első, egy tematikus doboz az Amerikai Egyesült Államokból jött, a második, egy könyv pedig az Egyesült Királyságból. Ezt rendeltem meg december elején, erről kellett volna a vámnak szólnia. 

Az előbbi csak december 18-án lépte át az országhatárunkat, az MPL-től érkező e-mail pedig 17-én este érkezetett, és különben is az a csomag mindig postafutárral jön, tehát ez nem lehet az. 

Bár a UK-ből érkező dátumai megegyeztek a vám doksiban szerepelttel, a végösszeg nem. Ahogyan a feladó meg az ország sem. Tudtam, hogy a UK-s cég Franciaországban is nyitott egy üzletet, de semmilyen kapcsolatot nem találtam közte és az állítólagos feladó között. Arról nem is beszélve, hogy a társaság értesítője alapján a csomagot Nagy-Britanniában adták fel.

Teljes káosz. 

Ekkor megérkezett a válasz a sógornőmtől. Már csak benne reménykedhettem, de hiába. Nem ő küldte. 

Nem maradt más lehetőség. Tényleg a Mikulás gondolt rám. Idén korán és kissé valósághűbben kézbesíti az ajándékokat. 

Megértekeztem az esetet a férjemmel is. Ennek hatására befizettem a vámkezelési díjat. Nem állítom, hogy a rákövetkező napokban nem paráztam, ahogyan azt sem ismerem be, hogy elég sűrűn csekkoltam a bankszámlámat, történik-e rajta az engedélyem nélkül változás. 

Szerencsére nem történt. 

Pénteken kaptam egy újabb e-mailt a postától. Kissé silány grafikás karácsonyi fejléc, alatta a tájékoztató, nemzetközi küldeménye megérkezett, átvehető az alábbi helyszínen az alábbi időpontig. 

Szinte rohantam a kijelölt postára, miután aznap befejeztem a munkát. Ha a kíváncsiságomat elektromosságra lehetett volna váltani, akkor az egész országnak nem kellene egy hétig áramszámlát fizetnie.  

A csomag vastagságából és súlyából tudtam, mit kaptam. 

Nem a Mikulás küldte. 

A könyv lapult benne, amit az Egyesült Királyságból rendeltem. 

Köszönjük MPL a professzionális munkát és a precíz tájékoztatást.

Imádom a karácsonyi filmeket, ezért hangolódás céljából elkészítettem a saját karácsonyi filmes adventi naptáramat, mely 24 darab ajánlást tartalmaz első sorban a hazai streaming szolgáltatók kínálatából. Az első és második blokk már megjelent, most jöjjön az utolsó 7 film. A legnagyobb kedvenceimet a végére tartogattam, ezeket minden egyes évben megnézem. Készüljünk együtt az ünnepekre!

18. nap – Klaus: A karácsony titkos története (Klaus)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: animáció, családi film, vígjáték

Leírás: Egy önző postás és egy visszahúzódó játékkészítő valószínűtlen barátságot köt, és örömet szerez egy hideg, sötét városnak, melynek égető szüksége van rá. 

Fontos tudni: Netflix Original magyar szinkronnal és magyar felirattal. 

Személyes megjegyzés: Egy történet a karácsony és a Télapó misztikájának kialakulásáról valósághű keretek között. Fantasztikus a történet, tökéletes a dramaturgiája, a humora, az animáció pedig lenyűgöző. Rengeteg ponton kapcsolódhatunk hozzá, akár még könny is szökhet a szemünkben a nevetéstől vagy éppen az érzelmektől. 

19. nap – Holiday (The Holiday)

Hol nézhető: Netflix, Prime Video, SkyShowtime

Műfaj: vígjáték, romantikus

Leírás: Egy angol újságírónő és egy hollywoodi filmelőzetes-szerkesztő – egyikük sem túl szerencsés a szerelemben – lakást cserélnek az ünnepekre remélve, hogy így megszabadulnak az érzelmi terhektől.

Fontos tudni: A Netflixen és a SkyShowtime-on magyar szinkron és magyar felirat közül is választhatunk, míg a Prime Videón csak magyar felirattal nézhető.

Személyes megjegyzés: Imádom ezt a filmet. Amellett, hogy két erős, példamutató nő a főszereplője, olyan hangulatot és tanulságokat közvetít, melyekkel minden egyes nézés során több leszek. A története inspiráló, a zenéje tökéletes, a színészek pedig legendásak. 

20. nap – A Grincs (The Grinch)

Hol nézhető: Netflix, Prime Video, SkyShowtime

Műfaj: családi, vígjáték, animáció

Leírás: A Grincs egy cinikus méregzsák történetét meséli el, akinek küldetése, hogy ellopja a karácsonyt, ám egy fiatal lány ünnepi lelkesedése megváltoztatja a hozzáállását.

Fontos tudni: Mindhárom szolgáltatónál választhatjuk a filmet magyar szinkronnal és/vagy magyar felirattal. 

Személyes megjegyzés: Zseniális a humora, a magyar fordítás sziporkázó, eredetiben pedig Benedict Cumberbatch kölcsönzi Grincsnek a hangját, aki tökéletesen eltalálta a szerepet. Más, mint az élőszereplős változat, mindenképpen érdemes megnézni, ha kikapcsolódásra és karácsonyi melegségre vágyunk. 

21. nap – Múlt karácsony (Last Christmas)

Műfaj: vígjáték, dráma

Leírás: Kate manóként dolgozik egy egész évben nyitva tartó karácsonyi üzletben. Kate végtelen balszerencsével és rossz döntéshozatallal néz szembe, mígnem találkozik Tommal, egy titokzatos múltú, jószívű férfival, aki megkérdőjelezi cinikus világnézetét. Úgy tűnik, semmi sem tarthatja együtt ezt az össze nem illő párost, de néha hallgatnod kell a szívedre... és annyi kell, hogy higgy.

Fontos tudni: Jelenleg egyik streaming szolgáltatónál sincs fent, de több helyről kölcsönözhető.

Személyes megjegyzés: Annyira szép, szívhez szóló és váratlan ez a karácsonyi mozi, hogy annak ellenére, jelenleg semelyik streaming platformon sem szerepel, itt a helye a listában. Egy olyan történet, ahol a kezdéskor a főszereplő megzuhant állapotban van, ahogy pedig haladunk előre a cselekményben, úgy fejlődik a jelleme. A főszerepet a Trónok harcából ismert Emilia Clarke alakítja, partnerei többek között az Oscar-díjas Emma Thompson és a szintén Oscar-díjas Michelle Yeoh. Ismét egy brit alkotásról beszélünk, így nem is kérdéses, a végeredmény magával ragadó és minőségi. A forgatókönyvet többek között  Emma Thompson írta.

22. nap – Igazából szerelem (Love Actually)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: vígjáték, dráma, romantikus

Leírás: Számos nagyon különböző pár szerelmi életét követi nyomon különféle, egymással lazán összefüggő történetekben, amelyek a karácsony előtti egy hónapban játszódnak Londonban.

Fontos tudni: Kizárólag magyar felirattal érhető el, nincs hozzá szinkron. 

Személyes megjegyzés: Hol nevettet, máskor könnyt csal a szembe, reményt ébreszt, vagy ítélkezésre késztet. Igazi sztárparádé, élvezetes alámerülni a fantasztikus színészi játékokban. Egy klasszikus, ha nem láttad még, öreg hiba. Irány a kanapé, és nézd meg. Most! 

23. nap – A szerelem illata (Love Hard)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: vígjáték, romantikus

Leírás: Egy Los Angeles-i lány, akinek nincs szerencséje a szerelemben, egy randi alkalmazáson keresztül beleszeret egy keleti parti srácba, és úgy dönt, meglepi őt az ünnepekre. Amikor találkozik vele, rájön, hogy a srác kamu profilt készített és átverte.

Fontos tudni: Netflix saját gyártású tartalma magyar szinkronnal és felirattal. 

Személyes megjegyzés: 2021-es év legjobb karácsonyi filmje. Modern, nagyszerű helyzetkomikumokkal. Romantikus vígjáték, de az átlagosnál magasabb szintet hoz, a karácsonyi elemek felvonultatásában igazán kreatív megoldásokat választottak. Nem véletlenül választottam közvetlenül az Igazából szerelem után, akad olyan poén, amit kizárólag ennek a filmnek az ismeretében értünk meg. Ha mindez nem elég, akkor csak annyit mondok, Nina Dobrev a Vámpírnaplókból. 

24. nap – Noelle: A Télapó lánya (Noelle)

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: családi, vígjáték, fantasy

Leírás: Kris Kringle lánya karácsonyi hangulatban van, de szeretné, ha valami fontosat tehetne, mint a bátyja, Nick, aki idén karácsonykor átveszi az apjuk helyét. Amikor Nick már majdnem szétmorzsolódik a nyomás alatt, Noelle azt javasolja neki, hogy tartson szünetet és menjen el… de amikor nem tér vissza, Noelle-nek meg kell találnia a bátyját, és időben visszahoznia, hogy megmentse a karácsonyt. 

Fontos tudni: Választhatunk magyar szinkront és magyar feliratot is. 

Személyes megjegyzés: A legnagyobb kedvencem az összes karácsonyi témájú film közül. Többek között Anna Kendrick miatt imádom igazán, de a történet is remek, a dramaturgiájáról és az információk adagolásáról nem is beszélve. Számos karácsonyi utalást találunk benne különböző módokon, például karácsonyi dalok egy-egy sorai hangoznak el prózai formában. Igazi csemege ezeket felfedezni. Nem egy romantikus mozi, amiért extra pont jár a készítőknek. Ez a film is szerepelt egy korábbi válogatásomban, de igazán itt a helye.
Ezzel véget is ért a karácsonyi filmes adventi naptár sorozatom. Karácsonyi hangulatban nem akadt hiány, remélem sikerült lelkileg felkészülnünk az ünnepekre és átadni magunkat a karácsony szellemének. Ha pedig valamelyik filmet nem sikerült a kijelölt napon megnézni, tökéletesek a két ünnep közötti időszakra is. Ezúton áldott, békés, zserbóban és örömökben gazdag karácsonyt kívánok!

Elkészítettem a saját karácsonyi filmes adventi naptáramat, mely 24 darab ajánlást tartalmaz első sorban a hazai streaming szolgáltatók kínálatából. A múlt héten már megjelent az első blokk, most jöjjön a következő 7 film. Hangolódjunk együtt az ünnepekre. 

11. nap – Karácsony Artúr (Arthur Christmas)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: családi film, vígjáték, animáció

Leírás: A Mikulás ügyetlen fia, Artúr küldetésre indul Nagyival, hogy kevesebb mint két óra leforgása alatt ajándékot adjanak át egy fiatal lánynak.

Fontos tudni: Csak magyar felirattal elérhető, nincs hozzá magyar szinkron.

Személyes megjegyzés: Humoros, érzékeny, kiváló mese csodálatos animációval miközben modern is, de ez egyáltalán nem megy a közvetítendő üzenet rovásárára. Kötelező alkotás mindenkinek. 

12. nap – Nagykarácsony (Christmas Flame)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: vígjáték, romantikus

Leírás: Egy kudarcba fulladt eljegyzési kísérlet után egy megzuhant tűzoltót kihelyeznek  egy karácsonyi vásárt felügyelni, ahol megismerkedik egy tanárnővel, aki megpróbálja meggyógyítani a szívét. 

Fontos tudni: Magyar film, ebből kifolyólag magyarul beszél, de magyar feliratot is találunk hozzá.

Személyes megjegyzés: Úgy gondoltam, az egyetlen magyar karácsonyi film nem maradhat ki ebből a listából. A magyar filmek és én két külön világba tartozunk, annyit csalódtam már, hogy ritkán merek próbálkozni velük. Meglepő módon ez a film egészen jó. A történet aranyos, a színészek jók, és a hangulatot is eltalálták.

13. nap – Karácsonyi krónikák (The Christmas Chronicles)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: vígjáték, családi, kaland

Leírás: Egy testvérpár, Kate és Teddy Pierce története, akiknek karácsonyi terve, hogy levideózzák a Mikulást, olyan váratlan utazássá válik, amelyről a legtöbb gyerek csak álmodni mer.

Fontos tudni: Netflix saját gyártású filmje magyar szinkronnal és magyar felirattal.

Személyes megjegyzés: Csodálatosabbnál csodálatosabb jelenetekkel teli ez a film, elsősorban amiatt érdemes megnézni, amit fel akar dolgozni. A veszteséget. A mód pedig, ahogyan ezt teszi gyönyörű. Minden egyes alkalommal könnyeket csal a szemembe. 

14. nap – 12 karácsonyi randi (12 Dates of Christmas)

Műfaj: vígjáték, családi, romantikus

Leírás: Kate szép, fiatal és szingli, december 24-én randizik Milesszal a szimpatikus, jóképű fiatalemberrel. A borzalmas vakrandit követően Kate álomra hajtja fejét, ám arra ébred, hogy ismét december 24-e van.

Fontos tudni: Jelenleg egyik streaming szolgáltató kínálatában sem szerepel, de több helyről kölcsönözhető.

Személyes megjegyzés: Imádom azokat a történeteket, melynek szereplője időhurokban reked, így nem is volt kérdés, ezt is szeretni fogom. Igazán bájos karácsonyi film jellemfejlődéssel és romantikával fűszerezve.

15. nap – A karácsony szellemében (Spirited)

Hol nézhető: Apple TV+

Műfaj: vígjáték, családi, musical

Leírás: Képzeld el Charles Dickens szívmelengető meséjét egy lelketlen emberről, akit négy szellem látogat meg karácsony éjjelén – csak most minden sokkal viccesebb! Meg Will Ferrell, Ryan Reynolds és Octavia Spencer is szerepel benne. Meg tele van nagyszabású musicaldalokkal is. 

Fontos tudni: Apple Original, kizárólag magyar felirattal nézhető.

Személyes megjegyzés: A Karácsonyi ének egy újabb feldolgozása. Ezúttal musical változatban és némi csavarral nézhető végig a klasszikus történet. Számtalan verzióban láttam már, és be kell vallanom, szerintem ez az egyik legjobban sikerült adaptáció. (A  másik kedvencem a Jim Carrey-s Karácsonyi ének.) Iszonyatosan vicces, a dalok annyira fülbemászóak, hogy garantáltan napokig énekeljük az utcán, vagy hallgatjuk a film zenéjét, Ryan Reynolds és Will Ferrell kettőse pedig fenomenális. Mertek változtatni, az újszerű ötletek mellett az eredeti történet magját is megtartották. Jól nyúltak hozzá, remek lett a végeredmény, de az Apple-től nem is lehet mást várni. Egyetlen problémám akad csak, Will Ferrell és Octavia Spencer között egyáltalán nem működik a kémia. Idén Dickens klasszikusának ezt a verzióját nézd.

16. nap –  Ez a karácsony (This Is Christmas)

Hol nézhető: SkyShowtime

Műfaj: romantikus, vígjáték, dráma

Leírás: Mikor Adam vonata ingázás közben karácsony előtt egy héttel lerobban, és utastársaival az angol vidéken rekednek, úgy dönt, hogy egy spontán karácsonyi bulira hívja utastársait. 

Fontos tudni: Sky Original, csak magyar felirattal rendelkezik.

Személyes megjegyzés: Ez a karácsonyi film egyszerűen fantasztikus. Különleges a története, szépen bontja ki a cselekményt, csodás, ahogyan megismerteti velünk a szereplőket. Egyáltalán nem összecsapott és még csak nem is felületes. A színészi alakítások terén pedig kész aranybánya. Brit alkotás, ami legpozitív értelemben meg is látszik a produkción. A főbb szerepekben régi ismerősökre lelhetünk Alfred Enoch (Dean Thomas, Harry Potter filmek), Kaya Scodelario (Teresa, Útvesztő trilógia) és Timothy Spall (Féregfark, Harry Potter filmek) személyében.

17. nap – Keresztanyu (Godmothered)

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: családi, vígjáték, fantasy

Leírás: Eleanor a fiatal, tapasztalatlan tündérkeresztanya próbálja bebizonyítani, hogy a világnak és az embereknek még mindig szükségük van tündérkeresztanyákra.

Fontos tudni: Magyar szinkronnal és felirattal is nézhetjük.

Személyes megjegyzés: Már egy korábbi válogatásomban is szerepelt, de annyira szívmelengető alkotásról beszélünk, hogy egyszerűen kihagyhatatlan ebből a listából is. Egyáltalán nem klisés karácsonyi film, a főszereplő egy megözvegyült anyuka, aki a munkát és az egyedülálló szülőséget próbálja összeegyeztetni. Megannyi mesei utalással teli, okos humor, könnyen kedvelhető figurák jellemzik, miközben számtalan komoly üzenetet közvetít. 

A karácsonyi filmes adventi naptár harmadik és egyben befejező része jövő héten érkezik. Jó filmnézést és készülődést kívánok!

A karácsonyi időszak a kedvencem az évben, de szinte mindig az utolsó pillanatig dolgozom, így elég nehéz megélni a karácsony szellemét. Hangolódás céljából december elsejétől karácsonyi filmeket nézek. Idén elkészítettem a saját karácsonyi filmes adventi naptáramat, mely 24 darab ajánlást tartalmaz első sorban a hazai streaming szolgáltatók kínálatából. Minden napra egyet-egyet. Biztosan mások is hasonló csizmában járnak, úgyhogy készítsük a lelkünket együtt az ünnepekre. 

1. nap – Az öt legenda (Rise of the Guardians)

Műfaj: animáció, akció, kaland

Leírás: Dér Jankó, a tél szelleme kell, hogy megmentse a világ gyermekeit, amikor egy gonosz mumus el akarja velük hitetni, hogy sem a Mikulás, sem a Húsvéti Nyuszi, sem más Őrzők nem léteznek valójában.

Fontos tudni: Jelenleg egyik streaming platform kínálatában sem szerepel, viszont több helyről kölcsönözhető.

Személyes megjegyzés: A sort egy olyan animációs filmmel nyitom, ami nem kifejezetten karácsonyi, mivel nem kizárólag a Mikulás szerepel benne, hanem a különböző ünnepekhez kapcsolódó legendás lények. Mégis a főszereplő és a történet mondanivalója miatt megteremti a karácsony életérzését. Évekig nem láttam, mert kiborított ahogyan a Mikulást ábrázolták, amikor végre rászántam magam, a legnagyobb rajongója lettem. Minden évben megnézem. Figyelem, nem csak gyerekeknek élvezetes! Érdemes eredeti nyelven elindítani ha tehetjük, olyan színészek kölcsönzik a szereplők hangját, mint Jude Law, Hugh Jackman, Chris Pine, Isla Fisher.

 2. nap – Kisasszonyok (Little Woman)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: családi, dráma, romantikus

Leírás: Jo March a múltba és jelenbe tekintve elmeséli a March nővérek szeretett történetét, négy fiatal nőét, akik elhatározzák, hogy a saját feltételeik szerint élik az életet.

Fontos tudni: Csak magyar felirat érhető el hozzá.

Személyes megjegyzés: Egy különleges történet, mely csodálatos átvezető a novemberi szürkeségből az adventi fénybe. Bár megindító részekben nem szenved hiányt, mégis az egésznek a miliője meleg, szeretetteljes és életigenlő, annak ellenére, hogy ez sem kifejezetten karácsony körül játszódik. Azért akad benne néhány ilyen jelenet is. 

3. nap – Jégvarázs (Frozen)

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: családi, fantasy, animáció, musical 

Leírás: Amikor egy gonosz varázslatnak köszönhetően a királyság az örök tél fogságába esik, Anna, a félelmet nem ismerő optimista összeáll az extrém hegyi emberrel, Kristoffal és az ő hűséges rénszarvasával, Svennel, hogy közösen megtalálják Anna testvérét, Elsát, a Hókirálynőt, és véget vessenek a fagyos varázslatnak. 

Fontos tudni: Magyar szinkronnal és magyar felirattal is nézhető.

Személyes megjegyzés: Bájos történet, fülbemászó dallamokkal, szerethető figurákkal, csodás rajzokkal kissé kiszámítható fordulattal, de mindezt feledteti a humor, a kivitelezés, és az üzenet, amit erőteljesen közvetít a mese. Cselekményében semmilyen karácsonyi motívum nincsen, mégis kihagyhatatlan. Fantasztikusak a karakterek, a dallamtapadás pedig garantált. Egy igazi téli mese.

4. nap – Alkalmi randevú (Holidate) 

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: romantikus vígjáték

Leírás: Két idegennek elege van, hogy szinglik az ünnepnapokon, ezért megállapodnak abban, hogy egész évben plátói plusz egy főjük lesznek egymásnak. 

Fontos tudni: Netflix saját gyártású filmje magyar szinkronnal és felirattal. 

Személyes megjegyzés: Humoros, könnyed, romantikus kis film. Nagyon szeretem Emma Robertset, és mivel nem csak a karácsonyi időszak kerül bemutatásra, így szintén jó átmenetet biztosít az igazi ünnepektől tocsogó filmekre hangolódáshoz.

5. nap – Karácsonyi hadgyakorlat (Operation Christmas Drop)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: családi, romantikus vígjáték

Leírás: Erica, kongresszusi asszisztens lemond a családi karácsonyról, hogy főnöke parancsára elutazzon. A tengerparti légierő támaszpontján összeütközésbe kerül Andrew Jantz századossal, aki tudja, hogy a nő megbízatása nem más, mint hogy okokat keressen a létesítmény finanszírozására.

Fontos tudni: Netflix saját gyártású filmje magyar szinkronnal és felirattal. 

Személyes megjegyzés: A főszerepben a Vámpírnaplók Bonnie-ja (Kat Graham) és Cato az Éhezők viadalából (Alexander Ludwig) tetszelegnek. Nem hétköznapi karácsonyi sztori és nem csak a tengerparti, trópusi karácsony miatt. A cselekménynek, értem itt a szerelmi szálat és a bonyodalmat, nem sok köze akad a valósághoz, viszont a Karácsonyi kézbesítés, ami a magját adja valóban létezik. A humanitárius akció 1952 óta működik.

6. nap – Télapu (The Santa Clause)

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: családi, vígjáték, fantasy

Leírás: Szenteste az elvált férfi, Scott Calvin és fia észreveszik, hogy a Télapó éppen az ő házuk tetejéről pottyant le. Amikor Scott beül a varázsszánt húzó rénszarvasok mögé, rájön, hogy ő az új Télapó, amiről a hitetlenkedőket, köztük önmagát is meg kell győznie.

Fontos tudni: Rendelkezik magyar szinkronnal és felirattal is. 

Személyes megjegyzés: Gyerekkori kedvenc karácsonyi filmem, ami felnőtt koromra sem változott. Eredeti, klisé mentes, miközben számtalan karácsonyi tradíciót is felvonultat. Télapó misztikáját vegyíti egy elvált szülök és gyermekük családi  dinamikájával, emellett  hatalmasak a karakter fejlődéseket. Ez a film 2023-ban is megállja a helyét, nem véletlen készített a Disney+ sorozatot is belőle Télapuk címmel (The Santa Clauses), mely jóval az eredeti történet után játszódik. A második évad december 13-án érkezik, meleg szívvel ajánlom. Mivel ez egy filmes lista, külön nem kerülhetett be az ajánlóba. 

7. nap – A Grincs (How the Grinch Stole Christmas) 

Hol nézhető: Netflix, Prime Video, SkyShowtime

Műfaj: fantasy, vígjáték, családi

Leírás: A zsémbes, szőrős manó, Grincs magányosan éldegél barlangjában, a Kifalvára néző Kobak-hegyen. Miközben a Ki család lázasan készülődik a karácsonyi ünnepekre, Grincs elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra véget vet a karácsonynak és szenteste az összes ajándéknak és karácsonyi dísznek csak a hűlt helyét hagyja maga után. 

Fontos tudni: A Prime Videón és a SkyShowtime-on magyar szinkronnal és felirattal is megtekinthető, ezzel szemben a Netflixen csak magyar felirat van hozzá. 

Személyes megjegyzés: Az egyik kedvenc karácsonyi történetem, igazi klasszikus. A történet fantasztikus, Jim Carrey pedig zseniális. Ez A Grincs élőszereplős változata. 

8. nap – Karácsonyi lovag (The Knight Before Christmas)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: családi, romantikus vígjáték

Leírás: Egy középkori angol lovagot a mai Amerikába varázsolnak, ahol beleszeret egy középiskolai természettudomány tanárba, aki kiábrándult a szerelemből.

Fontos tudni: Netflix Original, magyar felirattal és magyar szinkronnal is rendelkezik. 

Személyes megjegyzés: Imádom Vanessa Hudgens karácsonyi filmjeit, bájos személyiségéhez, gyönyörű külsejéhez és színészi adottságaihoz tökéletesen illenek a meghitt, ünnepi filmek. Nem ez a kedvencem tőle, miatta mégis lehagyhatatlan erről a listáról. A középkor és a 21. század különbségeiből kialakult helyzetkomikumok pedig nagyon szórakoztatóak.

9. nap – Karácsonyi románc (Falling for Christmas)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: romantikus, vígjáték

Leírás: Miután egy síbalesetben elvesztette emlékezetét, egy elkényeztetett örökösnő karácsonykor egy jóképű, özvegy szállástulajdonos és lánya gondozásába kerül.

Fontos tudni: Netflix saját gyártású filmje, magyar szinkron és magyar felirat közül is választhatunk.

Személyes megjegyzés: Tavaly ilyenkor ezt a filmet vártam a legjobban, nem kellett csalódnom. Jó újra a vásznon látni Lindsay Lohant és a Glee sztárját, Chord Overstreetet is. Egy újabb romantikus karácsonyi film, egyszerűen nem tudok betelni velük. Biztos, hogy idén újranézem.

10. nap – Karácsonyi cserebere (The Princess Switch) 

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: családi, romantikus, vígjáték

Leírás: Amikor egy átlagos chicagói pék és egy leendő hercegnő rájön, úgy néznek ki, mintha ikrek lennének, két napra helyet cserélnek.

Fontos tudni: Netflix saját gyártású tartalma magyar szinkronnal és felirattal.

Személyes megjegyzés: Koldus és királyfi történet újra töltve. Na ez a kedvenc karácsonyi filmem Ms Hudgenstól. Nem egy, hanem két szerepet is játszik benne, ilyen esetekben különösen  lenyűgöznek a színészi alakítások. Kastély, herceg, cukrász verseny, karácsony és egy kis varázslat, minden megvan ebben az alkotásban, amit imádok. Az első olyan film, amiben a bonyodalmat követő döntések nem hiteltelenítik el a végkifejletet. Sosem szeretem azokat a történeteket, melyekben egy csettintésre olyan problémákat oldanak meg, csupán azért, mert ezt írták a forgatókönyvírók, melyek a való életben sosem kerülnének megbocsátásra. Folytatással is rendelkezik második és harmadik rész formájában, ha tetszett, ezeket is bátran nézhetjük, bár szerintem az első sikerült a legjobban. 

A karácsonyi filmes kalendárium további két része heti lebontásban érkezik, a második blokk december 11-én kerül publikálásra. Addig is, jó hangolódást!

Az egyik munkatársamnak tetszem. Nem csinál belőle előttem titkot, rendszeresen kijelenti, milyen szépnek és szexinek talál. 

Természetesen legyezgeti a hiúságomat, néhanapján jólesik hallani, főleg mivel hadilábon állok magammal ilyen téren. Az utóbbi időben viszont kezd ez kissé tolakodóvá válni. 

Pár éve van nálunk, örültem, amikor sikerült emberileg megnyernem magamnak. Visszahúzódó típus, aki nem locsog fölöslegesen, éppen ezért nem is olyan könnyű vele beszélgetni, meg jó kapcsolatban lenni. Márpedig rendkívül fontos, hogy jóban legyek a háttérben dolgozó emberekkel, mivel sokkal könnyebb bármit is kérnem, ha pozitív viszonyt ápolunk, mint ha nem. Egyébként nem vagyok számító. Taktikus vagyok. Meg előrelátó. Ez a munka megkívánja.

Könnyen megkedvelt. Szuperképességeim egyike, hogy a csigaházában élő férfiakat kicsalogatva a fényre magamhoz édesgetem. Mellettem úgy nyílnak ki, hogy maguk sem veszik észre, a világ viszont látja a rájuk gyakorolt pozitív hatásomat. 

Kedves voltam vele. Dehát én mindenkivel az vagyok, kivéve, ha olyat teszel, amivel elásod magad nálam, de akkor egy életre. Lehet, félreértette, márpedig figyeltem rá, hogy véletlenül se flörtöljek vele, vagy érjek hozzá. Tapasztaltam már, hogy ezt keringőre való felhívásnak veszik, pedig csak szimplán közvetlen a személyiségem. 

Nem gondoltam, túlzottan veszélyben lennék, és a bókjai nem többek ártatlan figyelmességnél, mivel neki ott a viszonylag friss felesége, nekem pedig a férjem, akinek a létezésével és csodálatos harmonikus kapcsolatunkkal teljes mértékig tisztában volt.

Aztán elkezdődtek az ölelgetések. 

Meg az smsek.

Teljesen normális, hogy egy főpróbahéten, amikor olyan feszültek a kedélyek a folyamatos időhiánytól és a közelgő bemutató stresszétől, mint egy megfeszített húr, ami bármelyik pillanatban elpattanhat, szükségünk van némi extra szeretetre. Az ölelés teljesen elfogadott ilyenkor. 

Megölelem a súgót. Megölelem a kellékest. Megölelem a színészt, sőt még a rendezőt is, ha olyan viszonyban vagyunk. Hát őt is megöleltem, mert kérte. Viszont nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy közben azért kicsit letapizott. 

A lapátkeze a derekamról végig csúszott az oldalamon előre. Majdnem rácsaptam a kézfejére, hogy nem nyulkapiszka, húzod vissza, de rögtön. Engem aztán senki illetéktelen ne taperoljon.

Hátraléptem, még pont időben. 

Amúgy a fickó nem néz ki rosszul, de egyáltalán nem az esetem. Semmit nem mozgat meg bennem. És gyereke is van. Egy másik nőtől, nem a mostani feleségétől.

A premier bulin igyekeztem távol kerülni tőle, főleg miután úgy nézett rám, hogy tudtam szívesen lenne bennem. Néha odasündörgött, de elhajtottam, mert éppen mély beszélgetést folytattam valaki mással. 

Hajnalban értem haza, már a fogamat mostam, amikor rezgett a telefonom. Sms érkezett, tőle. 

Elmentél? Megakartalak ölelgetni egy kicsit. 

Még csak válaszra sem méltattam. A férjemen és a barátnőimen kívül nekem senki ne írogasson hajnalban. Nem érdekel, hogy alkoholos befolyásoltság alatt állt. Ölelésre vágysz? Menj haza azt ölelgesd az asszonyt. Búj be szépen mellé az ágyba és éld ki a vágyaidat vele.

Egy kicsit azért meg tudtam érteni. De csak egy icuri picurkát. Én is voltam az ellenkező helyzetben, amikor percenként néztem a telefonomat, hátha ír, akibe kissé belebolondultam, mert annyira egymásra rezonált a lelkünk. Amikor majd belehaltam, annyira vissza kellett fognom magam, hogy ne küldjek üzenetet, különben levágós lett volna, hogy többet akarok, pedig nem akarhattam. Tudom milyen érzés. Ismerem a háttérben zajló belső monológót. De nem adhatom meg, amire a hódolóm vágyik, mert nem is akarom.    

Közte és köztem az a különbség, hogy akármennyire is sóvárogtam, nem írtam annak a személynek. Nem lett volna fair. Sem a férjemmel, sem pedig a crush-som tárgyával szemben.

Másnap délelőtt persze megint írt. Kijózanodhatott, és rájöhetett, kissé elragadtatta magát, legalábbis a bocs, ha tolakodó voltam tegnap üzenete erről árulkodott. Visszavonulót fújt, és rádiócsend állt be közöttünk. 

Sajnos nem tartott túl sokáig. 

Rászokott arra, hogy minden előadásom után ír egy sms-t melyben arról érdeklődik hogy ment a produkció. Ártatlannak tűnik, mintha csak informálódna, hogy minden rendben volt-e.

Kaptam egy üzenetet szombaton. 

Kaptam egy üzenetet vasárnap.

Hétfőn megint írt. 

Kedden már hívott is mialatt hazafele sétáltam, de nem vettem fel, mert le voltam némítva. Amikor húsz perccel később szemforgatások közepette visszahívtam, és a puhatolózására, bent vagyok-e még azt feleltem, már hazaértem, benne rekedt a levegő és hirtelen le akarta tenni. Milyen érdekes. Persze a vonal bontást nem akarlak zavarni ürügynek álcázta.

Nem akarsz zavarni? Akkor mondjuk nem kéne nap nap után írogatnod és hívogatnod. Különben is tudom, hogy a férjem jelenléte frusztrál.

Szerdán már az ágyban feküdtem egy jó könyvvel a kezemben, amikor megrezzent a munkatelefonom. Megint írt.

Hogy ment? 

Jött a szokásos kérdés.

Röviden vázoltam a tényeket. Szigorúan a darabra szorítkoztam.

Szinte rögtön érkezett válasz tőle. Nem foglalkoztam vele.

Félórával később megint rezgett a mobilom.

Ezt már komolyan nem hittem el. Idegből rápillantottam a kijelzőre. 

Remélem jól vagy.

Belül egy kicsit felcsattantam. Hagyj már békén este tízkor. Üldözd a rajongásoddal a feleségedet.

Ezt már tényleg nem lehetett máshogy értelmezni, minthogy kétségbeesetten próbál kapcsolatot létesíteni velem. A mindennapjaim részét akarja képezni. Már a sokadik hogy ment az előadás érdeklődés is totál átlátszó volt, de ez a három üzenet fél órán belül végképp alátámasztotta. Főleg, miután megkérdeztem a munkahelyi barátnőmet, aki ugyanabban a feladatkörben dolgozik, mint én, hogy ez a fickó neki is szokott-e az előadásai után írogatni. 

Nem szokott. Minő meglepetés. 

Figyelmen kívül hagytam a közeledési szándékait. Majdcsak észreveszi magát. Beszélni erről biztos nem fogok vele egy, mert iszonyatosan rosszul kezelem az ilyen szituációkat, kettő pedig férfiból van, ergo, iszonyatosan sérülékeny az egója. Na mármost nem vagyok abban a luxushelyzetben, hogy magamra haragíthassam az egyik tárvezetőt azzal, hogy megmondom, húzz a picsába. 

Reméltem, ha nem kap felőlem életjelet és pár napig elkerüljük egymást, mivel teljesen különböző beosztásban dolgozunk, majdcsak normalizálódik a helyzet. 

Két egybefüggő szabadnapom előtt akadt még egy egyfelvonásosom. Csak estére mentem, napközben nem volt dolgom. 

Beértem, láttam, hogy bent tartózkodik a házban, mivel az irodájának az ajtajában, ami az én szobám mellett van, ott lógott a kulcsa. Már itt forgattam a szememet. A produkcióm áll, már tegnap is játszottunk belőle egyet, minden rendben ment, egyáltalán nem kell korrekciózni. Másik előadás nincs, amire be kellene állni és ma bontani sem fognak, akkor meg mi a francot keres még mindig itt. Miért nem ment haza?

Lementem a színpadhoz, hátra a térbe. Ott sertepertélt, pedig semmi keresnivalója nem volt. Nincs dolga a produkcióban. 

Gondolom azért lézengett a takarásban, hogy majd megjelenek és akkor lehet engem ölelgetni, meg taperolni, és megadom azt a törődést, ami hiányzik az életéből. Feltételezem, ha ennyire elharapódzott a meghódításom kísérleteinek a száma, nincs minden rendben otthon.

Nem adtam meg neki ezt az örömöt.

Teljesen levegőnek néztem. Bekészítettem a speciális ortopéd párnámat, ami a sérvem kiújulása ellen kell, beszélgettem a kellékessel, az ügyelő-súgóval, az öltöztetővel. Kimentem a mosdóba,  majd a folyosón trécseltem másokkal. Jól elhúztam az időt az előadás kezdésig.

Még akkor is ott járkált. 

Tájékoztattam a hangosítót, hogy megint felülök mellé, onnan nézem a darabot, mert sose tudni mennyi hely lesz a nézőtéren, be tudok-e ülni vagy teljesen lehetetlen pozícióból kell szemlélnem a színpadi történéseket. Meguntam, hogy sose látom normálisan a darabjaimat, a karzatról pedig minden részletet észre lehet venni. 

Az üldözőm végre elhagyta a teret, én pedig maradtam még egy kicsit, hogy véletlenül se tudjon elkapni. 

Egészkor, amikor már jöttek a nézők, a színészeket pedig előadás kezdéshez hívták, fölmentem a karzatra, hogy elfoglaljam a helyemet a hangosító mellett. Ehhez ki kell menni a térből, föl egy emeletet és onnan lehet bemenni csak. 

Hát nem ott ólálkodott a karzat bejárata előtt? Biztos hallotta, amikor azt mondtam felülök, ő meg leparkolta magát oda, hogy majd akkor lecsap rám. Egy fecsegőposzáta vagyok, engem nem könnyű elkapni.

Meg lekapni sem.

Két nyárral ezelőtt tájolni voltunk. Napokra vidékre utaztunk, egy fesztiválra vittünk több előadást is. Végig jelen kellett lennem, mert mindegyik produkciónak az asszisztálását én végeztem. 

Az üldözőmmel szomszédos szobákat kaptunk. Nehezen tudtam elválni tőle késő éjszaka a félig sötét folyosón úgy, hogy ne történjen semmi, véletlenül se lépje át azt a bizonyos határt. Öt perccel később felhívott, hogy nem megyek-e át kiülni az erkélyére. 

Erkélyem nekem is volt. És ugyanazzal a kilátással és a levegővel rendelkezett.

Nyilván nem beszélgetni akart. 

Hanem baszolgatni. A-val, olgat nélkül.  

Mondanom sem kell, skippeltem az ajánlatot.

Zéró szó nélkül mentem el az üldözőm mellett, és másztam be a karzatra. Egy pillantásra sem méltattam. Mialatt a hangosító mellett arra vártam, lemenjenek a fények, hitetlenkedő mosoly ült az arcomra. Ez a fickó arról panaszkodik nekem, nincs szünnapja, rengeteget melózik, nonstop bent van, de mikor lehetősége lenne hazamenni, mert már rég semmi feladata, akkor meg nem mozdul. Biztos, hogy azért maradt, mert velem akart találkozni. 

A nyakamat tenném rá.

Mire vége lett az előadásnak, szerencsére már elhagyta a házat.

Nyolc perccel azután, hogy átléptem az otthonom küszöbét érkezett az üzenet tőle.

Minden rendben volt?