Elkészítettem a saját karácsonyi filmes adventi naptáramat, mely 24 darab ajánlást tartalmaz első sorban a hazai streaming szolgáltatók kínálatából. A múlt héten már megjelent az első blokk, most jöjjön a következő 7 film. Hangolódjunk együtt az ünnepekre. 

11. nap – Karácsony Artúr (Arthur Christmas)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: családi film, vígjáték, animáció

Leírás: A Mikulás ügyetlen fia, Artúr küldetésre indul Nagyival, hogy kevesebb mint két óra leforgása alatt ajándékot adjanak át egy fiatal lánynak.

Fontos tudni: Csak magyar felirattal elérhető, nincs hozzá magyar szinkron.

Személyes megjegyzés: Humoros, érzékeny, kiváló mese csodálatos animációval miközben modern is, de ez egyáltalán nem megy a közvetítendő üzenet rovásárára. Kötelező alkotás mindenkinek. 

12. nap – Nagykarácsony (Christmas Flame)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: vígjáték, romantikus

Leírás: Egy kudarcba fulladt eljegyzési kísérlet után egy megzuhant tűzoltót kihelyeznek  egy karácsonyi vásárt felügyelni, ahol megismerkedik egy tanárnővel, aki megpróbálja meggyógyítani a szívét. 

Fontos tudni: Magyar film, ebből kifolyólag magyarul beszél, de magyar feliratot is találunk hozzá.

Személyes megjegyzés: Úgy gondoltam, az egyetlen magyar karácsonyi film nem maradhat ki ebből a listából. A magyar filmek és én két külön világba tartozunk, annyit csalódtam már, hogy ritkán merek próbálkozni velük. Meglepő módon ez a film egészen jó. A történet aranyos, a színészek jók, és a hangulatot is eltalálták.

13. nap – Karácsonyi krónikák (The Christmas Chronicles)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: vígjáték, családi, kaland

Leírás: Egy testvérpár, Kate és Teddy Pierce története, akiknek karácsonyi terve, hogy levideózzák a Mikulást, olyan váratlan utazássá válik, amelyről a legtöbb gyerek csak álmodni mer.

Fontos tudni: Netflix saját gyártású filmje magyar szinkronnal és magyar felirattal.

Személyes megjegyzés: Csodálatosabbnál csodálatosabb jelenetekkel teli ez a film, elsősorban amiatt érdemes megnézni, amit fel akar dolgozni. A veszteséget. A mód pedig, ahogyan ezt teszi gyönyörű. Minden egyes alkalommal könnyeket csal a szemembe. 

14. nap – 12 karácsonyi randi (12 Dates of Christmas)

Műfaj: vígjáték, családi, romantikus

Leírás: Kate szép, fiatal és szingli, december 24-én randizik Milesszal a szimpatikus, jóképű fiatalemberrel. A borzalmas vakrandit követően Kate álomra hajtja fejét, ám arra ébred, hogy ismét december 24-e van.

Fontos tudni: Jelenleg egyik streaming szolgáltató kínálatában sem szerepel, de több helyről kölcsönözhető.

Személyes megjegyzés: Imádom azokat a történeteket, melynek szereplője időhurokban reked, így nem is volt kérdés, ezt is szeretni fogom. Igazán bájos karácsonyi film jellemfejlődéssel és romantikával fűszerezve.

15. nap – A karácsony szellemében (Spirited)

Hol nézhető: Apple TV+

Műfaj: vígjáték, családi, musical

Leírás: Képzeld el Charles Dickens szívmelengető meséjét egy lelketlen emberről, akit négy szellem látogat meg karácsony éjjelén – csak most minden sokkal viccesebb! Meg Will Ferrell, Ryan Reynolds és Octavia Spencer is szerepel benne. Meg tele van nagyszabású musicaldalokkal is. 

Fontos tudni: Apple Original, kizárólag magyar felirattal nézhető.

Személyes megjegyzés: A Karácsonyi ének egy újabb feldolgozása. Ezúttal musical változatban és némi csavarral nézhető végig a klasszikus történet. Számtalan verzióban láttam már, és be kell vallanom, szerintem ez az egyik legjobban sikerült adaptáció. (A  másik kedvencem a Jim Carrey-s Karácsonyi ének.) Iszonyatosan vicces, a dalok annyira fülbemászóak, hogy garantáltan napokig énekeljük az utcán, vagy hallgatjuk a film zenéjét, Ryan Reynolds és Will Ferrell kettőse pedig fenomenális. Mertek változtatni, az újszerű ötletek mellett az eredeti történet magját is megtartották. Jól nyúltak hozzá, remek lett a végeredmény, de az Apple-től nem is lehet mást várni. Egyetlen problémám akad csak, Will Ferrell és Octavia Spencer között egyáltalán nem működik a kémia. Idén Dickens klasszikusának ezt a verzióját nézd.

16. nap –  Ez a karácsony (This Is Christmas)

Hol nézhető: SkyShowtime

Műfaj: romantikus, vígjáték, dráma

Leírás: Mikor Adam vonata ingázás közben karácsony előtt egy héttel lerobban, és utastársaival az angol vidéken rekednek, úgy dönt, hogy egy spontán karácsonyi bulira hívja utastársait. 

Fontos tudni: Sky Original, csak magyar felirattal rendelkezik.

Személyes megjegyzés: Ez a karácsonyi film egyszerűen fantasztikus. Különleges a története, szépen bontja ki a cselekményt, csodás, ahogyan megismerteti velünk a szereplőket. Egyáltalán nem összecsapott és még csak nem is felületes. A színészi alakítások terén pedig kész aranybánya. Brit alkotás, ami legpozitív értelemben meg is látszik a produkción. A főbb szerepekben régi ismerősökre lelhetünk Alfred Enoch (Dean Thomas, Harry Potter filmek), Kaya Scodelario (Teresa, Útvesztő trilógia) és Timothy Spall (Féregfark, Harry Potter filmek) személyében.

17. nap – Keresztanyu (Godmothered)

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: családi, vígjáték, fantasy

Leírás: Eleanor a fiatal, tapasztalatlan tündérkeresztanya próbálja bebizonyítani, hogy a világnak és az embereknek még mindig szükségük van tündérkeresztanyákra.

Fontos tudni: Magyar szinkronnal és felirattal is nézhetjük.

Személyes megjegyzés: Már egy korábbi válogatásomban is szerepelt, de annyira szívmelengető alkotásról beszélünk, hogy egyszerűen kihagyhatatlan ebből a listából is. Egyáltalán nem klisés karácsonyi film, a főszereplő egy megözvegyült anyuka, aki a munkát és az egyedülálló szülőséget próbálja összeegyeztetni. Megannyi mesei utalással teli, okos humor, könnyen kedvelhető figurák jellemzik, miközben számtalan komoly üzenetet közvetít. 

A karácsonyi filmes adventi naptár harmadik és egyben befejező része jövő héten érkezik. Jó filmnézést és készülődést kívánok!

A karácsonyi időszak a kedvencem az évben, de szinte mindig az utolsó pillanatig dolgozom, így elég nehéz megélni a karácsony szellemét. Hangolódás céljából december elsejétől karácsonyi filmeket nézek. Idén elkészítettem a saját karácsonyi filmes adventi naptáramat, mely 24 darab ajánlást tartalmaz első sorban a hazai streaming szolgáltatók kínálatából. Minden napra egyet-egyet. Biztosan mások is hasonló csizmában járnak, úgyhogy készítsük a lelkünket együtt az ünnepekre. 

1. nap – Az öt legenda (Rise of the Guardians)

Műfaj: animáció, akció, kaland

Leírás: Dér Jankó, a tél szelleme kell, hogy megmentse a világ gyermekeit, amikor egy gonosz mumus el akarja velük hitetni, hogy sem a Mikulás, sem a Húsvéti Nyuszi, sem más Őrzők nem léteznek valójában.

Fontos tudni: Jelenleg egyik streaming platform kínálatában sem szerepel, viszont több helyről kölcsönözhető.

Személyes megjegyzés: A sort egy olyan animációs filmmel nyitom, ami nem kifejezetten karácsonyi, mivel nem kizárólag a Mikulás szerepel benne, hanem a különböző ünnepekhez kapcsolódó legendás lények. Mégis a főszereplő és a történet mondanivalója miatt megteremti a karácsony életérzését. Évekig nem láttam, mert kiborított ahogyan a Mikulást ábrázolták, amikor végre rászántam magam, a legnagyobb rajongója lettem. Minden évben megnézem. Figyelem, nem csak gyerekeknek élvezetes! Érdemes eredeti nyelven elindítani ha tehetjük, olyan színészek kölcsönzik a szereplők hangját, mint Jude Law, Hugh Jackman, Chris Pine, Isla Fisher.

 2. nap – Kisasszonyok (Little Woman)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: családi, dráma, romantikus

Leírás: Jo March a múltba és jelenbe tekintve elmeséli a March nővérek szeretett történetét, négy fiatal nőét, akik elhatározzák, hogy a saját feltételeik szerint élik az életet.

Fontos tudni: Csak magyar felirat érhető el hozzá.

Személyes megjegyzés: Egy különleges történet, mely csodálatos átvezető a novemberi szürkeségből az adventi fénybe. Bár megindító részekben nem szenved hiányt, mégis az egésznek a miliője meleg, szeretetteljes és életigenlő, annak ellenére, hogy ez sem kifejezetten karácsony körül játszódik. Azért akad benne néhány ilyen jelenet is. 

3. nap – Jégvarázs (Frozen)

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: családi, fantasy, animáció, musical 

Leírás: Amikor egy gonosz varázslatnak köszönhetően a királyság az örök tél fogságába esik, Anna, a félelmet nem ismerő optimista összeáll az extrém hegyi emberrel, Kristoffal és az ő hűséges rénszarvasával, Svennel, hogy közösen megtalálják Anna testvérét, Elsát, a Hókirálynőt, és véget vessenek a fagyos varázslatnak. 

Fontos tudni: Magyar szinkronnal és magyar felirattal is nézhető.

Személyes megjegyzés: Bájos történet, fülbemászó dallamokkal, szerethető figurákkal, csodás rajzokkal kissé kiszámítható fordulattal, de mindezt feledteti a humor, a kivitelezés, és az üzenet, amit erőteljesen közvetít a mese. Cselekményében semmilyen karácsonyi motívum nincsen, mégis kihagyhatatlan. Fantasztikusak a karakterek, a dallamtapadás pedig garantált. Egy igazi téli mese.

4. nap – Alkalmi randevú (Holidate) 

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: romantikus vígjáték

Leírás: Két idegennek elege van, hogy szinglik az ünnepnapokon, ezért megállapodnak abban, hogy egész évben plátói plusz egy főjük lesznek egymásnak. 

Fontos tudni: Netflix saját gyártású filmje magyar szinkronnal és felirattal. 

Személyes megjegyzés: Humoros, könnyed, romantikus kis film. Nagyon szeretem Emma Robertset, és mivel nem csak a karácsonyi időszak kerül bemutatásra, így szintén jó átmenetet biztosít az igazi ünnepektől tocsogó filmekre hangolódáshoz.

5. nap – Karácsonyi hadgyakorlat (Operation Christmas Drop)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: családi, romantikus vígjáték

Leírás: Erica, kongresszusi asszisztens lemond a családi karácsonyról, hogy főnöke parancsára elutazzon. A tengerparti légierő támaszpontján összeütközésbe kerül Andrew Jantz századossal, aki tudja, hogy a nő megbízatása nem más, mint hogy okokat keressen a létesítmény finanszírozására.

Fontos tudni: Netflix saját gyártású filmje magyar szinkronnal és felirattal. 

Személyes megjegyzés: A főszerepben a Vámpírnaplók Bonnie-ja (Kat Graham) és Cato az Éhezők viadalából (Alexander Ludwig) tetszelegnek. Nem hétköznapi karácsonyi sztori és nem csak a tengerparti, trópusi karácsony miatt. A cselekménynek, értem itt a szerelmi szálat és a bonyodalmat, nem sok köze akad a valósághoz, viszont a Karácsonyi kézbesítés, ami a magját adja valóban létezik. A humanitárius akció 1952 óta működik.

6. nap – Télapu (The Santa Clause)

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: családi, vígjáték, fantasy

Leírás: Szenteste az elvált férfi, Scott Calvin és fia észreveszik, hogy a Télapó éppen az ő házuk tetejéről pottyant le. Amikor Scott beül a varázsszánt húzó rénszarvasok mögé, rájön, hogy ő az új Télapó, amiről a hitetlenkedőket, köztük önmagát is meg kell győznie.

Fontos tudni: Rendelkezik magyar szinkronnal és felirattal is. 

Személyes megjegyzés: Gyerekkori kedvenc karácsonyi filmem, ami felnőtt koromra sem változott. Eredeti, klisé mentes, miközben számtalan karácsonyi tradíciót is felvonultat. Télapó misztikáját vegyíti egy elvált szülök és gyermekük családi  dinamikájával, emellett  hatalmasak a karakter fejlődéseket. Ez a film 2023-ban is megállja a helyét, nem véletlen készített a Disney+ sorozatot is belőle Télapuk címmel (The Santa Clauses), mely jóval az eredeti történet után játszódik. A második évad december 13-án érkezik, meleg szívvel ajánlom. Mivel ez egy filmes lista, külön nem kerülhetett be az ajánlóba. 

7. nap – A Grincs (How the Grinch Stole Christmas) 

Hol nézhető: Netflix, Prime Video, SkyShowtime

Műfaj: fantasy, vígjáték, családi

Leírás: A zsémbes, szőrős manó, Grincs magányosan éldegél barlangjában, a Kifalvára néző Kobak-hegyen. Miközben a Ki család lázasan készülődik a karácsonyi ünnepekre, Grincs elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra véget vet a karácsonynak és szenteste az összes ajándéknak és karácsonyi dísznek csak a hűlt helyét hagyja maga után. 

Fontos tudni: A Prime Videón és a SkyShowtime-on magyar szinkronnal és felirattal is megtekinthető, ezzel szemben a Netflixen csak magyar felirat van hozzá. 

Személyes megjegyzés: Az egyik kedvenc karácsonyi történetem, igazi klasszikus. A történet fantasztikus, Jim Carrey pedig zseniális. Ez A Grincs élőszereplős változata. 

8. nap – Karácsonyi lovag (The Knight Before Christmas)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: családi, romantikus vígjáték

Leírás: Egy középkori angol lovagot a mai Amerikába varázsolnak, ahol beleszeret egy középiskolai természettudomány tanárba, aki kiábrándult a szerelemből.

Fontos tudni: Netflix Original, magyar felirattal és magyar szinkronnal is rendelkezik. 

Személyes megjegyzés: Imádom Vanessa Hudgens karácsonyi filmjeit, bájos személyiségéhez, gyönyörű külsejéhez és színészi adottságaihoz tökéletesen illenek a meghitt, ünnepi filmek. Nem ez a kedvencem tőle, miatta mégis lehagyhatatlan erről a listáról. A középkor és a 21. század különbségeiből kialakult helyzetkomikumok pedig nagyon szórakoztatóak.

9. nap – Karácsonyi románc (Falling for Christmas)

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: romantikus, vígjáték

Leírás: Miután egy síbalesetben elvesztette emlékezetét, egy elkényeztetett örökösnő karácsonykor egy jóképű, özvegy szállástulajdonos és lánya gondozásába kerül.

Fontos tudni: Netflix saját gyártású filmje, magyar szinkron és magyar felirat közül is választhatunk.

Személyes megjegyzés: Tavaly ilyenkor ezt a filmet vártam a legjobban, nem kellett csalódnom. Jó újra a vásznon látni Lindsay Lohant és a Glee sztárját, Chord Overstreetet is. Egy újabb romantikus karácsonyi film, egyszerűen nem tudok betelni velük. Biztos, hogy idén újranézem.

10. nap – Karácsonyi cserebere (The Princess Switch) 

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: családi, romantikus, vígjáték

Leírás: Amikor egy átlagos chicagói pék és egy leendő hercegnő rájön, úgy néznek ki, mintha ikrek lennének, két napra helyet cserélnek.

Fontos tudni: Netflix saját gyártású tartalma magyar szinkronnal és felirattal.

Személyes megjegyzés: Koldus és királyfi történet újra töltve. Na ez a kedvenc karácsonyi filmem Ms Hudgenstól. Nem egy, hanem két szerepet is játszik benne, ilyen esetekben különösen  lenyűgöznek a színészi alakítások. Kastély, herceg, cukrász verseny, karácsony és egy kis varázslat, minden megvan ebben az alkotásban, amit imádok. Az első olyan film, amiben a bonyodalmat követő döntések nem hiteltelenítik el a végkifejletet. Sosem szeretem azokat a történeteket, melyekben egy csettintésre olyan problémákat oldanak meg, csupán azért, mert ezt írták a forgatókönyvírók, melyek a való életben sosem kerülnének megbocsátásra. Folytatással is rendelkezik második és harmadik rész formájában, ha tetszett, ezeket is bátran nézhetjük, bár szerintem az első sikerült a legjobban. 

A karácsonyi filmes kalendárium további két része heti lebontásban érkezik, a második blokk december 11-én kerül publikálásra. Addig is, jó hangolódást!

Az egyik munkatársamnak tetszem. Nem csinál belőle előttem titkot, rendszeresen kijelenti, milyen szépnek és szexinek talál. 

Természetesen legyezgeti a hiúságomat, néhanapján jólesik hallani, főleg mivel hadilábon állok magammal ilyen téren. Az utóbbi időben viszont kezd ez kissé tolakodóvá válni. 

Pár éve van nálunk, örültem, amikor sikerült emberileg megnyernem magamnak. Visszahúzódó típus, aki nem locsog fölöslegesen, éppen ezért nem is olyan könnyű vele beszélgetni, meg jó kapcsolatban lenni. Márpedig rendkívül fontos, hogy jóban legyek a háttérben dolgozó emberekkel, mivel sokkal könnyebb bármit is kérnem, ha pozitív viszonyt ápolunk, mint ha nem. Egyébként nem vagyok számító. Taktikus vagyok. Meg előrelátó. Ez a munka megkívánja.

Könnyen megkedvelt. Szuperképességeim egyike, hogy a csigaházában élő férfiakat kicsalogatva a fényre magamhoz édesgetem. Mellettem úgy nyílnak ki, hogy maguk sem veszik észre, a világ viszont látja a rájuk gyakorolt pozitív hatásomat. 

Kedves voltam vele. Dehát én mindenkivel az vagyok, kivéve, ha olyat teszel, amivel elásod magad nálam, de akkor egy életre. Lehet, félreértette, márpedig figyeltem rá, hogy véletlenül se flörtöljek vele, vagy érjek hozzá. Tapasztaltam már, hogy ezt keringőre való felhívásnak veszik, pedig csak szimplán közvetlen a személyiségem. 

Nem gondoltam, túlzottan veszélyben lennék, és a bókjai nem többek ártatlan figyelmességnél, mivel neki ott a viszonylag friss felesége, nekem pedig a férjem, akinek a létezésével és csodálatos harmonikus kapcsolatunkkal teljes mértékig tisztában volt.

Aztán elkezdődtek az ölelgetések. 

Meg az smsek.

Teljesen normális, hogy egy főpróbahéten, amikor olyan feszültek a kedélyek a folyamatos időhiánytól és a közelgő bemutató stresszétől, mint egy megfeszített húr, ami bármelyik pillanatban elpattanhat, szükségünk van némi extra szeretetre. Az ölelés teljesen elfogadott ilyenkor. 

Megölelem a súgót. Megölelem a kellékest. Megölelem a színészt, sőt még a rendezőt is, ha olyan viszonyban vagyunk. Hát őt is megöleltem, mert kérte. Viszont nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy közben azért kicsit letapizott. 

A lapátkeze a derekamról végig csúszott az oldalamon előre. Majdnem rácsaptam a kézfejére, hogy nem nyulkapiszka, húzod vissza, de rögtön. Engem aztán senki illetéktelen ne taperoljon.

Hátraléptem, még pont időben. 

Amúgy a fickó nem néz ki rosszul, de egyáltalán nem az esetem. Semmit nem mozgat meg bennem. És gyereke is van. Egy másik nőtől, nem a mostani feleségétől.

A premier bulin igyekeztem távol kerülni tőle, főleg miután úgy nézett rám, hogy tudtam szívesen lenne bennem. Néha odasündörgött, de elhajtottam, mert éppen mély beszélgetést folytattam valaki mással. 

Hajnalban értem haza, már a fogamat mostam, amikor rezgett a telefonom. Sms érkezett, tőle. 

Elmentél? Megakartalak ölelgetni egy kicsit. 

Még csak válaszra sem méltattam. A férjemen és a barátnőimen kívül nekem senki ne írogasson hajnalban. Nem érdekel, hogy alkoholos befolyásoltság alatt állt. Ölelésre vágysz? Menj haza azt ölelgesd az asszonyt. Búj be szépen mellé az ágyba és éld ki a vágyaidat vele.

Egy kicsit azért meg tudtam érteni. De csak egy icuri picurkát. Én is voltam az ellenkező helyzetben, amikor percenként néztem a telefonomat, hátha ír, akibe kissé belebolondultam, mert annyira egymásra rezonált a lelkünk. Amikor majd belehaltam, annyira vissza kellett fognom magam, hogy ne küldjek üzenetet, különben levágós lett volna, hogy többet akarok, pedig nem akarhattam. Tudom milyen érzés. Ismerem a háttérben zajló belső monológót. De nem adhatom meg, amire a hódolóm vágyik, mert nem is akarom.    

Közte és köztem az a különbség, hogy akármennyire is sóvárogtam, nem írtam annak a személynek. Nem lett volna fair. Sem a férjemmel, sem pedig a crush-som tárgyával szemben.

Másnap délelőtt persze megint írt. Kijózanodhatott, és rájöhetett, kissé elragadtatta magát, legalábbis a bocs, ha tolakodó voltam tegnap üzenete erről árulkodott. Visszavonulót fújt, és rádiócsend állt be közöttünk. 

Sajnos nem tartott túl sokáig. 

Rászokott arra, hogy minden előadásom után ír egy sms-t melyben arról érdeklődik hogy ment a produkció. Ártatlannak tűnik, mintha csak informálódna, hogy minden rendben volt-e.

Kaptam egy üzenetet szombaton. 

Kaptam egy üzenetet vasárnap.

Hétfőn megint írt. 

Kedden már hívott is mialatt hazafele sétáltam, de nem vettem fel, mert le voltam némítva. Amikor húsz perccel később szemforgatások közepette visszahívtam, és a puhatolózására, bent vagyok-e még azt feleltem, már hazaértem, benne rekedt a levegő és hirtelen le akarta tenni. Milyen érdekes. Persze a vonal bontást nem akarlak zavarni ürügynek álcázta.

Nem akarsz zavarni? Akkor mondjuk nem kéne nap nap után írogatnod és hívogatnod. Különben is tudom, hogy a férjem jelenléte frusztrál.

Szerdán már az ágyban feküdtem egy jó könyvvel a kezemben, amikor megrezzent a munkatelefonom. Megint írt.

Hogy ment? 

Jött a szokásos kérdés.

Röviden vázoltam a tényeket. Szigorúan a darabra szorítkoztam.

Szinte rögtön érkezett válasz tőle. Nem foglalkoztam vele.

Félórával később megint rezgett a mobilom.

Ezt már komolyan nem hittem el. Idegből rápillantottam a kijelzőre. 

Remélem jól vagy.

Belül egy kicsit felcsattantam. Hagyj már békén este tízkor. Üldözd a rajongásoddal a feleségedet.

Ezt már tényleg nem lehetett máshogy értelmezni, minthogy kétségbeesetten próbál kapcsolatot létesíteni velem. A mindennapjaim részét akarja képezni. Már a sokadik hogy ment az előadás érdeklődés is totál átlátszó volt, de ez a három üzenet fél órán belül végképp alátámasztotta. Főleg, miután megkérdeztem a munkahelyi barátnőmet, aki ugyanabban a feladatkörben dolgozik, mint én, hogy ez a fickó neki is szokott-e az előadásai után írogatni. 

Nem szokott. Minő meglepetés. 

Figyelmen kívül hagytam a közeledési szándékait. Majdcsak észreveszi magát. Beszélni erről biztos nem fogok vele egy, mert iszonyatosan rosszul kezelem az ilyen szituációkat, kettő pedig férfiból van, ergo, iszonyatosan sérülékeny az egója. Na mármost nem vagyok abban a luxushelyzetben, hogy magamra haragíthassam az egyik tárvezetőt azzal, hogy megmondom, húzz a picsába. 

Reméltem, ha nem kap felőlem életjelet és pár napig elkerüljük egymást, mivel teljesen különböző beosztásban dolgozunk, majdcsak normalizálódik a helyzet. 

Két egybefüggő szabadnapom előtt akadt még egy egyfelvonásosom. Csak estére mentem, napközben nem volt dolgom. 

Beértem, láttam, hogy bent tartózkodik a házban, mivel az irodájának az ajtajában, ami az én szobám mellett van, ott lógott a kulcsa. Már itt forgattam a szememet. A produkcióm áll, már tegnap is játszottunk belőle egyet, minden rendben ment, egyáltalán nem kell korrekciózni. Másik előadás nincs, amire be kellene állni és ma bontani sem fognak, akkor meg mi a francot keres még mindig itt. Miért nem ment haza?

Lementem a színpadhoz, hátra a térbe. Ott sertepertélt, pedig semmi keresnivalója nem volt. Nincs dolga a produkcióban. 

Gondolom azért lézengett a takarásban, hogy majd megjelenek és akkor lehet engem ölelgetni, meg taperolni, és megadom azt a törődést, ami hiányzik az életéből. Feltételezem, ha ennyire elharapódzott a meghódításom kísérleteinek a száma, nincs minden rendben otthon.

Nem adtam meg neki ezt az örömöt.

Teljesen levegőnek néztem. Bekészítettem a speciális ortopéd párnámat, ami a sérvem kiújulása ellen kell, beszélgettem a kellékessel, az ügyelő-súgóval, az öltöztetővel. Kimentem a mosdóba,  majd a folyosón trécseltem másokkal. Jól elhúztam az időt az előadás kezdésig.

Még akkor is ott járkált. 

Tájékoztattam a hangosítót, hogy megint felülök mellé, onnan nézem a darabot, mert sose tudni mennyi hely lesz a nézőtéren, be tudok-e ülni vagy teljesen lehetetlen pozícióból kell szemlélnem a színpadi történéseket. Meguntam, hogy sose látom normálisan a darabjaimat, a karzatról pedig minden részletet észre lehet venni. 

Az üldözőm végre elhagyta a teret, én pedig maradtam még egy kicsit, hogy véletlenül se tudjon elkapni. 

Egészkor, amikor már jöttek a nézők, a színészeket pedig előadás kezdéshez hívták, fölmentem a karzatra, hogy elfoglaljam a helyemet a hangosító mellett. Ehhez ki kell menni a térből, föl egy emeletet és onnan lehet bemenni csak. 

Hát nem ott ólálkodott a karzat bejárata előtt? Biztos hallotta, amikor azt mondtam felülök, ő meg leparkolta magát oda, hogy majd akkor lecsap rám. Egy fecsegőposzáta vagyok, engem nem könnyű elkapni.

Meg lekapni sem.

Két nyárral ezelőtt tájolni voltunk. Napokra vidékre utaztunk, egy fesztiválra vittünk több előadást is. Végig jelen kellett lennem, mert mindegyik produkciónak az asszisztálását én végeztem. 

Az üldözőmmel szomszédos szobákat kaptunk. Nehezen tudtam elválni tőle késő éjszaka a félig sötét folyosón úgy, hogy ne történjen semmi, véletlenül se lépje át azt a bizonyos határt. Öt perccel később felhívott, hogy nem megyek-e át kiülni az erkélyére. 

Erkélyem nekem is volt. És ugyanazzal a kilátással és a levegővel rendelkezett.

Nyilván nem beszélgetni akart. 

Hanem baszolgatni. A-val, olgat nélkül.  

Mondanom sem kell, skippeltem az ajánlatot.

Zéró szó nélkül mentem el az üldözőm mellett, és másztam be a karzatra. Egy pillantásra sem méltattam. Mialatt a hangosító mellett arra vártam, lemenjenek a fények, hitetlenkedő mosoly ült az arcomra. Ez a fickó arról panaszkodik nekem, nincs szünnapja, rengeteget melózik, nonstop bent van, de mikor lehetősége lenne hazamenni, mert már rég semmi feladata, akkor meg nem mozdul. Biztos, hogy azért maradt, mert velem akart találkozni. 

A nyakamat tenném rá.

Mire vége lett az előadásnak, szerencsére már elhagyta a házat.

Nyolc perccel azután, hogy átléptem az otthonom küszöbét érkezett az üzenet tőle.

Minden rendben volt?

A múlt héten meghalt a nagymamám. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért még mindegyik nagyszülőmet ismertem és kapcsolat is volt közöttünk. Emlékszem, általános iskolában sok osztálytársamnak már nem élt valamelyik nagymamája vagy nagypapája. 

Már csak az anyai ágon lévő mamám van életben a nagyszüleim közül. 

Édesapám apukája azelőtt halt meg nem sokkal, hogy találkoztam volna a férjemmel. Sosem mondtam neki, de ő segített nekem túlélni a temetésének a napját. A megismerkedés szakaszában jártuk, amikor még nem tudtam biztosra, tetszem-e neki vagy csak flörtölgetünk a világhálón. Ott lebegett a levegőben a kapcsolatunk ígérete, minden egyes üzenetváltásunk feldobott, folyamatosan leveleztünk és vártam, azon a délután is érkezik-e tőle újabb üzenet. Érkezett. Azt a borús, fájdalmakkal és könnyekkel teli napot ragyogóvá varázsolta. Mint, amikor az esőfelhők fölött kisüt a nap és ragyogó fénnyel szakítja át a sötét fellegeket. 

A szíve vitte el a papámat. Kórházba került, de javult az állapota ezért hazaengedték. Azon az éjszakán, amikor egy másik világba távozott, felébredtem és nem tudtam visszaaludni. Nyugtalanság töltött el, de nem tudtam, miért. Hazautaztam a szüleimhez hétvégére, akkor mondták, mi történt. Utólag tettem össze, a papa akkor hagyta el a földi létet, amikor felriadtam éjszaka.

Az apai nagypapám kicsit furcsa volt. Anyukám rengeteget panaszkodott rá, ez biztosan befolyásolta az ítélőképességemet, mégis akadtak olyan viselkedésbeli furcsaságai, amiket egy nagyszülő semmi esetre sem tehet meg vagy mondhat az unokájának. Például, hogy szerinte kövér. Mindezek ellenére szerettem őt, bár sosem mélyült el igazán a kapcsolatunk. Melegséggel gondolok a közös családi ebédekre, és a meglepetés kirándulásokra, amikor a nagymamámmal megjelentek nyáron az ablakunk alatt és elvittek minket a bátyámmal, meg apukámmal együtt strandolni. 

A másik nagypapám a korona vírus áldozata lett. A férjem vidéken tartózkodott, egyedül voltam otthon, és mielőtt belekezdtem volna egy filmbe, rácsörögtem az otthoniakra. Akkor tudtam meg, hogy a nagypapa korházba került, aznap többször kihívták hozzá a mentőket, különféle tüneteket produkált, de csak a második alkalommal tesztelte le bárki is. Egyáltalán nem kapott levegőt, lélegeztető gépre kellett tenni.

Nem bírtam abbahagyni a sírást, úgy kibuktam. Remegve mászkáltam fel-alá a lakásban várva, hogy a férjem hazaérjen. Nem bírtam egyhelyben megülni, reményvesztetten kuporogtam a szoba különböző sarkaiban, mert tudtam, ha a papám lélegeztető gépre került, akkor nincs esélye. 

Nem is volt.

Közel álltunk egymáshoz. Gyerekként minden vasárnap délutánt az anyai nagyszüleimnél töltöttem, mikor pedig gimis lettem, akkor is gyakran megfordultam náluk. Rengeteget játszottunk, főleg a magyar kártyát népszerűsítették előnyben, de gyakran römiztünk, sőt jópár malom csatát is megvívtam a papámmal. Nyertem, pedig egyáltalán nem könnyítette meg a helyzetemet. Közösen jártunk színházba, szenteste délután pedig az egész család náluk kezdte az ünnepeket.

Az ő eltávozását sokkal fájdalmasabban éltem meg, de a férjem, akkor is mellettem állt. A temetésén tartottam magam, mert úgy éreztem, nekem kell mindenki más helyett erősnek lennem, de az autóban ülve hazafelé betettem az Emlékezz rám című számot a Cocoból, és hagytam minden érzést átfolyni. Azóta nehezen tudom megnézni ezt a mesét, mert a története egyértelműen összefonódott a nagypapámmal.  

A sors iróniája, másnap olyan darabot kezdtem próbálni, melyben meghal egy nagypapa.

Az apai nagymamám lassan épült le. Egy kis feledékenységgel kezdődött, a végén pedig már senkire sem emlékezett. Eltávozása nem ért váratlanul, felkészültem, hogy hamarosan bekövetkezik. Apukám miatt reméltem, aki végig asszisztálta mama emlékeinek elvesztését, hogy ez a nap inkább előbb jön el, mint utóbb. 

A nagypapa halála óta ritkábban találkoztunk. A rendszeres nagy családi ebédek megszűntek, viszont majdnem minden karácsony első napját nálunk töltötte. Kedvelte a férjemet, minden alkalommal rácsodálkozott, milyen magas, majd elmesélte, az ő szüleit idézzük meg benne, akik között szintén többfejnyi magasságbeli különbség volt. 

Utoljára telefonon beszéltem vele. Bár próbálta leplezni, azt sem tudta, ki vagyok. Ez nem mostanában történt.

A halál hírét követően olyan előadásra kellett beülnöm, melynek a főszereplője egy nagymama, aki a  darab végén betegségben meghal. 

Az éjjel a nagymamámmal álmodtam. A házában tartózkodtam, de ő már nem volt közöttünk. Egyszer csak megjelent, el akart köszönni tőlem. Nem emlékszem, milyen párbeszéd zajlott le közöttünk, de tisztán látom magam előtt ráncok barázdálta arcát, vékony bőrét. A valóságban évek teltek el, mióta utoljára találkoztam vele, az idő pedig elhomályosítja az emlékekben élő embereket, őt mégis olyan részletesen láttam, mintha tegnap lett volna, hogy utoljára elváltunk. 

Ez nem szimpla álom volt, szerintem tényleg elbúcsúzott tőlem a nagymamám. Ha már az életben nem tudtunk. 

Nem járok temetőkbe meglátogatni az elhunyt rokonaimat, de emlékezek rájuk. Van egy polcom, ahol a szeretteimnek a képei sorakoznak, a mamámé is fel fog ide kerülni. Én így emlékezek rájuk.

Minden hónapban egy bizonyos időszak előtt teljesen őrültté válok. Paraszemű, őrült nővé. Egyszerre kényelmetlen és megnyugtató. Teljesen váratlanul tör rám, és egyszerűen megállíthatatlan. Az érzelmi tolerancia szintem annyira lecsökken, hogy bármitől képes vagyok elsírni magam.

Gyönyörűen süt a nap, sírok.

Borzalmasan áll a hajam, sírok.

Betelt a jegyzetelős füzetem, sírok.

Lemerül a nap vége előtt a telefonom, sírok.

Hozzám szóltál, sírok.

Potyogtak már a könnyeim egy színházi előadás második mondatától kezdve, mert éppen ebbe az időszakba esett bele. Elég volt, annyi, hogy a színész a közönségnek címezze, mindannyian értékesek vagytok, és már fojtottam is vissza a zokogást. A mondat önmagában is betalált volna, de így még jobban megérintett.

Bőgtem már végig minden ok nélkül A kis hableány animációs változatát az első hang felcsendülésétől egészen a stáblistáig.

Feszültem be látogatástól, arcot eltorzító bömbölésig juttatva magamat, mert a fejembe vettem, górcső alá veszik a lakásunkat, bírálni fogják a cuccaimat, lenézik majd az életemet. Elvárják, hogy körül ugráljuk őket, kiszolgáljuk minden igényüket és még a cechet is mi álljunk.

Szörnyeteggé válok. Egy vérszomjas vörös pandává. Rámordulok a férjemre, minden megalapozott indok nélkül, mint a Szörny Bellre, amikor a farkas támadást követően el akarja látni sebeit.

Hulkot sem, a dühkezelési problémákkal küzdő férfiak ihlették, hanem a nők havi ciklusa. Ha korábban élek, biztosan rólam mintázzák.

Nagyon jót tudok nevetni a viselkedésemen. Utólag.

Próbálok figyelni, hogy visszaszorítsam a bennem kitörni készülő vulkánt, de a legnagyobb igyekezetemre sem sikerül mindig. Még én is nehezen tolerálom magamat ilyenkor. De legalább irányt mutat, így fel tudok készülni a rózsaárnyalatú napokra.

Általában a lényem őrült verziója megszűnik, amint a női napok olimpiája megkezdődik.

Ebben a hónapban elmaradt ez a hangulatváltozás. Meg is lepődtem, de a megkönnyebbülésem, ami ezzel járt rövid életűnek bizonyult, mint a tiszavirágzás. Annál erősebben tört rám, amikor az olimpiai játékok már nagyban tartottak.

Az Énekesmadarak és kígyók balladájával indult. Lefekvés előtt olvastam, és kellően felkavart az egyik fejezet. Fogmosás közben próbáltam lenyugtatni magam, hogy majd tudjak aludni, de a gondolataim folyamatosan azt ismételték Anyuka, ahogyan a könyvben a madarak teszik ugyanezt. 

Erről eszembe jutott anyukám és a születésnapom. Kiszámoltam, hogy amikor az édesanyám annyi idős volt, mint amennyi most én leszek, addigra neki nemhogy már két gyereke volt, de én, a kisebbik, betöltöttem a hetet, és második osztályba jártam.

Erről tovább ugrottam oda, hogy nincs gyerekem, jelenleg a munkámmal sem vagyok megelégedve, egyetlen értékes felmutatható “eredményem” a férjem. Semmit nem értem el, és értéktelen vagyok.

Az önutálat spiráljába kerültem.

Könnyen eljutottam ide, amikor a hormontermelésé a szerep, nem nehéz egy sötét verembe taszítanom magam, ahonnan esély sincs meglátni a napfényt. Belelovaltam magam az őrületbe.

Folyt a könnyem és nem tudtam, hogyan fogok tudni aludni. Reméltem, másnap szebben látom majd a világot, hiszen szabadnapom lesz.

A nyugalmam egészen 11 óráig tartott, utána elkezdtek zaklatni munkaügyben. Egy picivel indult, aztán jött még egy és még egy, sms, hívás és messenger üzenetek formájában. Először csak dühös lettem, aztán már feltartóztathatatlanul zokogtam, miközben görcsbe állt a gyomrom. Túlreagáltam, egyértelműen tudtam, csak hát magyarázd ezt meg a hormonjaimnak is. Sok sikert hozzá.

Az bántott mélységesen, hogy nem tudtam a saját dolgaimmal foglalkozni, amiket előre beterveztem. Olyan ritkán kapok amúgy is szünnapot, hogy minden perce arany értékű. Teljesen szétcseszték mind a nyugalmamat, mind pedig az időbeosztásomat.

A lüktető fejfájásom ellenére felkeltem és elmentem futni. A legjobb módja a feszültség oldásnak. A csípős hideg, Taylor Swift és a mozgás jelentősen javított a lelkiállapotomon, a hormon ingadozásomról nem is beszélve.

Otthon hagytam a telefonomat, ami veszélyes játék, mivel hivatalosan kikapcsolni sem kapcsolhatnám ki. Szükségem volt az offline létre, még ha csak ötven percig is élvezhettem. A Titkos ablakból inspirálódva, erősen elgondolkoztam, lekapcsolom az internetet a nap hátra lévő részében, hogy nyugtom legyen.

A dilemmámat újabb üzenetek érkezése és egy hívás értesítő döntötte el, amik a futásból visszatérve a telefonomon vártak. Egyetlen hívást elintéztem még, majd kivontam magamat a digitális világból. Áldom az Apple-t, amiért létezik a Ne zavarjanak  funkció a készülékeiken. Rákattintottam a kis holdacskára, ezzel pedig nemcsak az internetes értesítéseknek szabtam gátat, de a hívásoknak is.

Békesség és áldott csönd telepedett rám.

A fejfájásom is megszűnt. Milyen érdekes.

Remélem az érzelmi hullámvasutazásom is véget ért a következő hónapig.

Előre felkészültem, hogy majd megint nekem kell a szart lapátolnom mások helyett. Abszolút igazam lett. 

Valahogyan az utóbbi időben az a rendszer alakult ki, odafönt elcsesznek valamit, én meg a következményeit szívom, miközben nyilván nekem kell megoldanom a lehetetlen helyzeteket, amiket teremtettek. 

Hát ebből marhára elegem lett. 

Amikor kijött a decemberi műsor, már akkor láttam, lesz egy nap, amit megint úgy hoztak össze, hogy nem nézték meg, akad-e egyezés a háttéremberek között. A súgónak egyszerre két helyen kellene lennie ugyanabban az időpontban, amiről tudjuk, lehetetlenség. 

Velem állandóan megcsinálják ezt, csak eddig egy próba és egy előadás ütközött, ilyen esetben pedig mindig az előadás élvez elsőbbséget. Egyértelműen azon veszek részt, utána pedig megyek a próbára. Most viszont a munkatársamnak két előadáson kellett volna egyszerre lennie. Hacsak addig nem találják fel a klónozást vagy az időnyerő tényleges működését, ami elég valószínűtlen, az egyik darabot másnak kell vinnie. Nyilván melyik lesz az? Amelyiken “csak súg” és ami az én darabom. És nyilván mi lesz a megoldás? Az, hogy én súgjam le helyette. 

Na, én erre nem vagyok hajlandó. 

Egy, mert nem vagyok súgó. Bár hivatalosan de, mert a szerződésemben szerepel már, hogy ilyen munkakört is elláthatok azért, hogyha véletlenül kisebb, mondjuk egy egyszemélyes produkcióba kerülök, ahol nincs értelme három különböző személyt fenntartani, ügyelőt, súgót és asszisztenst is, amikor egy ember is képes ellátni ezeket a feladatköröket, akkor jogilag ne legyen akadálya annak, hogy egymagam elvégezzem ezeket. Viszont régen, amikor idekerültem, asszisztensként vettek fel. 

Én asszisztens vagyok. 

Rám sózhatnak bármi mást is, a tőlem telhető maximumot nyújtva elvégzem, de nem szívesen teszem, mert nem az a főprofilom. Nem mozgok olyan otthonosan benne, mint az asszisztálásban. A súgás pedig irtó nehéz. 

Kettő, ez a darab elég bonyolult technikailag, így az illető nemcsak ül egy helyben és figyeli, elfelejtette-e a színész a szöveget, hanem rohangál közben, sőt még egy-két helyen kellékezni is segít. Ezt nem lehet csak úgy megcsinálni, hogy minden előismeret nélkül bemegyek és lesúgom, miközben amúgy a saját feladatkörömet meg nem tudom ellátni. Mert aki azt gondolja, lehet egyszerre súgni és asszisztálni, az nagyon téved. Vagy semmibe veszi az asszisztensi munkát. 

Három, nem mentem meg többé más seggét.

Nem lapátolok szart.

Ami nekik köszönhetően hullott a fejemre. 

A jól megérdemelt édes pihenésemet töltöttem, amikor csörgött a telefonom. A művészeti titkár és az ügyelő-súgó tár vezetője voltak a vonalban. Nyilván azzal hívtak, hogy nekem kellene súgnom az előadást. 

Csodálatos volt az egész, mivel a művészeti titkár úgy vezette fel, hogy anno, amikor készítette a decemberi műsort, akkor megbeszélte velem, lesz ez az ütközés, és nekem kellene csinálnom abban az előadásban azt a munkakört is.

Ugye? 

Nem, nem beszéltünk ilyenről.

Mély hallgatás a vonal másik felén. 

Akkor most mondom.

Persze nem adhattam elő az összes fenntartásomat olyan stílusban, ahogyan szerettem volna, produktívnak tűnve próbáltam elutasítani, ami nem kérés volt. 

Megosztottam a fentebb említett érveimet, nyilván a szar lapátolás és a nem ez a feladatköröm kivételével. Hozzátettem, ha mindenképpen át kell venni súgásilag a darabot, akkor már nem lehet, hogy olyan ember tanulja be, akinek eredetileg is ez a szakmája? Persze én is megcsinálhatom, csak semmi nem garantálja, hogy az évadunk további részében nem fordul elő újra ilyen keresztezés. Akkor meg nem jobb, ha van egy fix beugró?

Olyan ez, mintha a színészt megkérnék, világítsa le az előadást miközben játszik, mert a világosító kiesett. Nyilván soha nem történne ilyen. Persze az utolsó két mondatot nem mondtam ki hangosan. 

Szürreális az egész.

Szerintem nem tetszett nekik, hogy nem vágtam rá rögtön, persze megcsinálom. De miért is tetszett volna, hiszen ez így plusz munkát jelentett nekik. Még azt is rám akarták osztani, hogy beszéljek az előadás ügyelőjével, hogy nincs-e hátul olyan ember, aki át tudná venni azokat a technikai besegítéseket, amiket a súgó csinál, és akkor nekem tényleg csak súgnom kellene.

Próbáltam megértetni velük, azért lett a súgó is bevonva ezekbe, mert nem lehetett másnak adni, mindenki más valami egyéb dologgal van elfoglalva azokban a pillanatokban. Nincs ember az átvételre, de persze meg lehet kérdezni. 

Igyekeztem azt éreztetni, partner vagyok, nehogy aztán azért vegyenek elő, mert szerintük nem voltam elég csapatjátékos. 

Több kör után sikerült eljuttatnom őket oda, hogy eszükbe jutott megnézik hány darab előadás van még ebből a darabból az ominózus időpont előtt. Csodák csodájára öt is akadt. Azalatt ötször is át lehetne venni.

Belátták, igazam van, és milyen jó, hogy egy másik súgó is betanulja, hiszen a mostani is csak átvette, nem is tudja pontosan mit kell csinálnia, akkor legalább valaki tudni fogja végre. 

Ezzel az ígérettel zártuk a kis csevejt. 

Csak hitetlenkedni tudok.

Tényleg életemet és véremet adom ezért a munkáért, és nem értem, honnan szeretnének többet kinyerni belőlem, amikor már mindenemet odaadtam. 

Míg akadnak, akik bármit megtehetnek, következmények nélkül elmehetnek külföldre egy konferenciára úgy, hogy nem végezték el a munkájukat és én intézek el mindent helyettük azért, hogy időben elkészüljenek a dolgok a bemutatóra. Vagy simán betegszabadságra mehetnek, mert majd az asszisztens úgy is megcsinálja helyettük az előadást, én viszont betegen is bejövök. Sérvvel, óriási fájdalmak között kellett dolgoznom, mert nem akartam cserbenhagyni azokat, akik számítottak rám. Ilyen balek vagyok. 

Végre valami számomra is pozitívan zárult.

Tudom, hogy határozottan meg kellett volna mondanom, nem vagyok hajlandó lesúgni ezt az előadást, jobban ki kellett volna állnom magamért, nem pedig kooperációnak csomagolva átnyújtani. De képtelen vagyok rá. Mert kedvességet, és birka üzemmódot várnak el tőlem. És ha szeretnék fizetést is kapni, jobb beállni a sorba. 

Különben is, mézzel könnyebb legyet fogni, mint ecettel.

Ki ne szeretné a Halloweent. A filmes streaming platformokat megvizsgálva szinte mindegyik elkészítette a kínálatában szereplő tartalmak közül a saját halloweeni ajánló listáját. Átpörgettem őket és összegyűjtöttem azokat a filmeket és sorozatokat, melyek számomra abszolút megteremtik a töklámpásos, kísérteties hangulatot. Jöjjön egy kis borzongás. 

1. A Hill-ház szelleme – The Haunting of Hill House

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: dráma, rejtély, horror

Leírás: A múlt és jelen között ugrálva, egy összetört család szembesül a régi otthonuk kísérteties emlékeivel és a félelmetes eseményekkel, amelyek elűzték őket otthonról.

Fontos tudni: Netflix saját gyártású sorozata, magyar felirattal és szinkronnal is nézhető.

Személyes megjegyzés: Nem szeretem a horrort, inkább thriller rajongó vagyok. Gyűlölök félni és abszolút nincs arra szükségem, hogy azon rettegjek mikor ugrik elő valami. Szerencsére ez a sorozat nem ilyen. Inkább a rejtély és a misztikum kategóriába sorolnám, persze néha akad egy-két félelmetesebb rész, de azokra lehet számítani. A történet, a szereplőgárda, a színészi játékok egyszerűen fantasztikusak. Bár Az Usher-ház bukása, Az éjféli klub, Mise éjfélkor, és A Bly-udvarház szelleme is mind fantasztikus, hiszen ugyanaz alkotta meg mindegyiket, nekem mégis a Hill-ház szelleme a kedvencem.

2. Idő – Old

Hol nézhető: HBO Max

Műfaj: dráma, rejtély, horror

Leírás: M. Night Shyamalan természetfeletti drámájában egy család tagjai gyorsan öregednek, miközben egy titokzatos tengerparton nyaralnak.

Fontos tudni: Választhatunk magyar szinkron és felirat közül is. 

Személyes megjegyzés: M. Night Shyamalan a kedvenc alkotóim közé tartozik. Nagyon érdekes témájú filmeket (és sorozatot) készít, imádom ahogyan gondolkodik, és a dramaturgiai, képi nyelvezetét is. Nem csak rendezi, de írja is műveit, és szinte mindig cameozik bennük. Nehezen döntöttem, melyik kerüljön a listába, a Kopogás a kunyhóban, A sebezhetetlen-Törés-Üveg trilógia, a Servant, vagy az Idő. Végül a legutóbbi mellett döntöttem, mert bár semmi köze a Halloweenhoz, a sztorija annyira creepy, hogy tökéletesen illik a listába.

3. Coco

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: családi, fantasy, animáció, zene

Leírás: Miguel, a törekvő, fiatal zenész rendkívüli utazásra indul ősei varázslatos földjére. Egy váratlan barátra talál Hector, a bolondos csaló személyében, aki segít Miguelnek felfedni a rejtélyt ősei történetéről és hagyományairól.

Fontos tudni: Szinkronnal és felirattal is rendelkezik.

Személyes megjegyzés: Gyönyörű mese, mely egyszerre szórakoztat miközben mély érzelmeket is megmozgat. Mire eljutunk a stáblistához, szem nem marad szárazon. Tökéletesen illik a tematikába, mivel halottak napján játszódik.

4. Hocus Pocus 1-2

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: családi, vígjáték, fantasy

Leírás: Néhány gyanútlan tréfacsináló megidéz egy 300 éves boszorkányokból álló trükkös triót, hogy azok elvarázsolják a várost, és visszaszerezzék fiatalságukat. De először is össze kell szedniük magukat, és túl kell járniuk három gyerek és egy beszélő macska eszén.

Fontos tudni: Első rész csak magyar szinkronnal nézhető, a második már magyar szinkronnal és felirattal is.

Személyes megjegyzés: Imádom az eredeti filmet és a folytatást is. Ennél Halloweenhoz köthetőbb alkotást keresve sem találhatnánk. Humoros, könnyed, hangulat 10/10. A folytatás kifejezetten jóra sikeredett, szeretem ahogyan tiszteleg az első rész előtt. Számos párhuzamot találhatunk a kettő között, miközben nem fél újdonságot is csempészni bele. Zseniális.

5. A kívülálló – The Outsider

Hol nézhető: HBO Max

Műfaj: krimi, dráma, horror

Leírás: A Stephen King regényéből készült sorozatban Ralp Anderson detektív a tizenegy éves Frank Peterson meggyilkolása ügyében nyomoz. A gyanúsított a köztiszteletben álló középiskolai tanár, Terry Maitland, de Andersonnak kétségei vannak.

Fontos tudni: HBO saját gyártású sorozata, magyar szinkronnal és felirattal.

Személyes megjegyzés: Ha már borzongás, akkor Stephen King egyszerűen kihagyhatatlan. Bár a horror királyának titulálják, nem szeretem, hogy ennyire beskatulyázzák. Véleményem szerint a könyveinek a lényege nem a félelem, a misztika vagy bármi, ami a cselekményt felöleli, hanem a szereplőkben végbemenő lélektani mechanizmusok. Mindenmás csak körítés. Az, hogy a horror királyának tartják olyan, mint egy jéghegy a tengeren. A víz felszínén szereplő rész töredéke annak, ami a mélységben meghúzódik. Az pedig, hogy az adaptációk során mennyire veszik az emberi tényezőt figyelembe és mennyire inkább a horrorisztikus részekre mennek rá, megint más kérdés. A kívülálló sorozat esetében szerencsére inkább a szereplők és a misztika irányába billent a mérleg. Iszonyat érdekes a sztori, és mivel minisorozatról van szó, könnyen csúszik. 

6. Boldog halálnapot! – Happy Death Day

Hol nézhető: SkyShowtime

Műfaj: vígjáték, horror, rejtély

Leírás: Egy egyetemista lány időhurokba kerül: újra és újra át kell élnie a születésnapját, míg nem sikerül azonosítania az álarcos támadót, aki meggyilkolta.

Fontos tudni: Magyar szinkront és magyar feliratot is választhatunk.

Személyes megjegyzés: Horror vígjáték és mivel imádom az időhurkos filmeket, tökéletes számomra. Meglepő módon még karakter fejlődések is akadnak benne.

7. Titkos ablak – Secret Window

Hol nézhető: Netflix

Műfaj: dráma, rejtély, thriller

Leírás: Egy sikeres írót, fájdalmas válása közepette tóparti házában üldöz egy leendő író, aki plágiummal vádolja.

Fontos tudni: Csak magyar felirattal rendelkezik, nincs hozzá magyar szinkron.

Személyes megjegyzés: Ez az egyik kedvenc filmem Johnny Depptől, gimis koromban rengetegszer láttam. Szintén egy Stephen King adaptáció, de ezúttal egy novelláját dolgozták fel. Mivel Kingről van szó, rossz nem lehet. 

8. Tűnj el! – Get out

Hol nézhető: Prime Video

Műfaj: horror, dráma, suspense

Leírás: Most, hogy Chris és barátnője, Rose elértek a kapcsolatukban ahhoz a ponthoz, hogy megismerjék egymás szüleit, a lány meghívja barátját egy hétvégére a családi birtokra. A fiú a felmenők túlzottan előzékeny vendégszeretetét annak tulajdonítja, hogy ezzel próbálják leplezni zavarukat, amiért a lányuk egy fekete sráccal jár.

Fontos tudni: Csak magyar felirattal nézhető.

Személyes megjegyzés: Ezt a filmet mindenkinek látnia kell. Inkább a thriller kategóriába sorolnám, mint a horrorba. Nagyon jól építkezik, feszültség tartás tízes, a főszerepet alakító Daniel Kaluuya játéka pedig fantasztikus. Borzongás kell? Ez a film megadja.

9. Kísértet kastély – Haunted Mansion

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: horror, családi, vígjáték, fantasy, akció/kaland

Leírás: Ebben az ijesztően szórakoztató, klasszikus, vidámpark-inspirálta kalandban egy anya és a fia összeszednek egy ,,spirituális szakemberekből” álló válogatott társaságot, hogy segítsenek megtisztítani otthonukat a természetfeletti birtokháborítóktól.

Fontos tudni: Választhatunk magyar szinkron és magyar felirat közül.

Személyes megjegyzés: Ahogy a leírás említi, a filmet Disneyland egyik attrakciója, a Haunted Mansion inspirálta. Korábban már készült egy hasonló film belőle, Elvarázsolt kastély címmel. Bevallom őszintén, annak ellenér, hogy már október eleje óta megtalálható a Kísértet kastély a Disney+ kínálatában, még nem láttam. Annyira beleillik a halloweeni időszakba, hogy a nézéssel meg akartam várni az október 31-ét. Mindenesetre az attrakció a párizsi Disneylandben nagyon jó, ezért óriási reményeket fűzök ehhez a filmhez.

10. Karácsonyi lidércnyomás – The Nightmare Before Christmas

Hol nézhető: Disney+

Műfaj: családi, fantasy, animáció, musical

Leírás: Rosszcsont Jack, Halloween város ceremóniamestere, egy nap úgy dönt, hogy elrabolja a Mikulást, és lenyúlja a karácsonyt.

Fontos tudni: A nyelv opciók között szerepel a magyar szinkron és magyar felirat is. 

Személyes megjegyzés: Ez a lista nem lenne teljes enélkül a film nélkül. Nagyon szeretem, szinte minden évben megnézem. Sokan nem tudják, de ezt a filmet nem Tim Burton rendezte, csupán az írók egyike, mégis az ő nevéhez társítják ezt az igazán egyedi animációs filmet. 

Számtalan filmet és sorozatot felsorolhatnék még, ami a félelem éjszakáját aláhúzná, de elégedjünk meg ezzel a tízessel. Jó ünneplést kívánok!

Nagyon szeretem az Időről időre című filmet, egy filmes ajánló összeállításomban szerepelt is már. Kifejezetten imádom azt az üzenetét, próbáljunk meg úgy élni, hogy minden egyes napnak észrevesszük a gyönyörűségét, az egyediségét.

Előre tudtam, hogy ez a hetem rendkívül borzalmas lesz. Olyan időbeosztást pakoltak össze nekem, amitől már szerdán zombinak éreztem magam, egy lelketlen halandónak, amiből az utolsó cseppet is kiszívták, és ez eltartott egészen vasárnap délutánig.  

Ezért még hétfő reggel úgy döntöttem, megpróbálom a hét minden napjában meglátni az apró örömöt, azokat a pillanatokat, amik megmelengetik a lelkemet és segítenek elviselni az előttem álló nehézségeket. Listába szedtem őket, úgyhogy következzenek ezek most.

Otthon elkészített sütőtökös lattét kortyolgatni a sütőtökös bögrémből.

Csípős őszi reggel, amikor végre felvehetem a kedvenc bőrdzsekimet, a meleg, puha sálamat és a Luna Lovegoodos oroszlán sapkámat. Ebben az összeállításban egyéniségnek érzem magam.

Futás beiktatása ebéd helyett. 

Hosszú, forró ölelés egy hozzám közelálló személytől.

Amikor a férjemnek este lefekvés előtt megjegyzem, olyan jó lenne hetente eljárni úszni, de még nem akadt időm utánanézni a fővárosi helyeknek, hol van erre lehetőség. Másnap reggel amikor felkelek azt látom, elküldött egy összegyűjtött listát az összes lehetőségről. 

Végre leadom az évek óta várt MinaLimás Harry Potter és az azkabani fogoly kötetre a megrendelést.

Napsütésben futni, a fizikai határaimat feszegetve arany színárnyalatú fákban gyönyörködni.

A kényelmes reggeli rutinom betartása még akkor is, amikor kipurcanva fekszek le és kelek fel. Aludhatnék kicsit többet, valószínűleg ezt kellene csinálnom, de inkább felkelek a megszokott időben minden porcikám tiltakozása ellenére, különben nem tudnám a számomra szükséges nyugalmat megteremteni, ami úgyis véget ér, amint kilépek a lakásomból.

Az otthonom meleg és szeretetteljes illata.

Egy jól elkészített chai latte Oatlys zabtejjel, ami annyira krémes és ízletes, hogy olyan, mintha a tökéletességet fogyasztanám.

5.44-es átlaggal futni a kilométereket.

Az egyik kollégám jól nézel ki megjegyzéssel realizálja, karcsúbb lettem, majd megkérdezi, mi a baj, mert nyilván egy nő csak akkor nézhet ki jól, ha nincs minden rendben vele. Ennek ellenére is jólesik a bókja.

Egy kedves kávézásra invitálás.

Amikor érzem, elvesznek nélkülem, ha nem vagyok jelen a próbán.

Kinyitom reggel az ajtót, hogy összeszedjem a megrendelt ebédemet, és a szokásos csomagok mellett ajándék Pom-Bear chipset találok.

Ordítva énekelni a Cruel Summert.

A takarásban az előadás kezdésre várva pletyizni a munkatársaimmal.

Szünet helyett inkább bemegyek a másik produkcióm próbájára, és a rendező annyira megörül a jelenlétemnek, hogy a nyakamba borul.

Nedves őszi faleveleken sétálni az utcán.

Sikerül jó helyre szóló jegyet vennem a Taylor Swift Eras Tour IMAXes vetítésére.

A rendező, akivel együtt dolgozok és akivel két hét múlva közös bemutatónk lesz, meglep egy zabtejes chai lattéval. Óriási dolog, még soha nem fordult ilyen elő velem. Már az is kiemelendő, hogy egyáltalán tudja mit és hogyan iszom. Általában én szoktam tudni, milyen kávét szeretnek, szinte minden próbafolyamatban eljön a pillanat, amikor vinnem kell a rendezőnek egyet. Mindig is vágytam rá, hogy fordított helyzetbe kerüljek. Csak egyszer legyen, hogy nekem hoznak, hogy én is különlegesnek érezhessem magam. 

Az egyik kollégám megjegyzése, hogy nagyon szép vagyok és hogy mindig nagyon szép vagyok. Ez különösen melegséggel áraszt el, hiszen nem mindig gondolom így.

Eldöntöm, hogy decemberben, amikor lesz három darab egymást követő szabadnapom, elmegyek Bécsbe és lecsekkolom a karácsonyi vásárt. Le is foglalom a szállást, ugyanazon a helyen, ahol nyáron voltunk. Ár-érték arányban még mindig verhetetlen. 

Olyan hangerőn bömböltetni a fülembe a kedvenc számomat, hogy teljesen kizárja a külvilágot és a zajokat.

Amikor érzem a hasizmomon az előző napi futás jótékony hatását.

Karöltve táncolva felsétálni a hetedik emeletre a Good Morningot énekelve az egyik legszeretettebb férfi munkatársammal. Annak ellenére, öt emelet után úgy érzem, meghalok a lépcsőzéstől sem érdekel, mert hét emelet erejéig mi vagyunk az Ének az esőben Don és Kathyje.

Váratlan plusz összeg landol a bankszámlámon.

Ágyban kávézni reggel.

Forró kakaó.

A hét legrosszabb napján, amikor sík ideg vagyok és a munkám miatt szorongok, este az épületet elhagyva a portás a kezembe nyomja a vadiúj megjelenésű Harry Potter Varázsalmanachot, amit az HBO Max küldött nekem.

Feltett lábbal, kényelmesen ülve dolgozni mindenkitől elszeparálva, miközben a sötétség édesen vesz körül.

A századszorra nézett előadásomon Fesztbaum Béla ül mellettem.

Amikor azt mondják, felvidulnak, amikor látnak.

Egy jól sikerült összpróba. 

Ágyban hallgatni a férjem beszámolóját a szombatjáról, békés és meghitt nyugalom, mintha az időn kívül léteznénk.

Megállapítom, hogy magamhoz képest egészen lapos a hasam.

Reggeli kávézás a barátnőmmel, aki egyben a kollégám is. Tökéletes hétköznapzárás kezdete az egészhetes bipolláris érzelmi skálák után.

Kedves messenger chatelés.

A férjem ölelése éjszaka. 

A csókja.

A projekthez, amin jelenleg dolgozom forgatnunk kellett egy buli jelenetet. Alapból nem sok lehetőségünk adódott ennek a lebonyolítására, akárcsak a repülők felszállásánál, nekünk is szűk időrés állt a rendelkezésünkre. Tipikusan abba a helyzetbe kerültünk, vagy megcsináljuk péntek éjszaka vagy sosem kerül rá sor.

A koncepció szerint nem egy megjátszott bulizást rögzítettünk volna, hanem egy igazi, húsvér partit ivással meg mindennel. Munka és szórakozás egyszerre, jól hangzik mi? Csak papíron.

Hivatalosan nem kellett dolgoznom, az emberek összeszervezésén kívül nem akadt feladatom, a felvételek lebonyolításában sem kellett segédkeznem hiába voltam a produkció asszisztense. Az egész este fáradt gőz kieresztő funkciót is betöltött, hiszen már majdnem két hónapja dolgoztuk folyamatosan együtt szünet nélkül. Persze az asszisztens létet sosem lehet levetkőzni, hiába csak meghívottként megyek valahova.

Bevallom őszintén, azt hittem, pár óra alatt felvesszük a kisfilmbe szánt snitteket, utána pedig ténylegesen kikapcsolódunk, hiszen így lett volna értelme. Túlzottan naív voltam.

A próbatáblán szereplő kiíráshoz képest kicsit később érkeztem, amiből nem igazán csináltam nagy ügyet annak ellenére, hogy a próbatábla szent és sérthetetlen, legalábbis annak kellene lennie, de a forgatás idősávja provizórikus volt, amire a legtöbben számítottunk is.

Hazamentem kicsit összeszedni magam, mivel délután dolgoztam. A jeleneteket az egyik színész lakásában vettük fel, aki szerencsére három saroknyira lakott tőlem, így úgy gondoltam belefér. Még így is jóval a rendező előtt érkeztem meg.

Szinte még be sem léptem az ajtón, amikor a színész kollégáim azzal fogadtak, bár a látványtervező beígérte, hoz tubit a hangulat megalapozásához, elfelejtette. Menjek már le a boltba.

Aznap nem ez volt az első eset, hogy alja munkát akartak végeztetni velem.

Viccesen elütöttem a kiosztott feladatot azzal, hogy nekem már megvolt a tervező feledékenységének napi korrekciója, mivel a színházban hagyta az egyik jelmezt, amit én hoztam el helyette, majd az említett személy kezébe nyomtam a zacskót.

Azt hittem ezzel le is zártuk az ügyet, legalábbis ami az én részemet illeti. De sajnos nem.

Tubi vagy nem tubi ez itt a kérdés szenvedés tovább folytatódott. Mert bár a társaság minden egyes tagjának, köztük annak is, aki majd meghalt, hogy ilyet igyon, lett volna lehetősége leszaladni még a boltba egy üvegért, mivel a rendező vagy egy órát késett, nem tette.

Újra hozzám fordultak.

Határozott kedvességgel elutasítottam a kérésüket miközben az agyvizem pillanatok alatt forráspontra ért. Azért, mert asszisztens vagyok, nem azt jelenti, hogy alantas munkákat kell végeznem. Hogy lepattinthatod, ami neked nem tetszik, és én majd elintézem helyetted. Ez nem így működik. Márpedig egyre inkább így vagyok kezelve.

A délutáni előadásomnál nem csak asszisztensi feladatkört láttam el, hanem ügyelőit is, ami nem a főprofilom. Ritkán szoktam ebben a szerepben tetszelegni, szeretném jól csinálni, ez pedig azzal jár, hogy minden előadás előtt leellenőrzöm a színpadot, hogy minden díszletelem és kellék a helyén van-e. Nagyon technikás előadásról beszélünk, rengeteg idő mire mindent lecsekkolok.

Éppen az ellenőrző körömet hajtottam végre elég szűkös idő alatt, amikor a darabban szereplő egyik színésszel összefutottam. Kérdezte, mit csinálok. Elmondtam neki. Válaszul megkért, vigyem már le neki a vegán szendvicsét, ha elkészült, csupán azért, mert az ellenőrzésem egy része a büféhez közelebbi emeleten történt. Neki csupán csak át kellett öltöznie az előadásig, ami három percébe tellett a kezdésig pedig több, mint húsz perc volt még, nekem viszont ennél jóval több dolgot kellett végrehajtanom. Mégsem mondhattam nemet. Mert ő színész. Én meg nem.

Lehet, hogy számára ez nem tűnt megalázónak, de bizony az volt. Holott a munkám sokkal több, minthogy kávét és ételt hordok. 

A tubi kérdése a rendező megjelenésével oldódott meg, aki késett majdnem egy órát, mert stúdió munkálatokból érkezett. Végül ő szerezte be az alkoholos italt, amit ajándékba kapott. Ennek a történetét az éjszaka folyamán háromszor hallgattam végig.

Mire ténylegesen elkezdtük a forgatást, valaki már a harmadik sörét bontotta. Az első fél perces snittet legalább háromnegyed óra bekészülés után sikerült rögzítenünk. És ez csak az első jelenet volt. Persze a forgatások mindig hosszúak, és egy-egy beállás több órát is igénybe vehet, de ez nem játékfilm volt az ég szerelmére. Túlzottan túlbonyolították, amikor sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna oldani.

A folyamatos alkohol fogyasztás pedig nem segítette a felvételek gördülékenységét. A szünetekben ment a rövidezés, majd ezt rögzíteni is kellett. A buli és a munka határai totálisan elmosódtak.

Bár nem azért mentem, mégis próbáltam egy kicsit asszisztensből fellépni és összeterelni az embereket miután kiderítettem, milyen snitteket kellene felvenni. Nem ment könnyen. A legjózanabbul gondolkodó személyként önkénytelenül is rám hárult ez a feladat, a fiatal rendezőn is láttam, elkél a segítség. 

Hamar a hangosító kezébe került a kamera, aki szintén csak partizni érkezett, mert az operatőr szerepét betöltő személy beszámíthatatlan állapotba került.

Hangot nem vettünk csak képet, mégsem tudtam senkivel sem beszélgetni, mert ha kicsit is elmélyültem volna valakivel egy témában, akkor rögtön dolgozni kellett. Bezzeg mindenki más akkor pletyizhetett és engedhette szét az energiáit, amikor csak akarta. Ha én tartottam fel valakit, márpedig feltartottam, hiszen a maréknyi csoport nagy részének mindig a kamera előtt kellett lennie, akkor rögtön jött a csináljuk és a haladjunk.

A kanapén Duolingóztam míg a fényeket állították, messenger üzenetekre válaszoltam, kutyát dögönyöztem. Szexin befeküdtem a kanapéra, az egyik sarokból a másikba vándoroltam. Néha a konyhába száműztek megfordítani a sülő Quasedillát. Egyik felvételen sem látszódhattam, pedig korábban szó esett arról, kell majd tömegezni, így egész éjszaka azt éreztem láb alatt vagyok.

Könyörögnöm kellett, hogy halkítsák le a zenét, hogy a rendező ne üvöltve instruáljon. Alkoholtól kótyagos és nehezen irányítható emberek között egyetlen full józan emberként úgy éreztem magam, mint szingliként Valentin napon egy párokkal zsúfolt étteremben.

Nem győztem menekülni a munkatársam elől, akiről köztudott, csókolózósra issza magát. Már régen elérte azt az alkohol szintet, amikor képes lekapni bármelyik lányt. Tapasztalatból beszélek. Korábban volt szerencsém hozzá és a nyelvéhez is. Egy 27 négyzetméteres lakásban távol kerülni tőle nem ment könnyen.

Olyan emberhez került a hangulat megteremtése, aki azt hiszi kifinomult zenei ízléssel rendelkezik, holott két és fél óra után már pattanásig feszülök a pumpáló, dallamot nem tartalmazó stílustól vagy éppen Beyoncétól. Renaissance albumával konkrétan kínozni lehet engem. Képtelen vagyok felfogni az istenítését, akadnak jó számai, csak épp nem az Energy. Ami újra és újra, és újra megszólalt.

A helyzetemhez jobban illett az all-american bitch Olivia Rodrigotól. Cseréljük ki az american szót asszisztensre és voila, már meg is kaptuk az életemet.

Egy másik alkohol bogár egész este azt próbálta kideríteni, meleg-e az új hangosító kollégánk. Nem járt sikerrel. Nem hinném, hogy az, mivel az est bizonyos szakaszában szerintem velem flörtölt.

Kemény sértődések alakultak ki, amikor a lemezlovas szerepét átvette a fiatal rendező. Inspirációra lett volna szüksége az előttünk álló jópár óra munkához még, de az első szám felénél visszavette az irányítást a bebaszcsizott korábbi DJ. Simán leszarozta más zenéjét. Eddigre már taplóra itta magát.

Kiömlött egy kis sör. Aztán egy kis gin is. Segítettem takarítani, mert már én éreztem kellemetlenül magam helyettük.

A harmadik emelet gangjáról lezuhant egy üveg, némi megmaradt alkohollal az udvarra, mert kigurult valaki táskájából. Szerencsére senkinek nem esett a fejére és az üveg is egyben maradt. Ekkor már másfél órája az új napot tapostuk.

Az utolsó jelenet felvételénél már kínomban röhögtem, annyira vállalhatatlanul viselkedtek.

Elméletileg jól kellett volna éreznem magam, kikapcsolni, de ez minden volt számomra csak szórakoztató nem. Igaz, nem fogyasztottam alkoholt, de nincs is rá szükségem. El tudok nélküle is lazulni, de azon az éjjel nem tudtam.

Persze ismét elgondolkodtam, bennem van a hiba. Mert merevnek láttam magam.

Egy karót nyelt picsának, aki nem fogyaszt alkoholt, akinek kényelmetlen számára a józansága, és semmi esetre sem részese a csapatnak.

Viszont ne alkohol kelljen már hozzá, úgy érezzem közéjük tartozom. Érezzék csak ők rosszul magukat, amiért nem viselkedtek professzionálisan. Mégis csak dolgozni mentünk.

Hajnali háromkor feküdtem le, és még borzasztóan is aludtam. Másfél óra alvás után másfél órányi szenvedéses fentlét jött, majd még egy-két óra felületes alvás. Miközben próbáltam beájulni Olivia hangját hallottam a fejemben.

I’m grateful all the time

I’m sexy, and I’m kind

Nem igazán vagyok barátságban a testemmel. Ami nyilván nem jó, hiszen az általános igazság szerint előbb önmagadat kell szeretned ahhoz, hogy másokat is szerethess. Na, hát ez nálam pont fordítva van.

Nem arról van szó, nem szeretem magamat, csak nem vagyok elégedett a testemmel. Igyekszem mindennap tenni azért, hogy ez változzon.

Nem igazán segített, hogy tinédzser korom óta azt hallgattam, kövér vagyok. Ezt kaptam az osztálytársaimtól, a néptánc tanáromtól, a nagyszüleimtől, és hát anyukám is rá volt rendesen pörögve a súlyomra, a mozgás mennyiségemre, az alakomra.

Pedig nem voltam kövér, a heti kötelező öt tesióra mellett hetente háromszor néptáncra jártam, busszal és gyalog közlekedtem, gimiben pedig biciklivel. Állandóan mindenhova rohantam, iskolából cselló vagy zongora órára, onnan néptáncra, majd haza. Nem lehet azt mondani, nem mozogtam eleget.

Csak éppen nem voltam olyan sovány sem, mint az osztálytársaimnak a nagy része.

Ha heti szinten azt hallgatod mindenkitől, mikor fogysz már le, az eléggé elcseszi az önmagadról kialakított testképedet.

A néptánc tanárom tolta ezt a legdurvábban. Szinte minden egyes alkalommal elhangzott a szájából, ahogyan az is, hogy nincsen stílusérzékem, mert képes voltam egy narancssárga próbaszoknyához felvenni egy rózsaszínű, szőrős pulóvert, mert nagyon fáztam, és az volt a legmelegebb holmim, amit aznap felvettem. Ma ha valaki ilyen színkombinációban lejt az utcán, megtapsolják.

Én voltam az egyetlen, aki tizenötévesen felnőtt táncegyüttesben táncolt, és mégis kizárólag nekem nem kellett az alsószoknyáim alatt fenékpárnát hordanom, hogy úgy tűnjön több réteg szoknya van rajtam, mint valójában. A tánctanárom kijelentette, nincs rá szükségem. Akkor örültem ennek, büszke voltam rá. Ma már tudom, valójában megalázott, és szégyent érzek miatta.

Anyukám rendkívül egészséges étkezésre szoktatott, amiért örökké hálás leszek, még akkor is, ha ezt soha, de soha nem vallottam be neki. Ha elismerném, elbízná magát, később pedig ezerszeresen kapnám vissza tőle. A felemlegetések alkalma soha nem érne véget.

Mindent megtettem azért, hogy ne jussak ugyanarra a sorsra, mint ő. Nem igazán tartozik a legvékonyabb emberek közé, pedig csak a mozgás hiányzott az életéből. Ha rendszeresen beépítette volna, akkor nem küzdene szinte a mai napig túlsúllyal. Felnőtt fejjel már tisztán látom. Ahogyan magamon is tapasztaltam ezt.

Dehát két gyerekkel, megannyi különórával, főállással képtelen volt beszúrni az életébe. És értem, már megértem, de mégis rám helyezte azt a terhet, amivel ő nem tudott megküzdeni, ezzel olyan érzelmi többkilós bőröndöt pakolt a nyakamba, amivel életem minden egyes napján küzdök.

Képtelen vagyok kövér embereket nézni a filmekben. A Könnyű nőcskében tökéletesen azonosulok a hájas fiú karakterével, aki visszataszítónak tartja magát, majd csokiba folytja bánatát. Pedig örülnöm kéne, hogy végre nem csak kákabélűeket mutatnak, lehetne velük azonosulni, mégis a magam és testem iránt táplált megvetés miatt nem tudok. Magamat juttatják eszembe. Azt, hogy mennyire gusztustalan vagyok.

Ha látok egy testes embert az utcán, rögtön elkezdem önmagamat analizálni. Visszatér a szégyen és az undor, amit magam iránt érzek, még akkor is, ha én közelébe sem vagyok azoknak a kilóknak, mint ők.

Amikor ténylegesen kövér lettem, mert érzelmi kizsigerelés következtében felszedtem magamra 30 kilót, rájöttem, sem általánosban, sem pedig gimiben nem voltam túlsúlyos. A régi házi videók szembesítettek a tényekkel.

Változtattam a dolgokon. Beépítettem a mozgást az életembe, lefogytam. Továbbra sem tartozom a deszka lányok közé, de küzdök azért, hogy okénak érezzem magam. Kegyetlenül nehéz. Önmagában is az lenne, úgy meg különösen, hogy a munkám nem épp a legkiegyensúlyozottabb. Nem tudok fixen meghatározni napokat, amikből kicsípett órákat kizárólag a sportnak szentelhetek. Így nehéz karbantartanom a súlyomat, tartósan fogyni meg pláne.

Mindennapos küzdelem, hogy ne parázzak azon, ha kimarad egy nap, akkor visszajön minden. Tudom, hogy nem így működik, de az agyam viszont igen, mert mi gátol meg abban, hogy az egyik lusta napot másik kövesse. Rendkívül erős a mentális pajzsom egészen addig, amíg rés nem keletkezik rajta.

Tulajdonképpen kész csoda, hogy soha nem alakult ki nálam evési zavar. Nem lettem sem anorexiás, sem bulimiás. Képes vagyok jóízűen enni, és nem kezdek el stresszelni utána. Nem állítom, hogy soha nem éreztem rosszul magam, ha egy diéta közben olyat ettem, amit nem lett volna szabad. De alapvetően egészen jól tudom tartani őket. Nem jelent problémát, ha le kell mondanom valamiről. Lehet először rossz, de ha átesek egy ponton, akkor a végtelenségig képes vagyok csinálni.

Ez a mentális erőmnek köszönhető. Azt hiszem ez a kulcsa annak, ténylegesen nincsen evészavarom.

Csapkodok, mint hal a szatyorban, ha a súlyomra gondolok, még akkor is, ha jó értéket mutat a mérleg. Kétségbeesés spiráljába kerülök, ha azt látom nincs változás, pedig hétről hétre keményen dolgozom. Egy szardarabnak érzem magam ilyenkor.

Legszívesebben sírva fakadnék, mert görcsösen markoló érzés elnyomni, mennyire darabjaira tört az önmagamról alkotott testképem, akár a tükör, amibe beleboxoltak. Magamba kell fojtanom, különben belegebedek.

Ha állandóan kifejezném a félelmemet, elárulnám magam, a törékenységemet, a sérültségemet, és félek, elriasztanám az egyetlen embert, aki igazán lát engem, ha valóban tudná, mennyire elcseszett vagyok. Mert minden nap, minden órájának, minden percében a súlyproblémám jár a fejemben. Lehet, hogy megbúvik a tudatom alatt, de akkor is ott integet a kisagyam hátsó részéből jelezve, itt vagyok.

Kevés dologgal kapcsolatban vagyok bizonytalan, de a testem teljesen azzá tesz.

Nekem kell megküzdenem ezzel, cipelnem a terhet, feldolgoznom. Nem akaszthatom át másra, mint egy majmot. Foglalkoznom kell vele, nem pedig elnyomnom, mint ahogy azt az esetek nagy százalékában teszem.

Meg kell tanulnom elfogadnom a testem, nem pedig gyűlölnöm. El kell hinnem, igenis lehetek szexi. Sőt, szexi vagyok. Hiszen, ha valóban nem lennék vonzó, nem lenne az életemben senki, aki számtalan alkalommal kifejezte és ki is fogja még az irányomba táplált erős vonzalmát.

Most viszonylag elégedett vagyok az alakommal. Időközben megtanultam, ne szaggassam meg a ruhám, ne dobjam magam a padlóra, sőt ne is érezzek lelkiismeretfurdalást, ha kimarad egy-két nap mozgás. Jó úton haladok, de nem szabad megállni, dolgoznom kell tovább.

Lehet, jelenleg steak burgonyának nézek ki, de egy nap hasábburgonya leszek, és mindenki engem akar majd.